Bebetonozott érdekek a magyar cementiparban

Napjainkban a teljes magyar cementipar a svájci Holderbank és a német Heidelberger Zement AG tulajdonában van. A cégek az ágazathoz tartozó szolgáltatói szektor és infrastruktúra jelentős részét is megszerezték. Részben ők irányítják az ömlesztett cementszállítást, a készbetongyártást és -szállítást, valamint a csomagolóanyagok gyártását is. A rendszerváltozás után még öt cementgyár üzemelt hazánkban. A Lábatlani Cementipari Rt. és a Hejőcsabai Cement- és Mészművek Rt. a svájciaké, a Beremendi Cementipari Rt. és a Dunai Cementművek Rt. váci üzeme a németeké lett. Előbbiek PannonCem Rt. néven, utóbbi két gyár pedig Duna-Dráva Cement Rt. néven egyesült. A csaknem százéves hagyományokkal és kiváló ásványi anyaggal rendelkező bélapátfalvai cementgyáron fele-fele arányban osztozkodtak.A privatizáció tisztaságával kapcsolatban többen kételyeiket fogalmazták meg. Horváth László, a cementipari privatizáció felülvizsgálatát kezdeményező fideszes országgyűlési képviselő szerint a magyar cementipar privatizációjában részt vevő svájci és német tulajdonosok mindvégig arra törekedtek, hogy egyenlő arányban szerezzenek tulajdont a piacon. A képviselő rámutatott: fennáll a gyanúja annak, hogy a külföldi cégek az államilag támogatott, úgynevezett E-hiteles és kárpótlási jegyes konstrukcióban részt vevő magyar társaságok részvényeit felvásárolták, s így minimális készpénzbefektetéssel jutottak nagy értékű állami vagyonhoz. Véleménye szerint ezt az albizottsági meghallgatások is igazolták. A bélapátfalvai cementgyár magánosításakor egymillió forintos alaptőkével létrehozták a Konzultáns Kft.-t, amely magyar cég lévén, a külföldi tulajdonú társaságokhoz képest jelentős kedvezményeket vehetett igénybe a privatizáció során. Feladata végeztével a céget végelszámolással megszüntették, így a külföldi befektetők számára gyakorlatilag a trójai faló szerepét töltötte be.Elgondolkodtató, hogy folyt-e tényleges piaci verseny ezen a területen, amikor a bélapátfalvai cementgyár igazgatóságában az egyébként egymással versengő gyárak vezetői ültek: Nagy István, a HCM elnöke, Oberritter Miklós, a Duna-Dráva Cement Rt. elnöke és Márton István, a „mostohagyermek” bélapátfalvai gyár elnök-vezérigazgatója. Az egykoron a Kiváló Áruk Fóruma védjegyével is elismert terméket előállító bélapátfalvai cementgyár bezárását lépésről lépésre precízen megtervezték. Horváth László korábban lapunknak úgy nyilatkozott: a PannonCem Rt. több tízmillió forintot fizetett ki egy cégnek, amelynek az volt a feladata, hogy válságtervet készítsen a gyár zökkenőmentes bezárásához. A javaslatok között például a telefonközpontosnak előírták, hogy amennyiben újságíró keresné a gyárvezetőket, a keresett személyt ne kapcsolja, viszont helyette egy adatlapot töltsön ki arról, aki a menedzsment bármely tagjával akart beszélni. A helyi televízióban csak a gyárvezetés által „láttamozott” anyag kerülhetett. A bezárást a recesszióval és közgazdasági számításokkal magyarázták: Bélapátfalva 1998-ban még 525 ezer tonna, 1999-ben 420 ezer tonna, míg a nem teljes termelési évben, 2000-ben 300 ezer tonna cementet értékesített. Egyes vélemények szerint viszont a termelés visszaesését nem a piaci trendek, hanem tudatos tulajdonosi magatartás okozta. Ezt maga a Bécem Rt. elnök-vezérigazgatója, Márton István is alátámasztotta, amikor korábban arra a kérdésünkre, hogy igaz-e, miszerint a forgalom csökkentése érdekében megrendeléseket mondtak volna vissza, az alábbiakat