A sortűzperek a jövőnek üzennek

Zétényi Zsolt több mint egy évtizede konokul küzd azért, hogy a kommunista diktatúra törvénytelenségeinek elkövetőit felelősségre vonják. Többek között az 1999-ben kezdődött és nemrégiben lezárult mosonmagyaróvári sortűzperben is az áldozatokat és a sértetteket a volt honatya képviselte. Jelentős szerepe volt abban, hogy a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a sortűzperek esetében az 1949-es genfi konvenciót kell alkalmazni. Ez tette lehetővé, hogy a Kossuth téri vérengzés ügyében a Legfőbb Ügyészség néhány napja a büntetőeljárás folytatására utasította a Fővárosi Ügyészséget.Dudás Istvánt, a mosonmagyaróvári sortüzet elrendelő zászlóaljparancsnokot három év fegyházra ítélték, de börtönbüntetését felfüggesztették, ezenkívül öt évre eltiltották a közügyektől. Ön a büntetést az áldozatok és hozzátartozók nevében kevesellte.– Igen, de hogy indokaim érthetőek legyenek, meg kell jegyeznem: jelen voltam a salgótarjáni sortűzpernél, és a tiszakécskei sortűz áldozatait is képviseltem. Tiszakécskén 1956. október 27-én tizenhét embert lőttek agyon. A felülvizsgálati tárgyaláson egy hadosztályparancsnok és egy ezredparancsnok bűnösségét megállapító ítélet született. Ilyen előzmények után 1999. június 28-án a Legfelsőbb Bíróság eljutott oda, hogy egyértelműen kimondta: az október 23. és november 4. között történt sortüzek büntetőjogi megítélésénél az 1949. évi genfi egyezményeket, azok közös harmadik cikkét lehet – és kell – alkalmazni. Ami azt jelenti, hogy különösen tiltott a polgári lakosság életének, vagyis az emberi élet kioltásának bármilyen formája, de tiltott a túszszedés, az emberek megkínzása és így tovább. Az Alkotmánybíróság már 1993-ban kimondta, hogy a nemzetközi jogot alkalmazni lehet az 1956-os terrorsortüzek büntetőjogi megítélésénél. Azonban jogértelmezési zavarok keletkeztek, mert nem volt egyértelmű az 1993-ban hozott sortűztörvény. A huzavona évekig tartott. Emiatt megszüntettek eljárásokat, a mosonmagyaróvári ügyben is volt megszüntető határozat. Végül ’99-ben a Legfelsőbb Bíróság Felülvizsgálati Tanácsa Szabó Győző elnökletével kimondta, hogy ezekben az ügyekben nincs jelentősége az újabb genfi kiegészítő jegyzőkönyveknek, ezek az 1977 utáni más jogviszonyokra alkalmazandók. A tény az – állapította meg a Legfelsőbb Bíróság – , hogy a diktatúra 1956-ban bevetette a fegyveres erejét – a rendfenntartó erőket meghaladóan –, s ebben az esetben az 1949-es genfi konvenciót kell alkalmazni, mivel védett személyekké válnak a polgárok, akik az ellenségeskedésben nem vesznek részt. Ilyenkor a magyar bíróságok ítéleteikkel a nemzetek közösségének büntetőhatalmát gyakorolják.– A mosonmagyaróvári perben pontosan milyen súlyú bűncselekménnyel vádolták Dudásékat?– Több emberen elkövetett, emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntettel. Ebben az esetben tíz–tizenöt évig vagy életfogytig terjedő szabadságvesztéssel járó büntetést szabhattak volna ki. Különös méltánylást érdemlő körülmények esetén ezt hét és fél évre lehetett volna mérsékelni. De ha kényszer vagy fenyegetés esete állapítható meg, abban az esetben korlátlan enyhítésnek van helye. Ezt többször alkalmazták, a tiszakécskei sortűz perben is, ahol Gyurkó Lajos vezérőrnagy adott parancsot a hadosztályparancsnoknak, mondván, hogyha nem vezényel tüzet a repülősnek, akkor hadbíróság elé állíttatja. Ez azért mégis fenyegetés volt. Nos ezt a logikát alkalmazta a bíróság Dudás István mosonmagyaróvári határőrzászlóalj-parancsnok esetében is.– Azaz szerintük Dudást is kényszerítették a parancs kiadá-sára?– A bíróság az összes körülményt értékelte, úgy, hogy az akkori bizonytalan politikai, történelmi helyzetben, az ellentmondó rádiónyilatkozatok közepette a parancsnok megfélemlített helyzetbe került. Ezt minősítették fenyegetettségi helyzetnek, ami Dudás határozóképességét korlátozta. Mi ezt persze erőteljesen vitatjuk. Egy katona általában rendkívüli helyzetekben nyúl fegyverhez, és itt nem lőgyakorlatról volt szó. Dudás István nem kapott parancsot a sortűzre, a perben erre vonatkozó adat nem került elő. Harckészültséget, laktanyavédelmi riadót rendeltek el – ezek országos rendelkezések is voltak –, de ebből még nem következett az, hogy a békésen felvonuló, fegyvertelen tömegre lőni kell.