Unokáink látni fogják

Lassan egy évtizede folyamatosan hangoztatom különböző fórumokon: legjobb tudományos meggyőződésem szerint az ipari civilizáció által okozott légköri felmelegedés lényegesen megváltoztatja a csapadék szokásos rendjét és intenzitását. Európa e táján a tízezer éve kialakult, szokásos északnyugati széljárást az utóbbi években egyre inkább a déli szelek váltják fel, s egyúttal a csapadékövek északabbra tolódnak. Mindez összefügg azzal, hogy a Föld hőmérséklete az elmúlt évtizedben több ezer éves csúcsokat döntött meg. 1998 az emberi civilizáció történetének legmelegebb esztendeje volt, miközben az üvegházhatású gázok kibocsátása a világ iparának növekedésével továbbra is korlátlanul folytatódik. 1997-ben, ’98-ban és ’99-ben dokumentáltan előre jeleztem, hogy a jelenség Kárpát-medencei hatása következtében a Tiszán rendkívüli árvizek várhatók.1999. június 21-én kelt felhívásomban az alábbiakat írtam: „E jelek tovább erősítik a jövő tavaszra vonatkozó ama előrejelzésemet, hogy a rendkívüli méretű áradások valószínűsége növekszik.” 1999 telén a következőket írtam a miniszterelnök úrhoz címzett, a kancelláriára eljuttatott levelemben: „Speciális tudományos helyzetem sajátos meglátásokat tesz lehetővé. Más eszközöm nem lévén a figyelemfelhívásra, tudományos, morális és állampolgári felelősségem teljességére hivatkozom. Állítom, hogy az idei árvíz nem a véletlen műve volt, hanem egy tendencia jele, amelyből jól körülhatárolható vészhelyzetek sora adódik már az elkövetkező legrövidebb időszakban is.”Ezen előrejelzések sajnálatos és súlyos beigazolódása ellenére makacsul tartja magát az a nézet, hogy az árvizek „rendkívül valószínűtlenek” és „előrejelezhetetlenek” voltak. Emögött az a vélekedés húzódik meg, hogy a klímaváltozás „tudományosan bizonytalan és bizonyítatlan”.A Magyar Nemzet Magazinjában május 26-án megjelent, egyébként kiegyensúlyozott elemzés is inkább ezt a nézetet erősítette. A globális felmelegedésre vonatkozó tudományos érvek és ellenérvek ismertetéséből azonban kimaradt egy szempont, ami szerintem perdöntő. Ez pedig az a soha sehol kétségbe nem vont, pontos termodinamikai számításon alapuló információ, hogy a Föld 33 Celsius-fokkal volna hidegebb légkör nélkül. Az atmoszféra összetevői közül a vízgőz körülbelül 20 fokkal, a szén-dioxid mintegy hat-hét, a többi üvegházhatású gáz hat fokkal emeli a hőmérsékletet. Minthogy – amint a cikk is írja – a szén-dioxid-mennyiség az utóbbi száz évben mintegy harminc százalékkal nőtt, ebből kiszámítható a várható melegedés, a növekvő szén-dioxid-kibocsátásból pedig prognosztizálható az eljövendő hőmérséklet-emelkedés. A tudományos közösség természetesen nagyon sok mindenen vitatkozik, ezt a két tényezőt azonban senki sem vonja kétségbe. Éppen ezért nem értek egyet a cikk utolsó mondatával: „Itt nem tudományról, hanem politikáról van szó.” Szerintem mindent meg kell tennünk, hogy először is tudományról legyen szó és csak azután politikáról.Minden méregzöld indulat vagy ideológiai töltet nélkül, pusztán tudományos lelkiismeretem szerint a közeljövőre a kedvezőtlen hatások erősödését vagyok kénytelen prognosztizálni. Állítom: gyakori rekordhőmérsékletek, fokozódó csapadékosság várható a Kárpátok vonulatán és a Tisza vízgyűjtő területein (közben terjedő szárazság másutt); meleg, délies tavaszi szelek és az ezzel együtt járó hirtelen hóolvadás; ha pedig mindezekhez kiadós trópusi zápor járul, mint az idén március elején, akkor a „százévente egyszer” előfordulónak tartott hatalmas árvizek akár évenkénti rendszerességgel, újból és újból ránk zúdulhatnak.Felelőtlenségnek, unokáink jövőjével való hazardírozásnak tartom a klímaváltozásban rejlő kockázatok lekicsinylését a tudomány – örök és lezárhatatlan – belső vitáira való hivatkozással. Szeretném e helyütt is – számonkérhetően és nyilvánosan – előre jelezni: az adott civilizációs pálya ismeretében az újabb pusztító éghajlati jelenségek előfordulásának valószínűségét sajnos már a legközelebbi jövőre is aggasztóan nagynak (nem pedig „elhanyagolhatóan kicsi”-nek) kell tekinteni.A szerző fizikus, tudományfilozófus