válaszolta: „A bélapátfalvai gyár listás áron adta a cementet, míg más gyáraktól valóban kaphattak a nagyvásárlók kedvezményeket, így nem kellett azokat elküldeni, elmentek azok maguktól is.”Elküldött dolgozókA tradíciókkal rendelkező gyár fekete napja tavaly szeptemberben következett be, amikor bezárták az üzemet. A szorgalmas, szakmailag képzett cementipari dinasztiák tagjait végkielégítéssel elküldték, s ezzel a munkaerő-piaci tekintetben hátrányos helyzetű településen több százan váltak munkanélkülivé. Márton István korábban lapunknak elmondta: a törzsgárdatagság megszüntetése után valamennyi dolgozónak kifizették az időarányos járandóságát. Ez huszonöt évi munkaviszony után hatvanezer forintot jelentett. Szintén ő nyilatkozta, hogy szeretnék, ha a gyárat egy befektető megvásárolná. Ám amikor a Szitor Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. írásban jelezte vételi szándékát, még válaszra sem méltatták. Prieszol József, a privatizációban aktív Konzultáns Kft. volt tagja nemrég azt hangsúlyozta lapunknak, hogy ezt a megkeresést provokációnak tekintették. Lapunk információja szerint azóta több komoly jelentkező is „provokálta” őket. A halálra ítélt gyár ingatlanának és ingóságainak sorsáról korábban Márton István azt nyilatkozta: „Minden illetékes tudja, mi lesz a vagyontárgyak valószínű sorsa, azonban a jelenlegi stádiumban konkrétumokról nem nyilatkozunk.” Később aztán ez a rejtély is megoldódott, mégpedig akkor, amikor a tulajdonos bontási kérelmet adott be a nem sokkal azelőtt több száz millió forintért korszerűsített gyárra. A bontási kérelmet Bélapátfalva jegyzője elutasította.Szocialista mentőakcióTavaly októberben egyébként meghatározó szocialista politikusok részvételével még „válságstáb” is alakult a megszüntetésre és leépítésre ítélt Bécem Rt. megmentése érdekében. Az MSZP közismert politikusai: Nagy Sándor, az országos elnökség tagja, továbbá Korózs Lajos egri honatya a múlt esztendő októberében az északi térségbe látogattak, tárgyaltak a helyi polgármesterrel, a dolgozókkal, s be is jelentették: mentőakciót készítenek elő a gyár megmaradásáért.„A szocialista politikusok által felállított válságstáb célja, hogy megakadályozza a gyár leállítását. Nagy Sándor már a témában egyeztetett a település polgármesterével, illetve az ott dolgozókkal, míg Suchmann Tamás egykori, privatizációért felelős miniszter feladata az lesz, hogy megvizsgálja, mi szerepel a privatizációs szerződésben” – ez volt olvasható tavaly októberben egy gazdasági napilapban. A helyszínen járt tudósítónknak a bélapátfalvai dolgozók elmondták: nagy a felháborodás, miután azóta se látták az MSZP közismert politikusait a cementgyár környékén.A hejőcsabai cementgyár története is felettébb érdekes: a gyár megvásárlására törekvő, hazai cégekből álló konzorcium a cég többségi részvényeit, eszközeit 1994 augusztusában megvásárolta.Törvénytelenség?A hazai társaságok E-hitelt vettek fel az akkori Agrobanktól. A pályázat vesztese a svájci Holderbank volt. A hitel fedezeteként a cégtulajdont biztosító részvényeket elhelyezték a banknál. Miután az Agrobankot a Mezőbank megvásárolta, az új tulajdonosok a magyar konzorcium részvénycsomagját eladták több, a pályázatvesztes Holderbank csoporthoz tartozó cégnek. A konzorcium egyébként mindvégig eleget tett a hitelszerződésben rögzítetteknek, vagyis pontosan törlesztette a bank felé fennálló tartozását. A hazai konzorcium keresetet nyújtott be a bank ellen, mert az szerintük törvénytelenül értékesítette a letétként