– Kimondható, hogy Dudás enyhe büntetést kapott?– Ez nem ilyen egyszerű. Egy büntető ítéletnek legalább három lényeges eleme van. Az egyik, hogy milyen tényállást állapít meg. Másodszor, hogy megállapítja-e a bűnösséget, s azt hogyan minősíti. Harmadszor, hogy milyen büntetést szab ki. A Dudás-féle ítéletnél a három elemből kettő jó. Egyes vitatható elemektől eltekintve jó a tényállás megállapítása, jó a bűnösség megállapítása és a minősítés. Viszont nem megfelelő a büntetés kiszabása. Ezzel együtt Dudás Istvánt egy főbenjáró bűncselekményben bűnösnek mondták ki, és akkor is büntetett előéletűnek számít, ha nem vonul be a börtönbe. Ép erkölcsi érzésű ember számára ez nagyon súlyos teher. És nem csak erkölcsi megbélyegzésről van szó, hiszen a közügyektől is eltiltották. Ezenkívül kétszázezer forint perköltség megfizetésére kötelezték az öt és fél millióból, mert ennyibe került az eljárás az adófizetőknek. Tehát kézzel fogható hátrányai is vannak a büntetésnek.– Dudás István idős ember. Ez befolyásolhatta a ítéletet?– Ha összehasonlítjuk a magyar sortűzpereket a nemzetközi adatokkal, érdekes következtetésekre juthatunk. Nemrégiben volt Maurice Papon pere, aki a második világháborúban a megszálló németekkel kollaboráló francia vichyi kormányban játszott szerepéért tizenöt év fegyházat kapott. Idős kora ellenére kegyelmi kérvényét a franciák elutasították. Emlékeztetek a Demjanuk-ügyre, ami tíz évvel ezelőtt történt Izraelben. Hajszál híján kivégeztek egy embert, akiről végül kiderült, hogy nem azonos egy, a haláltáborban kegyetlenkedő ukrán kápóval. Most már Jaruzelski volt lengyel elnök is bíróság előtt áll, a gdanski vérengzések miatt. Egon Krentzet hat évre ítélte a német bíróság azért, mert közvetetten részt vett az egykori NDK-ban a tiltott határátlépők lelövetésében. Nem beszélve Milosevics volt jugoszláv elnökről, akit nemrégiben adtak ki háborús bűntettekért a hágai nemzetközi bíróságnak.– Európa demokratikus kormányai ezek szerint keményebben megtorolják az emberiség elleni bűntetteket.– Így van. Prágában hét évre ítéltek el egy ügyészt, aki 1949-ben – horribile dictu – egy csehszlovák tábornok halálát okozta azzal, hogy hamis, koncepciós vádat képviselt. Természetesen a büntetések nem a ranghoz igazodnak. Visszatérve a mosonmagyaróvári ügyre: ott ötven anyakönyvezett halott volt. De egyes adatok szerint száznál is többen meghalhattak. Hetvenöten nagyon súlyosan megsebesültek az eszeveszett lövöldözésben, de valójában kétszázötvenre tehetjük a sebesültek számát. Elsősorban a cselekmény tárgyi súlyát kell figyelembe venni. Ez nagyon fontos, mert már két ember megölése is megalapozza ugyanazt a minősítést. Tehát több emberen elkövetett emberölésért büntetik meg azt is, aki két embert öl meg. Ugyanakkor hangsúlyozom, én nem ellenzem annak figyelembevételét, hogy a sortűz óta negyvenöt esztendő telt el, továbbá hogy a vádlott idős ember...– Tehát elfogadja az ítéletet?– Nem. A fentiek figyelembe- vételével mondom, hogy az ítélet enyhe. Az ügyben azonban már semmit nem tehetek. Én a sértettek jogi képviselője vagyok, fellebbezési jogom nincsen. Az erkölcsi nyomásgyakorlás eszközeivel élhet a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület. A három év fegyház elfogadhatatlan, az enyhítő körülmények figyelembevételével is hét és fél év börtönbüntetés szabható ki.– Miért vállalta el ezeknek az ügyeknek a képviseletét?– Azon túl, hogy jogászi erkölcsöm ezt kívánja, célom, hogy ébren tartsam a közösségi lelkiismeretet. Hiszen meggyőződésem, hogyha egy közösség elveszíti a védekezőképességét, azaz nem érzékeli, hogy mi a veszélyes számára, akkor sérülékenynyé válik, és a jövendő veszélyeit sem tudja megfelelően elhárítani. Ezek a perek, az ítéletek a jövőnek, a jövendő gyilkosoknak is üzennek. Nem lehet büntetlenül védtelen tömegeket megsemmisíteni, mert az emberi jogokért, a nemzeti függetlenségért kivonultak az utcára. Ezek az emberek a mai, demokratikus Magyarország „előharcosai” és mártírjai voltak.