A választások eldőltek?!

Lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen zavarok vannak újabban a gazdasági tájékoztatásban. E zavarok a politikai napilapokban nem annyira feltűnőek, mint a gazdasági napilapokban és magazinokban, illetve az elektronikus médiában. Most és itt a zavarok legjellemzőbb eredőire szeretnék rámutatni. A zavarok első és legegyszerűbb oka, hogy léteznek statisztikai jellegű problémák az országos (a „hivatalos”) statisztikai információrendszer sajátos gondjai miatt, de ezek természetüknél fogva az ország gazdasági fejlettsége, politikai demokratizmusa, a magyar társadalom információtudatosságának mai fokán még nem okoznak túl nagy gondot. Félreértés ne essék, a hivatalos statisztikai információrendszer hiányosságai (adatban és tájékoztatásban) nem negligálhatók, de csak akkor jelentenének nagyobb problémákat, ha a megrendelő (az állam, a kormány, a gazdasági aktorok stb.) naponta bombázná igényeivel a Központi Statisztikai Hivatalt – amely sokkal többféle adatot szolgáltat, mint amennyit a gazdaság, a politikai rendszer stb. megfelelően hasznosítani tud.A tájékoztatás válságában szerepet játszik, hogy a tudományos műhelyek, kutatóintézetek, gazdasági és politikai elemzők, szakértők rendre bírálják a hivatalos statisztikai rendszer állapotát és működését, de az általuk megjelenített magasabb (és tudományosan megalapozott) igény nem jelenik meg a tudományos vagy a politikai rendszer csúcsain, ami nagyobb statisztikai (adat/információ) érzékenységet tanúsító megrendelésekben valósulna meg. Nem tapasztalni tehát a bírálatra mindig kész közületektől vagy egyéni szereplőktől a magasabb információérzékenységet, aminek egy szakmai és politikai konszenzussal elfogadott állami, kormányzati információpolitikában kellene megjelennie.A zavarok másik eredője az egyéni (fogyasztói) és közösségi (vállalati) gazdasági viselkedést mérő és minősítő, a gazdasági viselkedés orientálásával foglalkozó elemzők és cégeik vagy műhelyeik munkájában jelenik meg. Az információbrókerek tevékenységében megjelenő zavarok piaci típusúak, és a hitelesség garanciáinak (pontosabban a hitelesítés mechanizmusainak) hiányával magyarázhatók, amelyek feltárása ugyancsak megérne egy tisztázó vitát. Lényegében egy csapdahelyzetről van szó, amelybe a méréssel és minősítéssel foglalkozó piaci és nem piaci szereplők, fórumok kerültek azzal, hogy a gazdaság hektikus folyamatai, a mérés és minősítés szabványos eszközkészlete, a gazdaságpolitikai orientálás (a magánérdekű befolyásszervezés) erőszakossága, az informacionális politikai befolyás (választási politikai marketingtevékenység) mindig jelen lévő környezete most a korábbiaknál erősebb és összetettebb módon érinti, próbálja manipulálni azokat.A zavarok harmadik és legbonyolultabb eredője tisztán politikai természetű. A gazdaságpolitika keretei között értelmezhető, a gazdasági és politikai rendszer szereplőinek aktuális viszonyából következik. A mérési tökéletlenségek vagy a gazdasági viselkedést meghatározni próbáló (a kívánatos fogyasztói viselkedésre rásegítő) orientálás nem tehetné ennyire bizonytalanná a gazdasági tájékoztatást, ha nem befolyásolna mindent az ellenzék által minden eddiginél korábban beindított választási kampány. Gazdaságpolitológiai érvrendszerben megfogalmazva: a baloldali liberális médiapárt, önfenntartó intézményei pozíciójának megrendülésével, pánikba esve szervezi választási bázisát a nagy nyomásgyakorlók körében (amit többek között százmilliárdos ajánlatokkal házaló képviselőik jelenítenek meg a külföldi kamarák találkozóin). A valóságos (saját) pozíciókat meghatározó hiteles mérés, a kívánt hatások elérése, az elfogadható orientálás közötti harmónia elérése ma nem könnyű, sőt egyre nehezebb lesz.Ugyanakkor a magyar gazdaság