Tizedik évtized

Györffy Miklós olyan tanulmányokat gyűjtött egybe új könyvében, amelyek nem csupán a honi film utolsó évtizedét tekintik át, hanem a mozgókép létrejöttének előzményeit, fejlődését, korszakait is vizsgálják a nagyvilágban – Amerikában, Európában és Magyarországon.A kötet első felében találjuk meg a „nagyvilág filmtörténetét”, ahol a szerző irodalom és mozgókép kapcsolatát elemzi, az elbeszélés, a nyelv, a szó és a film egymásra hatását, a mozi világának kialakulását veszi szemügyre. Megismerkedhetünk a húszas évek német némafilmjeivel, Erich von Stroheim, a némafilmkorszak kiemelkedő és méltatlanul elfeledett rendezőjének életével, életművével. Olvashatunk továbbá a hatvanas évek filmjeiről és rendezőiről, Ingmar Bergman művészetéről, a Fassbinder-filmekről és Wim Wenders korai alkotásairól.A magyar filmet vizsgálva Györffy a hatvanas–hetvenes évek kiemelkedő alkotóinak, majd Makk Károly és a magyar irodalom „egymásra hatásának” szentel tanulmányt. Enyedi Ildikó Az én huszadik századom című alkotásának szemrevételezése után lép át a kötet a címadó Tizedik évtizedhez. Szinte valamennyi filmünket érinti és röviden elemzi, ezzel teljes képet ad a rendszerváltozást követő, megváltozott magyar filmről. Jól és kevésbé jól sikerült munkákról, magyar és európai filmekről szól, összességében pedig arról az útkeresésről, amely – túl a financiális kérdéseken – a magyar filmet napjainkban jellemzi. Mégis nyitott a kérdés, vajon megmarad-e a magyar film, vagy – mint annyi minden – „európaivá” válik. Mindkét lehetőségre találunk törekvést az elmúlt évtized termésében.(Györffy Miklós: A tizedik évtized. Palatinus Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 3000 forint)