A vég nélküli háború Csecsenföldön

A terroristaellenes akció katonai része Csecsenföldön gyakorlatilag már hónapokkal ezelőtt befejeződött, az orosz elnök biztonsági szolgálata azonban változatlanul súlyosnak tekinti a helyzetet. Erről árulkodnak az aknaháborúról naponta érkező hírek, valamint az, hogy a minap ismét bevetették a légierőt. A háború tehát nem ért véget, még ha az élet erőlködve is, de megpróbál utat törni magának. A kaukázusi köztársaságban a helyzetet jól érzékelteti a múlt felidézése, és néhány mai történet.Míg a világ a háború kitörése után figyelt fel a csecsenekre, az oroszok már jóval előbb megismerték erejüket. A kaukázusi köztársaságból már a 80-as évek végén érkeztek bűnözők Moszkvába. Mint Paul Klebnyikov Keresztapa a Kremlben című, nemrégiben magyarul is megjelent könyvében írja, a csecsenek brutalitásától és bosszúvágyától még a harcedzett orosz gengszterek is megrettentek. Az új vendégek hamar megtanítottak minden riválist arra, hogy kié a drogpiac. A grozniji repülőtér a csempészet tranzitállomása, Csecsenföld pedig a nemzetközi kábítószer-kereskedelem központja lett. Dőlt a pénz, amiből bőven jutott a csecsen kormánynak is. Azonban nem elégedtek meg ezzel. Rátették a kezüket a Berjozka üzletláncra, majd 1992–93-ra ellenőrzésük alá vonták a legjobb kaszinókat, a szállodai prostitúciót és néhány hotelt. A korrupt orosz hivatalnokok segítségével alacsony áron, vagy sokszor teljesen ingyen jutottak kőolajhoz, amelyet aztán külföldön értékesítettek nagy haszonnal. A szolncevói csoport azonban szembefordult a csecsenekkel, amelynek következménye az 1993–94-es nagy moszkvai bandaháború lett. A függetlenségi harc pénzügyi alapja így teremtődött meg. A maffiavezéreknek befolyásos barátaik voltak. Közülük legtöbbször Borisz Berezovszkijt, a Jelcin-korszak nagyhatalmú üzletember-politikusát emlegetik, aki a rendőrség szerint az emberrablók bankárja volt. Lebegy tábornok szerint az első orosz offenzíva megindításának többek között éppen az volt az oka, hogy a csecsen kormány nem akart többé osztozkodni moszkvai támogatóival a zsákmányon.A háború, tegyük hozzá, azért más okok miatt is elkerülhetetlen volt. Aztán ami megmaradt az első menetben, azt elpusztították az 1999-es másodikban. Putyin az orosz lakosság támogatását maga mögött tudva az év elején kivonta csapatai jelentős részét Csecsenföldről. A korábbi százezer katonából mára csupán 15 ezer maradt. Moszkva ezzel azt üzente, hogy befejezettnek tekinti a nagy harcok időszakát. Az európai elvárásoknak ezzel jobban megfelelt, de a csecsen közigazgatás megszervezése döcög, a létszámcsökkentéssel és a nyár beköszöntével pedig megélénkült a gerillaharc.Közben senki nem bízik meg senkiben, a sok vér táplálta gyűlölet mindkét oldalon izzik. A csecsenek ki nem állhatják a szövetségieket, és előszeretettel írnak a számlájukra olyan vadságokat is, amelyeket azok nem követtek el. A katonák gyűlölik a csecseneket és bármikor készek boszszút állni bajtársaik haláláért.Az egyik helyszínen járt orosz újságíró, Olga Allenova Csecsenföld feneketlen gödrét az orosz oldalról mutatta be. Az elkülönítőbe nem engedték őket, mert mint mondták, „szétvert lelkeken kívül úgysincs ott semmi érdekes”. Látta viszont azokat a földbe vájt, befedett hatalmas gödröket, amelyekben a tiltakozások ellenére máig őrzik a foglyokat. Összeszedik a csecseneket, akiket gyanúsítanak valamivel, és addig tartják ott őket, amíg ki nem vizsgálják az ügyet. Sokan meghalnak a veréstől. A kínzások miatt