Nem lett különösebb szenzáció, de néhány sajtótermék egy hírügynökségi jelentésre hivatkozva – vélhetőleg a közelgő uborkaszezon miatt – a nyár elején világgá röpítette a hírt, miszerint Andrew Newberg, a Pennsylvania Egyetem neves kutatója lokalizálta az agyban az istenhit helyét, sőt le is fényképezte azt az állapotot, amit a hívők istenélménynek neveznek. Az valószínűleg már csak a különféle sajtótermékek kommentárja, hogy ezáltal sikerült megtalálni az istenhit biológiai magyarázatát.A fenti hír alapján nehéz lenne kikövetkeztetni, hogy mi is volt a tényleges kutatás, és milyen végeredményre jutott az ismert agykutató, de nem is ez az igazán fontos. Az emberről való gondolkodás mindig is a világ egészéről való gondolkodásnak volt a legfontosabb része, és a hírt gyártó és kommentáló, esetleg kiszínező újságírók véleménye, kozmogóniája e tekintetben éppoly lényeges, mint az agykutatóé. Talán még fontosabb is, hiszen a közvéleményt elsődleges módon a média közreműködői befolyásolják.Az alapvető kérdés, hogy mi is az ember. Test; test és lélek; test, lélek és szellem; vagy valami egészen más. Honnan meríti létezését, vagyis honnan jövünk, és merre tartunk? Lehet-e ezekre a kérdésekre tudományos, kísérletileg ellenőrizhető választ adni, másképpen fogalmazva: illetékes-e a tudomány a kérdés megválaszolására? Van-e egyedül tudományos világnézet, amely előbb-utóbb minden problémát megold?Psziché és tomográfA lefényképezett istenélményről szóló hírnek egyértelmű az üzenete: az ember valamennyi megnyilvánulása „emberi”, biológiai eredetű. Newberg persze nem arra keresi a választ, hogy van-e Isten, hanem hogy a transzcendens élmények hogyan és hol képeződnek le. A probléma megoldásához kézenfekvőnek látszik a misztikus élmények vizsgálata. Kísérleti alanyai katolikus szerzetesnők és buddhista szerzetesek voltak, így felekezeti részrehajlással sem lehet vádolni. A vizsgált személyeket meditáció közben figyelte meg, vérükbe festéket fecskendezett, az agyműködést pedig tomográf segítségével kísérte nyomon. Newberg mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az agy hátsó felén lévő rész „kapcsolódik ki” elmélyült ima közben, az a terület, amelyik folyamatosan tájékoztat az ember térbeli elhelyezkedéséről, ez felelős a tanulásért és az emlékezetért, és itt van az érzelmi reakciók központja. A vallásos érzések tehát – a kutatás szerint – ezekkel az agyi funkciókkal vannak kapcsolatban. A térbeli elhelyezkedésért felelős rész kikapcsolódása miatt lehetséges, hogy az imádkozók olykor úgy érzik, lelkük különválik testüktől, vagy hogy testük a levitáció állapotába kerül.Misztikus technikákMindez több szempontból is elgondolkodásra késztet. Ha a gondolatmenetet megfordítjuk, a kérdést úgy is feltehetjük, hogy lehetséges-e valamiféle gyakorlatok által laboratóriumban istenélményt előidézni, kiprovokálni? Bizonyos szempontból igen, a klasszikus theologia ascetica például három utat kínál a Via Purgativa, Via Illuminativa és a Via Unitiva révén. Istenélményhez vezet Szent Ignác lelkigyakorlatos könyve is, Kempis Imitatio Christije vagy az ascetica mystica kétezer éves, gazdag irodalmának bármelyik műve. Az azonban nagyon valószerűtlenül hangzik, hogy a katolikus apácák és a buddhista szerzetesek leülnek a laboratóriumban, végezni kezdik titkos vagy nyilvános gyakorlataikat, és kisvártatva menetrendszerűen, mint egy szibériai sámán, révületbe esnek, pulzusuk szaporább, testüket különváltnak érzik lelküktől, és találkoznak Teremtőjükkel, vagy megtapasztalják a nirvánát. Az Istennel való találkozás kegyelem, aligha valószínű, hogy az ember kikövetelhetné, kiprovokálhatná magának, előidézhetné mesterséges úton. Pilinszky János saját költészetéről, a versírásról mondta, hogy az alkotás folyamata a vadász tevékenységéhez hasonlít: rendkívül erős