Az átverés térképe

Addig számolgattak, rajzolgattak öt évvel ezelőtt Vladimir Meciar „szakértői”, míg végre sikerült papírra vetniük a nemzeti lázban égő vezető által megálmodott közigazgatási térképet. Nem volt könnyű feladat oly módon nyolc részre osztani Szlovákiát, hogy a magyarság aránya egyetlen megyében se érje el a huszonöt százalékot, azaz az önkormányzati választásoknál sehol ne jöhessen létre olyan testület, amelyben magyarok kerülhetnek vezető pozícióba. Meciar térképrajzolói semmibe vették a földrajzi, kulturális, történelmi hagyományokat, s az sem számított, ha a nemzetiségi összetételben „megfelelőnek” minősített megye a lehető legtermészetellenesebb formát ölti. Ezt az elképesztően primitív, szűk látókörű, nyíltan magyarellenes elképzelést törvényesítette a minap az 1996-os törvényhozó testülettől szellemében nem, csak politikai összetételében eltérő pozsonyi parlament.A jelenlegi szlovák kormánykoalíció tagjaként a Magyar Koalíció Pártja (MKP) természetes igénynek tartott egy olyan komáromi székhelyű, Duna menti megyét, amely természetes régióként, a Csallóköz és a Mátyusföld összekapcsolásával, magyar többségű kerületi rendszert alkothatott volna. A koalíciós partnerek a lehető legmegalázóbb módon söpörték le az asztalról az MKP-javaslatot, a szerdai szavazáskor napirendre sem került az elképzelés. A kormány egy tizenkét megyés felosztást dolgozott ki. A tervezet nem tartalmazott magyar többségű megyét, de a meciari variánsnál mindenképpen jobb volt, hisz a nyitrai és rimaszombati térségben a magyarok aránya legalább meghaladta volna a harminc százalékot. A végső döntés aztán évek óta nem tapasztalt hideg zuhanyt jelentett a felvidéki magyarságnak és általában a szlovák demokráciának. Túlnyomó parlamenti többséggel a meciari, azaz a nyolcmegyés változatot szavazták meg. A Dzurinda-kabinet és személyesen a kormányfő is a nacionalista ellenzékkel szavazott, elutasítva saját tervezetét. Az egyébként kiegyensúlyozott, pragmatikus politikusként számontartott Bugár Béla alig-alig tudta visszafojtani indulatát. Az MKP politikusainak türelme elfogyott. Jelen pillanatban gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy augusztusi tanácskozásán a magyar párt vezetése ne a koalíció elhagyása mellett döntsön.Mikulás Dzurinda és a koalíciós partnerek átverték, becsapták, politikailag megalázták az MKP-t. Nem lehet finomabban megfogalmazni azt, ami Pozsonyban történt. Bugár Béla pártelnök arra az újságírói felvetésre, hogy tervez-e további konzultációt Dzurindával, úgy válaszolt: ahhoz megbízható koalíciós partnerre lenne szükség. Való igaz, a megbízhatóság ritka érték térségünkben. A magyar diplomáciának e téren lehetett némi tapasztalata az utóbbi hónapokban a státustövény kapcsán, amikor az elhallgatás, a csúsztatás jól begyakorolt technikáival igyekeztek akadékoskodni elsősorban Bukarestből, de Pozsonyból is. Mert konzultálni lehet és kell is, de ehhez olyan felekre van szükség, akik az egyeztetésen vállaltakat nem tagadják meg. Vigaszként azért ne feledjük, Komáromnál lassan újra áll a Mária-Valéria híd. És ezt a túlsó parti átrajzolóknak is föl kell tüntetniük térképeiken.