Botrány a berlini kortesgyűlésen

Megdobált kereszténydemokraták – magyarázkodó szocialisták. Bár a soron kívüli berlini választások időpontjáról a pártok még nem egyeztek meg, viharos jelenetekkel megkezdődött a kortesidőszak.A CDU huszonnégy karátos csapata már a nyitánykor kénytelen volt tudomásul venni: a várost szétválasztó fal ugyan már jó tíz esztendővel ezelőtt leomlott, a szellemi választóvonal viszont még mindig létezik. A lemondásra kényszerült Eberhard Diepgen örökére pályázó Frank Steffel támogatására a konzervatívok illusztris csapata jött össze, hogy több kerületben megindítsa a kereszténydemokraták választási rendezvényeinek láncolatát. Angela Merkel CDU-elnök, Edmund Stoiber bajor miniszterelnök, CSU-elnök és Friedrich Merz, a parlamenti frakció vezetője jelenléte adott különleges rangot a hétfő esti nyitánynak. Fellépésük a volt Kelet-Berlinhez tartozó Alexander téren tragikomikus véget ért: a prominens vendégeket tojászápor, festékkel töltött műanyag zacskók és üvegek fogadták. Frank Steffel alig tudta kifejezni felháborodását, pillanatokkal később már a fölé tartott napernyők védelmét kellett keresnie, kísérőivel együtt. A szervezők a fenyegető helyzet láttán félbeszakították a rendezvényt. A főpolgármesteri címre pályázó Steffel letörten közölte: „Könnyes szemekkel néztem a hírhedt fal lebontását, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy tizenegy esztendővel később ilyen incidensnek legyek az áldozata!”Berlin ideológiai kettéosztottsága ismét kifejezésre jutott. Az ősszel megválasztandó új szenátusban politikai hatalomra törő PDS-t is a negyvenegy esztendővel ezelőtt felépített fal öröksége foglalkoztatta. A szocialisták azzal a követeléssel találták szemben magukat, hogy kérjenek bocsánatot a brutális határzár menti tragédiákért, az NDK néphadseregének sortüzei során életüket vesztett áldozatokért. A párt elnöksége közel négy órán keresztül vitatkozott – a bocsánatkérésre azonban nem tudta elszánni magát. Sőt az akkori világpolitikai fejlemények logikájára hivatkozva levette a felelősséget a szovjet kényszer alatt létrejött kommunista–szociáldemokrata egységpártról, amely – mint a PDS állítja – a DDR exodusát volt kénytelen megakadályozni. A szocialisták mindössze sajnálatukat fejezték ki az akkor felelős politikai erő – az SED – részéről megnyilvánuló igazságtalanság miatt. „Az áldozatok sorsa és számtalan ember méltóságának, életútjának korlátozása mélyen érint bennünket”– olvasható a PDS-elnökség nyilatkozatában.A szocialisták a választás során a szavazatok húsz százalékára számítanak. Ha az SPD eléri a remélt harminc százalékot, úgy a Zöldekre és a szabad demokratákra nem lenne szükség a szenátusi többséghez.