szolgáló részvényeket. A perérték 35,5 milliárd forint. A Horn-kormány megállapodást kötött az azóta privatizált Mezőbank vevőjével. Ennek értelmében az állam pénzügyi felelősséget vállalt arra az esetre, ha a bíróság a magyar konzorciumnak adna igazat.Vannak, akik úgy vélik, hogy a privatizáció nem a legnagyobb körültekintéssel valósult meg, s bizonyos érdekek, érdekcsoportok mozgatták a honi privatizátorokat.A magánosítás fölött „bábáskodók”Az Országgyűlés gazdasági bizottsága cementipari privatizációt vizsgáló albizottsága több, az ügyben érintett, vagy akörül bábáskodó személyt keresett és hallgatott meg. Sajnálatos, hogy a Horn-kormány privatizációs minisztere, Suchman Tamás a meghallgatáson nem tudott megjelenni. A legutóbbi ülésen az albizottság elnöke, Ivanics István a Horn-kormány pénzügyminiszterének, Medgyessy Péternek címezve a következőket mondta: „Nem jöhetett létre valós privatizáció a cementiparban, mert önök ugyanazokra bízták az eladást, mint akik vevőként is megjelentek. A külföldi befektetők hatalmas ingatlanvagyonhoz jutottak minimális tőkével.” Az expénzügyminiszter válaszában kifejtette: a cementipar privatizációja 1991-ben indult meg és 1995-ben fejeződött be. Ez idő alatt semmiféle döntéshozó, állami tisztséget nem töltött be, ezért csak azokra a kérdésekre tud válaszolni, amelyek tevékenységéhez kapcsolódtak. Szocialista képviselők nemrég javasolták, hogy az albizottság vizsgálódásait az 1987-es évtől kezdje, s hallgasák meg Matolcsy György jelenlegi gazdasági minisztert is, aki korábban a Pénzügykutató Rt. nevében eljárt, s kidolgozta javaslatát a cementipar privatizációjára. A Pénzügykutató Rt. viszont nem döntéshozó, hanem kutatóintézet volt, s több alternatívát is javasolt. Az intézetet később aztán – egyes vélemények szerint reális privatizációelemzései miatt – meg is szüntették. A magyar piacot is uraló multinacionális cégek monopóliumra való törekvése más országokban bizonyított: az Európai Bizottság Legfelsőbb Bírósága 1983-ig visszamenőleg vizsgálta, és megállapította egy kartellmegállapodásról, hogy az törvényellenes. A hét évvel ezelőtt született ítéletben – mai áron számolva – 250 millió eurós büntetést róttak ki, amelyet az érintettek fellebbezése után 110 millióra mérsékeltek. Az ügyben a Holderbank és a Heidelberger Zement AG is érintett volt, akárcsak egy másik esetben, amikor 1999 végén hirdetett ítéletet a Német Szövetségi Versenyhivatal, amely a keleti országrész újjáépítése során visszaéléseket állapított meg. A vizsgálatban érintett 33 cégről bebizonyosodott, hogy piacfelosztásra törekedtek és árkartellt kötöttek. Dieter Wolf, a szövetségi versenyhivatal elnöke szerint ez esetben egy teljesen átfogó piacfelosztásról volt szó. Büntetésként 255 millió márkát róttak ki.A kormány gazdaságpolitikai intézkedései jelentős építőipari növekedést indukáltak, amelynek következtében a cementpiac is számottevően bővül. Magyarországon az egy főre jutó cementfelhasználás 350 kilogramm, míg az EU szegényebb államaiban, Portugáliában, Görögországban 800-1100 kilogramm évente, vagyis a kereslet vélhetően tovább növekszik. Vannak, akik a hazai cementipar körüli anomáliák kialakulásának okát az importban látják. A Magyar Cementipari Szövetség piacvédelmi intézkedést sürgetett tavaly a portlandcementre és a cementklinkerre. A korlátozás főként az Ukrajnából, Moldáviából és Oroszországból érkező importot érintené. Az ügy pikantériája, hogy a román és szlovák import korlátozását nem sürgetik. Egyes vélemények