A „könyv népei”

Néhány héttel ezelőtt az iszlám országokban nagy tiszteletnek örvendő marokkói akadémia háromnapos ülést tartott a családpolitika kérdéséről. Az intézménynek mindenekelőtt iszlám tagjai vannak, nem utolsósorban Indonéziából, Kínából és Oroszországból. Akad azonban az akadémikusok között keresztény és zsidó is. A szellemi színvonal igen magas. A katolikus egyházat például Gantin kardinális képviseli, és mellette más, Rómából érkezett fontos egyházi személyek is dolgoznak.A témát többnyire a marokkói király javasolja, aki fiatal kora ellenére erős személyiség. Apja, Hasszán király jelentős arab politikusnak bizonyult, aki ismételten megkísérelte elérni, hogy párbeszédet folytassanak egymással a civilizációk és a vallások. Nyugaton kevesen tudják, hogy például a Jugoszláviában tíz éve kitört háború idején, amikor Szerbia megtámadta Horvátországot és Szlovéniát, csak azért nem terjedt tovább a pusztítás tüze, mert Hasszán király teljes mellszélességgel kiállt a horvát nép szabadságtörekvése mellett akkor, amikor a régiót meg nem értő nyugati kormányok nem kívánták elismerni a horvát nép szabadsághoz való jogát. Így elérte, hogy az arab államok elismerték Zágrábot röviddel Horvátország önálló államiságának kinyilvánítása után.A témák, amelyeket a tavaszi ülésére terjeszt be az akadémia, mindig érdekesek. Figyelemre méltó, hogy VI. Mohamed király az akadémia elnökségével közösen most a család problémáját tűzte napirendre. A család széthullása Európában nyilvánvaló jelenség. De már az arab népeket is aggasztja, hogy a válságfolyamat átível a Földközi-tengeren, és közvetlenül fenyegeti a lakosságot Törökországtól Marokkóig. Ez volt a konferencia értelme.Eddig sokat beszéltek a gazdasági és szociális kérdésekről, de csak ritkán foglalkoztak a probléma politikai vetületével. Marokkóban más volt a helyzet. Ennek oka az, hogy az iszlám az egész világra kiterjed, és növekvő globális kapcsolatai következtében egyre jobban befolyásolja azt is, ami a föld más részein, mindenekelőtt Európában játszódik le.Ilyen szempontból voltak fontosak az ENSZ által Pekingben rendezett konferencián elhangzott a viták. Itt közös arcvonalat alakított ki számos európai állam; azok, amelyek feltétlenül haladóknak akarnak mutatkozni és nem utolsósorban azok, amelyek a marxizmus–leninizmus közvetlen befolyása alatt állnak. Ezért Kína fővárosában családellenes hangulat alakult ki: a többség a homoszexuális pároknak a házastársakkal való egyenjogúsítása mellett foglalt állást, és hangoztatta, hogy a vallást teljesen zárják ki az eszmecseréből.Több vallásfelekezet tiltakozik mindez ellen. Hosszú idő után először kerültek azonos táborba a hívő keresztények, a muzulmánok és a vallásos zsidók. Újra időszerű lett a „könyv népeinek” fogalma. Azokat hívják így, akik egy kinyilatkoztatott valláshoz tartoznak. Figyelemre méltó, hogy a távol-keleti tanácskozáson egyszerre közös tábort alkottak, szolidárisak voltak mindazok áradatával szemben, akiknek kevés közük van a természetjoghoz és az alapvető morálhoz.Jellemző, hogy ez először fejeződött ki ilyen világosan, különösen a közösen előkészített megbeszéléseken. Spontán módon fejlődött ki az egész világra kiterjedő frontvonal, amelynek a jövőben meghatározó jelentősége lesz.Mély benyomást tesz e fejlemény mindazokra, akik ismerik a világ nagy vallásai közötti kapcsolatok történetét. Ez korábban már megvalósult azokban a gondolatokban, amelyek különösképpen a mórokkal folytatott, illetve a Földközi-tenger keleti partjainál dúló háborúkban fejeződtek ki. Keresztény oldalról az egyik legtekintélyesebb gondolkodó volt boldog Raimund Lull professzor, aki egyik könyvében világosan kifejti, hogy az iszlám keresztény vallás eretnek mozgalma, amellyel éppenséggel megértésre lehet jutni a teológiai különbségek elismerése mellett. Jellemző az is, hogy a világ más részein, a mozlimoknál éppúgy, mint a zsidóknál egyre növekszik az érdeklődés ezen egyházatya könyvei iránt, amelyeket Nyugaton szinte teljesen elfelejtettek.Lull elmélete annak idején hatalmas szellemtudományi és művészeti fejlődéshez vezetett, amely a toledói Három Vallás Királysága néven híresült el. Aki követi az európai kultúra e grandiózus periódusának nyomait, az látja, hogy a civilizáció micsoda felvirágzásához vezetett a kereszténység, az iszlám és a zsidó vallás közötti együttműködés. Csak amikor a részletekkel foglalkozik valaki, ismeri fel, milyen hatalmas teljesítményt nyújtott ez a királyság a gondolkodás, az irodalom és a művészet területén.A rabati kongresszus után sokaknak az volt a benyomásuk, hogy ez a látszólag kihalt régi szellem kelt ismét életre. Természetesen létezik még rivalizálás, ellenségeskedés, vitatkozás. Alapjában véve azonban egyetértés van a természetmorál mélyebb igazságai tekintetében a „könyv három népe” között, aminek világpolitikai jelentősége lehet.Sokan bátortalanok, és attól félnek, hogy a civilizáció pusztulása következik. Aki azonban közelről kíséri figyelemmel az eseményeket, tudja, hogy nem ez a helyzet. Ellenkezőleg: épp amikor morális téren rendkívül kritikus fejlemények következnek be, amelyeket sokan a korszellem megnyilvánulásának tekintenek, már láthatók a fordulat első jelei. Ha egyes gondolkodók ma csüggedtek, és azt hiszik, hogy a materializmusé és az ateizmusé a jövő, hát tévednek. Igaza volt a nagy francia írónak, Malraux-nak, amikor egyik legutolsó írásában úgy vélekedett, hogy a XXI. század vagy mélyen vallásos lesz, vagy egyáltalán nem lesz.(Fordította: Lipthay Erzsébet)