valós teljesítménye, a hivatalban lévő kormány által közvetített eredményessége, valamint az ellenzék kritikai korrekciós igénye és szükséglete nyomán megjelenített számok, továbbá a piaci gazdasági viselkedést orientáló, rávezető gazdasági orientálás sugallta statisztikák közötti mind nyilvánvalóbb eltérések, elsősorban nem a hivatalos statisztikai információrendszer adattermelő szakszerűségét és nem is a kormány tájékoztatással kapcsolatos problémáit állítják pellengérre. Hanem azt a fő közgazdasági irányt, amelyet már évtizedek óta követünk anélkül, hogy eredményességével szembenéznénk, hogy revízió alá vennénk az eladósodás, majd adósságkinövés vagy a „kiigazítás restrikció nélkül” típusú dogmáinkat, amelyek beszűkítik a mérés és minősítés szempontrendszerét. És azt a bonyolult választások előtti helyzetet, amelyben ilyen gátlástalanul (nyíltan és brutálisan) még nem próbálták befolyásolni a választási erőcsoportokat, ahogy azt ma teszik.Gazdaságpolitológiai értelemben a magyar expó leszavazása volt az első olyan panamája a harmadik magyar köztársaságnak, amikor a közakarat, közpénz, közterületek koncentrált felhasználásával egy új városközpont építését, s az aktuális (rendszerváltoztató) hatalom megszilárdulását akadályozta meg a politikai orientációjában is sajátos magánérdek (s használta fel azóta folyamatosan, ellenőrzése alatt azokat a közforrásokat, amelyeket az Antall-kormány arra szánt volna). De az expó folyó áron mintegy 500 milliárd forintos összege semmi ahhoz a több ezer milliárdos forrástömeghez képest, amely a befolyásszervezés szempontjából a következő választások tétje. (Az EU-csatlakozás adminisztrációs terhei, a nyugati és a keleti piacok kapcsolati tőkéje és így tovább.)E gondolatmenetben és érvrendszerben a választások már eldőltnek tekinthetők, amikor a Fidesz, kényszerből előzve meg az MSZP-t (amely a baloldal általános terheltsége miatti túlalkalmazkodással próbált a Nyugat kedvében járni), mindent teljesített az egyoldalú euroatlanti kívánalmakból, ezért a szocialisták már csak olyasmit ígérhetnek, ajándékozhatnak vagy értékesíthetnek, amit már nem szabad eladni, amiről már nem szabad lemondani (mint a külföldi magyarok kedvezményezéséről). Másfelől a magát a rendszerváltoztatás normájának tekintő médiapárt, az SZDSZ is minden tekintetben a Fidesz mögé szorult, mert liberalizmusa mára anarchizmusba váltott át, közvélemény-formáló értéke a nagy érdekcsoportok szempontjából jelentősen csökkent. Az SZDSZ mára teherré vált (befolyásszervező helyett fogyasztó lett) a nagy nyomásgyakorlók szerint, s a Soros-típusú, emberi jogi retorikával operáló tőke már nem elég ahhoz, hogy az ultraliberális, a többségi társadalmat állandóan sértegető exponált szabad demokratákat a parlamentbe juttassa. Itt tartunk.Visszatérve a nyitó gondolatokhoz: a gazdasági tájékoztatásban patthelyzet van, amit a független szakértők már hónapok óta észlelnek. A patthelyzet oka a gazdasági orientálás mélyülő zavara, ami mögött a magyar gazdaság hektikus folyamatai, az átláthatóság romlása, az adatszolgáltatási készség és fegyelem lazulása húzódik meg. Ennek gerjesztője nem utolsósorban a választási politikai marketingkommunikáció felerősödése és az ellenzéki kontrapolitika minden tájékoztatási szabályt felrúgó gyakorlata. Ismét felerősödött – működik! – a rendszerkritika, amely a baloldali rezsimek országlása idején általában megszűnik. Ismét színre lépett a „független”, „önérzetes kritikai értelmiség”, amely az előző ciklusban felindulásában legfeljebb „gyulázott” egyet a Pilvaxban. Ebből adódnak a zavarok; a mérés és minősítés intézményrendszerének folyamatos és megbízható működése helyett a politikai konjunktúrák (az informacionális politika és a gazdaságpolitológiai orientálás) érvényesülnek.