figyelmet követel, de a vad megjelenése nem az erős koncentráció következménye. Ehhez hasonló az imádság is. Kifejezetten mágikus világképre vall az a gondolat, hogy Istent az ember találkozásra kényszerítheti.Megfontolásra késztet az a tény is, hogy a megtestesült Istennel való találkozást az evangéliumok egyáltalán nem úgy írják le, mint valami eksztatikus állapotot. Akiket megszólított, azok követték Jézust, és ez a találkozás átalakította az életüket, de test és lélek különválásáról, lebegésről vagy ehhez hasonló misztikus élményekről nemigen olvashatunk az Újszövetségben. Ami nem azt jelenti, hogy Isten megtapasztalásának nem lehetnek efféle külsődleges megnyilvánulásai, de azt igen, hogy az istenélménynek nincsenek szükségszerű kísérőjelenségei. Newberg nem az istenélményt vizsgálta, hanem egy olyan eksztatikus állapotot, amely többnyire valamilyen imádság vagy meditáció hatására lép fel egyeseknél.Az Újszövetség egyik legmisztikusabb élményét, Jézus színeváltozásának történetét például Lukács így mondja el: „E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: »Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!« Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: »Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!« Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.” Feltűnő, hogy Péterrel és társával semmi különös nem történt, csupán elaludtak, Jézusnak pedig imádkozás közben a ruhája változott meg, vakító fehér lett, mint a megdicsőülteké. Illéssel és Mózessel a saját haláláról – megdicsőüléséről – beszélgetett.A másik probléma a hírrel vagy magával a kutatással, hogy valamiképpen definiálni kellene hozzá az istenélmény fogalmát, illetve a találkozásét; tudni kellene, hogy mit nevezünk embernek és istennek. A filozófusok és teológusok istene – Pascal után ez nyilvánvaló – nem azonos a személyes Istennel.Isten azonban csaknem minden emberi meghatározás szerint végtelen, Deus semper maior; az ember pedig véges. Az istenélmény a véges és végtelen találkozásának az élménye, annak, hogy a véges valamilyen módon befogadja a végtelent. Mindez logikailag paradoxon, teológiailag titok. És bár a természettudományos kutatás egy titok megfejtésére vállalkozott, módszere csak a logikai következtetés lehet. A hír mögött felsejlik egy prekoncepció, amely szerint a vallásos emberek bizonyos gyakorlatok elvégzése következtében különleges állapotba, lényegében transzba esnek, és ezt az Istennel való találkozásnak nevezik.A kutatás határaiA neurológus nem kutatott tovább, nem tett föl több kérdést sem emberre, sem Istenre vonatkozóan, hanem ezt a transzállapotot vizsgálta, keresvén annak neurológiai, agyi okait. Másképpen szólva: nem lépte túl saját szaktudományának kereteit, sőt voltaképpen még a határterületekig sem merészkedett el, nem akart olyan nehéz kérdésekre választ adni, hogy mi az emberi lélek, van-e lélek az emberi testen kívül, vagy szervezetünk valamely biológiai vagy pszichés funkcióját, esetleg több funkció összességét nevezzük léleknek, ahogyan azt William James gondolta.Newberg kísérletében a vizsgált személyek nem testi valójukban léptek kapcsolatba az istenséggel, még ha a test és lélek különválásának élménye bizonyos értelemben testi jellegű is. Mivel az említett élmény bizonyos agyi funkciókkal, egy agyterület intenzív tevékenységével kapcsolható össze, ezért számára nyilvánvaló, hogy maga az élmény pszichés tevékenység eredménye, a meglétéhez nem szükséges feltételezni sem a lélek bármiféle létezését, sem pedig külső kiváltó okot. Nem tételezi föl, de nem is igyekszik megcáfolni. A végső kérdés így ismét megválaszolatlan maradt.Talán jól is van ez így. Szabad lehetne-e az ember, ha csalhatatlan tudományos magyarázatokat kapna minden kérdésére? Ha létezne egyedül tudományos világnézet?
A lélek sötét éjszakája