nőtt meg a tiltakozás az utóbbi napok brutális tisztogatóakciói nyomán is. Szernovodszkban például kivétel nélkül begyűjtötték a katonák a 14 év feletti férfi lakosságot, a házak pincéibe kézigránátot dobtak, a nőktől elvették ékszereiket. A csaknem hétszáz begyűjtött férfiból végül ötszázat váltságdíj fejében elengedtek. A szomszédos Asszinovszkaja faluban háromszáz férfit gyűjtöttek be.A másik oldal kegyetlenségéről árulkodik a hírhedt harctéri parancsnok, Arbi Barajev esete, akit, ha minden igaz, néhány napja másodszor temettek el. A hivatalos jelentések megerősítik az emberrablásokban „utazó” Barajev halálát, míg a csecsenek nem hisznek ebben. Ők úgy tudják, hogy az utolsó pillanatban megint sikerült kimenekíteni a harctéri parancsnokot a gyűrűből. Barajev az utóbbi időben az új harcmodor, a titkosszolgálati akciók kulcsfigurájává vált. Talán nem véletlenül. Csecsenföldön őt érinthetetlennek tartották. Az a könnyedség, amellyel az utóbbi két évben oda-vissza járkált a katonai ellenőrzőpontokon, és az a tény, hogy nyíltan, háborítás nélkül élt Groznij melletti szülőházában, magas posztokat betöltő támogatókról árulkodik. Barajev is kicsivel kezdte, a politikai vezetőként funkcionáló elnökhelyettes, Jandarbijev testőreként. Dudajev halála után Jandarbijev nagy mennyiségű, tisztázatlan forrású pénzhez jutott. Ennek egy részét Barajev kapta, amelyből létrehozta az iszlám századot. Maszhadov nem szimpatizált sem vele, sem e gondolattal. Őt lefokozta, az egységet pedig rendelettel feloszlatta. A tábornoknak az elnöknél befolyásosabb patrónusai voltak. A század maradt, Barajev pedig maga kezdett pénzt szerezni, az 1996 és 1999 között virágzó emberkereskedelem kulcsfigurája lett. Az ő számlájára írják a legbrutálisabb eseteket. Sokan állítják, hogy a köztársaság határain kívüli felső kapcsolat nélkül ezt nem űzhette volna ilyen sokáig büntetlenül. Maszhadov ki is mondta, hogy a banditákat így „pénzelők” egyike Berezovszkij volt. Bizonyítani persze semmit sem lehet. Tény, hogy Barajev olyan magabiztos volt, hogy a második háború idején hatalmas lakodalmat csapva házasodott. Az is furcsa, hogy amikor az egyik újságírónak sikerült leírnia útlevele számát, a szövetségi katonák állították le. Persze, az is lehet, hogy Barajevnek semmiféle befolyásos patrónusa nem volt, egyszerűen csak megvette a szabadságát, a dolog azonban így is több mint gyanús, és jellemző.Az élet persze mindezek ellenére lassan újraindul. A kinevezett csecsen kormányfő, az orosz nemzetiségű Sztanyiszlav Iljaszov azonban hiába törekszik gazdasági újjáépítésre, új munkahelyek teremtésére, átgondolt szociálpolitika megvalósítására, ha a béke legelemibb feltételeit sem képes biztosítani. Az erőlködések egyik jele, hogy a grozniji Tyerek labdarúgói hét év után visszatértek a bajnokságba, mégpedig a harmadik vonalba. A játékosok a régiek, kicsit öregecskék, és az ország legkülönbözőbb pontjairól kellett összeszedni őket, de jöttek az első szóra. Míg korábban a Baszajev védőszárnyai alól kerültek ki a klub elnökei, most a szövetségi erők patronálják őket. Az ellenfelek drukkerei szerint most „pesztrálják” őket a korábbi bombázások miatt, de a groznijiak nem kérnek az ilyen előnyből. Hazai meccseiket is Cserkesszkben játsszák, nehogy amiatt kapjanak pontokat, mint a kizárás előtt, hogy az ellenfelek inkább nem mentek el Groznijba. Állítólag a csecsen fővárosban a németek már építik a Dinamo stadiont, régen pedig ezen a pályán a legerősebbek sem tudták legyőzni a groznijiakat.