Az országzászlóról

Miközben civil szervezetek, mozgalmak, politikusok és magánszemélyek kezdeményezik nagy számban a budapesti Szabadság téren 1928-ban felállított és 1945-ben a szovjet katonák által lebontott Ereklyés Országzászló visszahelyezését, a helyileg illetékes szerv, Belváros-Lipótváros önkormányzati testülete még csak napirendre sem tűzte a témát. Szocialistáék a ványadt kisöcs szabad madarakkal karöltve hallani sem akarnak arról, hogy a hetvenhárom éve felavatott országzászló (Lechner Jenő, Füredi Richárd és Lechner Marianne alkotása) visszakerüljön eredeti helyére, talapzatában az ereklyeföldtartóval, amelyben ott van Csonka-Magyarország összes községének, Nagy-Magyarország összes törvényhatóságának maroknyi földje, meg néhány csipetnyi onnét, ahol legjobbjaink vére áztatta azt.A lipótvárosi körzetvezetők jobbnak látják, ha az Ereklyés Országzászló helyén álló szovjet hősi emlékmű őrzi továbbra is a Szabadság teret, mert az belesimul a nemzet fővárosának arculatába, plusz Demszky Gábornak is tetszik. Az MTA Történettudományi Intézete részéről megkérdezett Szász Zoltán sem javasolja a szoborcserét, ugyanis – írja tanulmányában – az ilyen emlékmű (az országzászlóra gondol) rekonstrukciója csak hátrányos lehet Magyarország európai integrációja, a kisebbségi magyarok érdekeinek szolgálata és a szomszédos országokkal kialakítandó jó viszony szempontjából…És recsegve serceg tovább a sokszor lejátszott demagóg lemez, bár kihallik a szólista mögül az Internacionálé dacos kórusa, meg a Munkásőr-dalárda, amely tapodtat sem enged, s fütyül a hajdani országzászló talapzatán álló magyar címerekre, az Árpádok, az Anjouk és Mátyás címerére, amely alatt ott a mondat: „A mi országunk a Kárpátok országa, Nagy-Magyarország. 896-ban alapította Árpád fejedelem, fennmarad a világ végezetéig.”