szerint a korlátozás iránti igény azért nem érinti a két országot, mert a magyar cementpiacot uraló multinacionális vállalatok jelen vannak ezeken a piacokon is. A Holderbank és a Heidelberger Zement AG megszerezte a romániai élesdi, tordai és dévai üzemeket, valamint több szlovákiai üzemet is. A cementbirodalom építése eddig egyedül a Cseh Köztársaságban szenvedett csorbát, ahol kezdeményezték a privatizációs szerződés felbontását, és a gyár visszaszerzését.Versenyjogi lehetőségekHorváth László tavaly ősszel kezdeményezett eljárást a Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH), mert a fideszes képviselő szerint az új tulajdonosok versenyhivatali engedély nélkül, a Bécem esetében pedig közösen szereztek irányítást a cementgyárak felett. A beadványban szerepelt az is, hogy az említett vállalatcsoport lényegében felosztotta a piacot, továbbá képes a hazai cementárak diktálására is.A múlt esztendő végén a GVH ipari irodája elutasította az eljárás megindítását, mire Horváth jogorvoslati kérelemmel fordult az önálló döntéshozatallal rendelkező Versenytanácshoz (VT), amely idén januárban három eljárást rendelt el a témában: egy a cementipar helyzetét, a másik Hejőcsaba, a harmadik pedig Bélapátfalva ügyét vizsgálja. Konkrétan: létezik-e kartell a cementpiacon; kellett volna-e engedélyt kérni a Heidelberger csoporthoz tartozó Breitenburger GmbH-nak, amikor a hejőcsabai gyár fölött szerzett irányítást; kellett volna-e engedélyt kérni a Holderbanknak és a Heidelberger csoportnak akkor, amikor közös irányítást szereztek a bélapátfalvai gyár felett.Az említett eljárások kapcsán csak Bélapátfalva esetében született határozat a napokban, amelyet júniusban előzött meg az a rendelkezés, hogy a tulajdonosok nem tehetnek semmit, ami a társaság vagyonát, üzletmenetét hátrányosan érintheti. A VT 2001. június 28-i határozatában megszüntette a Bécem Cement- és Mészipari Rt. részvényesei ellen a közös irányítás megszerzéséhez történő engedélykérés elmulasztása miatt indult eljárást, mert a grémium szerint nincs szó közös irányításról, így ahhoz engedélyt sem kellett kérni, továbbá az említett korlátozó intézkedéseket feloldotta.A közlemény szerint a Versenytanács az 1997-ben hatályos versenytörvényi szabályok alapján nem minősíthette közös irányításnak a kialakult helyzetet, mert a Bécem Rt. alapszabálya döntési lehetőséget teremt a legnagyobb részvényes, a Breitenburger AG számára. A tényleges gyakorlaton alapuló, egyedüli vagy közösen gyakorolt irányítás esetén nem kellett a GVH engedélyét kérni – derül ki a közlemény indoklásából. A témát firtató Horváth ezzel kapcsolatosan úgy vélekedik, versenyjogi értelemben így új helyzet alakult ki a cementiparban, s sürgősséggel benyújtja javaslatát, hogy a bélapátfalvai gyár mellett vizsgálják meg Hejőcsaba és Lábatlan helyzetét is, amennyiben a Versenytanács döntése hatályban marad.A politikus lapunknak hangsúlyozta, hogy a Holderbank lényegében a Breitenburger AG-n keresztül „egyszemélyben” irányította és tulajdonolta a cementgyárat, így azt kell majd immár szélesebb körben megvizsgálni, hogy ez törvényes keretek között valósult-e meg.A határozathozalt követő napon Berke Barna, a Versenytanács elnöke közleményt adott ki, amelyből kiderül: kezdeményezi az előző napon hozott döntés visszavonását. Rájött ugyanis arra, hogy az a bélapátfalvai alapszabályi passzus, amely külön jogokat biztosít az egyik, csupán 50 százalékos részvénycsomaggal rendelkező tulajdonosnak, ellentétes a társasági törvénnyel.