Családi porcelán

Szeretné visszavásárolni a család a pécsi Zsolnay-gyárat, de ajánlatára eddig kitérő választ kapott. A tulajdonos, a Magyar Befektetési Bank az elmúlt években majd kétmilliárd forintotköltött a részvénytársasággá alakított, nagy múltú cégre, amely továbbra is veszteséges. Kaphat-e esélyt a Zsolnay család, hogy ismétfelvirágoztassa a gyárat, vagy az a csoport bizonyul erősebbnek, amelyik eddig csak csődöt termelt?Nem nevezhetik magukat szerencsésnek a Zsolnayak, mert eddig minden, egykori gyárukkal kapcsolatos próbálkozásuk sikertelen volt. Elveszítették a névhasználatért indított pert, pedig több, nagy múltú iparoscsalád megnyert hasonló pereket a kilencvenes évek elején, mivel a nevet a termékkel és a gyárral együtt bitorolták el az államosításkor. Az ítélet indoklásában az állt, hogy a Zsolnay név már tárgyiasult, nem kötődik a családhoz. Elutasították 1992-ben azt a kérésüket is, hogy képviselőiket vagy megbízottaikat delegálhassák a vállalat igazgatóságába. Meg kellett elégedniük a kárpótlási törvény szerinti minimális kártalanítással. Pedig ha odaengedik őket, a Zsolnay leszármazottak talán megakadályozhatták volna, hogy hozzá nem értők csődbe vigyék azt a gyárat, amelyet máig a Magyarországról alkotott kép részének tekintenek, a Pick és a Herz szalámihoz, a herendihez vagy a tokaji borhoz hasonlóan.Zsolnay Vilmos valóban családi vállalkozásként működtette és tette európai hírűvé a XIX. század végén a pécsi gyárat. Alkotótársai voltak leányai és vejei is. Ki szakmai ismereteivel, ki pedig művészetével járult hozzá a sikerhez, és az ezzel járó gyarapodáshoz. Az üzem az 1948-as államosításig volt családi tulajdonban. Ezután a cégtábláról lekerült a Zsolnay név, és csak 1974-ben került vissza. Az öttornyú márkajelet azonban az államosított vállalat is használta termékein.A porcelángyárat 1991 végén alakították át részvénytársasággá, de továbbra is megmaradt állami tulajdonban. Előbb az Állami Vagyonügynökség, majd az Állami Vagyonkezelő Rt., később az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) volt a gazdája. Akadtak jelentkezők, akik megvásárolták volna, de komoly vevő nem volt. A család ezenközben attól félt, hogy ha külföldinek adják el a gyárat, és vele a márkanevet, a gyártási technológiát, akkor semmi és senki sem akadályozhatja meg, hogy kikerüljön az országból. Csak mostanra sikerült elérni azt is, hogy a gyárépületek műemléki védettséget kapjanak, és állami támogatással megkezdődhet a felújításuk.Végül a Zsolnay Porcelángyár Rt. 1995 áprilisában, ha nem is magántulajdonba, de új tulajdonoshoz került. A Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. (MBFB) egy négytagú magánbefektető társasággal közösen vásárolta meg a pécsi gyár 74,28 százalékos tulajdonrészét az ÁPV Rt.-től. A magánbefektető társaságnak tagja volt Medgyessy Péternek, az MBFB akkori elnök-vezérigazgatójának a veje és Somogyi László, a Lá-zár-kormány egykori építésügyi és városfejlesztési miniszterének a fia is. A vételár harminc százalékát készpénzben, hetven százalékát pedig kárpótlási jegyben lehetett fizetni. Ugyanakkor a vevők vállalták, hogy 120 napon belül saját forrásból megemelik 150 millió forint készpénzzel a Zsolnay Rt. jegyzett tőkéjét.