Bradford, a rémült város

Hétfőről keddre virradó éjszaka az észak-angliai Bradfordban ismét véres utcai csata folyt, ezúttal fehér fiatalok és rendőrök között, a város olyan negyedeiben, ahol nem is laknak ázsiaiak. A sorozatos összecsapások során 15 rendbontót tartóztattak le, akik kővel és Molotov-koktélokkal dobálták a rendőröket, gépkocsikat rongáltak meg és fel akartak gyújtani egy indiai vendéglőt. A letartóztatottak között egyetlen ázsiai sem volt. A rendőrség képtelen úrrá lenni a helyzeten. A fehér közösség fogadatlan prókátorai a Bradfordban szokatlanul erős szélsőjobboldali Brit Nemzeti Párt tagjai, illetve támogatói. Immár nehéz eldönteni, hogy a hónapok óta egyre erősödő feszültségért és a hetek óta szinte napról napra megismétlődő atrocitásokért melyik fél okolható jobban. Az egyre mélyülő válság minden fordulójában mindkét fél azt állítja, hogy törvénysértéseivel a másik tetteire válaszol. Kétségtelen, hogy fehér bandák ázsiai családi otthonokat, vendéglőket gyújtogatnak, de az is tény, hogy ázsiai fiatalok minden provokáció nélkül véresre vertek az utcán egy idős fehér férfit, benzinbombát dobtak egy katolikus elemi iskola épületére, gépkocsival próbáltak elgázolni fehér járókelőket.Mindkét fél a rendőrséget hibáztatja. A fehérek azt állítják, hogy a rendőrök még akkor sem mernek fellépni az ázsiaiak ellen, amikor azok gyújtogatnak és drogokkal kapcsolatos bűncselekményeket követnek el. Az ázsiai fél szerint viszont a rendőrök nem lépnek fel kellő szigorral a fehérek ellen. A jelenségre, amely a Yorkshire grófsággal kapcsolatos Lancashire több városában is észlelhető, ha eddig nem is jelentkezett olyan súlyos és hosszan tartó formában, mint Bradfordban, nincs racionális magyarázat. Majdnem pontosan tíz évvel ezelőtt hasonló rasszista zavargások burjánzottak el Anglia-szerte, Londontól Liverpoolig és Bristoltól Leicesterig, de akkor a nagyobbára a Karib-tengeri szigetvilágról származó feketék lázongtak. Az volt a panaszuk, hogy hátrányban részesülnek önkormányzati a lakások kiutalásában és az alkalmaztatásban. Csakhogy akkor az ország gazdasági nehézségekkel, inflációval, hárommilliós munkanélküliséggel küszködött. Ma a gazdaság erős, és a bradfordi fekete bőrű lakosság távol tartja magát a faji zavargásoktól. Az ázsiai fiatalok mindig jobb helyzetben voltak a feketéknél, sokuk jól menő családi üzletekben dolgozik. Az is különös, hogy a törvénysértéseket csaknem kizárólag ázsiaiak által lakott negyedekben követik el, egymás autóit gyújtják fel az utcán.Tony Blair miniszterelnök elutasított mindenfajta rasszista magyarázatot. Kijelentette, hogy a bradfordi atrocitásokat részről közönséges huligánok követik el. Ezzel a diagnózissal egyetért a bradfordi rendőrség és önkormányzat, sőt még az ázsiai közösség legtöbb vezetője is. Azt mondják, a politikai korrektség teremtett gettókat. Gyakorlatilag szegregált iskolába járnak a fehérek és az ázsiaiak, mert az önkormányzat lehetővé akarta tenni, hogy a bevándorlók gyermekei megőrizzék saját kultúrájukat. Ez azonban azt jelentette, hogy a város iskoláiban nem keverednek fehér tanulók a százezres ázsiai közösség gyerekeivel.Bradford ma riadt város, amelynek valamennyi közösségét egyformán terrorizálják fehér és ázsiai bűnözőbandák. A város lakosságát talán még jobban aggasztja az, hogy a problémára sem az önkormányzat, sem a központi kormány, sem a rendőrség nem talál megoldást. Csak idő kérdése, hogy mikor kezd halálos áldozatokat is követelni a céltalan, oktalan, megmagyarázhatatlan őrjöngés.