ÉN NEM TUDOM...

Én nem tudom, mi az, amit a Fidesz rosszul csinált – immár három év óta tartó – kormányzása során. Mivel a politikusi teljesítmény – különösen a hatalomgyakorlás – soha sem lehet tökéletes, s végképp nem tűnhet annak az ellenzéki sajtó és a széttagolt társadalom valahány érdekcsoportja számára, biztosra vehetjük, hogy történtek kisebb-nagyobb hibák, bekövetkeztek részleges kudarcok, de – egy elcsépelt metaforával élve – a zátonyokat sikerült messzire elkerülni. Az is tény persze, hogy az ország nem Szküllák és Kharübdiszek között hajózott; a megszokottnál csöndesebb tengeren vihar nem, legfeljebb huzat támadt, az ellenzék korántsem volt képes arra, amire vágyott, hogy ő fújja a passzátszelet.Bízvást elmondhatjuk, hogy „biztos kézben volt a kormány”, s ezzel a közhellyel nem minősíteni akarunk, csupán a határozottság és egyértelműség tényét állapítjuk meg, ami lényegében jót és roszszat is jelenthet aszerint, hogy milyen szemszögből nézzük. Az ellenzéknek, a tétovává vált szocialistáknak és a baloldali médiának szinte fizikai fájdalmat okozott ez az egyértelműség, de a fájdalom, a sajtó minden erőfeszítése ellenére, nem terjedt tovább, mivel az embereket – sem honfitársként, sem polgárként – a határozottság nem nyomasztja, s inkább megnyugtatja, mintsem fenyegeti.Itt tegyük fel a kérdést: tulajdonképpen mi a feladata, tennivalója egy hatalomra került politikai erőnek? Az első és legfontosabb, amelytől tulajdonképpen a többi is függ: az ország irányítása. E tevékenységi körbe tartozik a normális létfeltételek biztosítása, az adott gazdasági szituációban elérhető minél több személyre és családra kiterjedő jólét szorgalmazása, a rend biztosítása, a bűnözés visszaszorítása, az emberek biztonságérzetének fokozása, a tanulási, alkotási és életesélyek megteremtése és növelése, az ország függetlenségének őrzése, nemzetközi helyzetének stabilizálása. Természetesen egy tönkrement országot nehéz jól kormányozni; a mi esetünkben immár nem erről van szó, inkább arról, hogy egy feltörekvő, fejlődő társadalmat bátran kell irányítani, a jó szélben – hogy a hajós metaforáról a hetedik bőrt is lenyúzzuk – nem lehorgonyozni, hanem haladni kell. Aki azt hiszi, hogy az Orbán-kormány e téren tétovázott vagy hibázott, az nyilvánvalóan téved. Általában ugyanis a helyzetnek megfelelően az ország érdekeit szem előtt tartva járt el, gyors és jó döntéseket hozott, s óvakodott attól, hogy egyes embercsoportok igényeit és érdekeit semmibe vegye.A második kormányzati szempont a hatalmon lévő politikai erő értékeinek felmutatása, őrzése és hitelének növelése. Ezt ideológiai küzdelemnek és akaratérvényesítésnek is nevezhetnénk. E téren természetes az ütközés az ellenzékkel. A jobbközép értékek – és bizonyos szempontból: érdekek – a baloldalt mindig is irritálták, így az itt tanúsított határozottság a lehető legnagyobb ellenállásba ütközik. Az ellenzék és a balliberális sajtó szerint a kormány itt követte el a legnagyobb hibákat, ezen a téren érte a legtöbb támadás, amely azonban, mint fent jeleztük, immár nem passzátszél erejű. A jobbközép szavazótábort azonban éppen ez az egyértelműség tartja a Fidesz mellett, s ez már a kormányzati és pártfeladatok harmadik körét, a hatalom megtartását érinti.A Fidesz, s ez valószínűleg ellenzékének legnagyobb és jogos bánata, ismeri a népszerűség fokozásának modern eszközeit, növekvő támogatottsága jelzi, hogy ezen a téren a fentebb taglaltaknál is kevesebbet hibázik. Hogy minderre a kissé kókadtnak tűnő szocialistáknak van-e érdemleges, mondhatni viharos válaszuk, én nem tudom.