Fejenagy

Minden szervezet a fejébe bukik bele – mondta Jezovicsnak Edit, akit a férfi valaha nagyon szeretett, még Balatonzamárdiban, ahol együtt voltak gyerekek. Frinci-franci kislányként Edit fára mászott, már akkor a fák legtetejére, föl a vékony csúcsokig. Ott himbálódzott a törékeny ágak hegyén, a kis Jezovics féltette, hívogatta, hogy jöjjön le, de a lány nyelvet nyújtva csak mászott fölfelé.– Leesel!– Na és? Akkor le leszek esve! – sipított napszőke hajkalapban Edit, aztán hupp – bukfencezett lefelé az ágak közt, recsegve-ropogva, Jezovics karjába hullva. Lehuppantak a földre, hengergőztek, szerették egymást, jól megütötték magukat, de boldogok voltak, mint az édeni gyerekek.Most is a Balaton-parton álltak, fújt az északnyugati szél, Edit tudálékosan összefonta a karját a mellén, és oktatgatta Jezovicsot.– Engedned kell. Minden szervezet, szövetség a fejébe bukik bele. Legurul a feje, aztán azt rugdossák, mint a futball-labdát. Hagyni kell… Nem te vagy a legfontosabb. Azt hiszed, mindent te tudsz a legjobban. Nálad az igazság. Erőszakos vagy, mint egy bumeráng, de visszaüt a fejedre. Vigyázz már…Jezovics dühöngött magában, még ez a nő beszél! Hol van az a gyereknyi lány, az a kedves, aki nyaktörően a karjába hullott. Már nem is a nőiessége él, hanem az esze. Ej, amíg a maga területnyi dombján volt a főtyúk, milyen kedvesen kapirgált az udvaron. Most meg! Nem bír magával! Kellemkedik, csinálja a muzsikát! Azoknak hisz, akik neki muzsikálnak!Edit csak mondta a magáét – te elriasztod az embereket a szövetségből, olyan nyomasztó a hangulat! Hol van a régi charme, amellyel kiárasztottad azt a delejt, amiért összefogtak az emberek? Mogorva vagy és fakó, mint a sápadt terrorista! Könnyed voltál, égbe szálló! Sőt égbe röptető, karodról mint régi solymászok karjáról a madár, égbe röppentek az emberek, mint még az őskorban, akár Pusztaszeren, hogy elhiggyék, lesz még itt egy ország!Hogy röpültek az emberek a karodról! Mindenki élt a szervezetben, ujjongott, lelkesedett, hogy összejöjjön az a fészeknyi szövetség, amely képes az országot berepülni. Fölvillanyozni a levegőt.Miért te akarsz mindent eldönteni? Mióta nagyhatalmú úr lettél – nem elég. Teljhatalmat akarsz. Nem engeded szárnyalni az embereket. Otromba gőggel járkálsz a tyúkudvaron, mint egy peckes kakas, akinek még a tyúkoknak is előre kell köszönniük. Mint egy tahó kiskirálynak, aki már az udvari bolond kecses tréfáin sem tud nevetni, csak az ősparaszti hiúságod kukorékol az összejöveteleken, ahol észre sem veszed, hogy más senki nem óhajt megszólalni a szemétdombon. Ebbe a hiúságba bukik bele minden párt, minden szervezet, minden szövetség. Kell az erőszak, de nem ennyire, Jezókám!Jezovics ott, a mostani Balaton-parton szédelgett. Ez az a lány, akit ő annyira becsült, aki a szelíd, de határozott igazság bajnoka volt? Éppen ő beszél?Aki nem bír magával, minden al- és főszerepet elvállal, egyszemélyes szövetséget csinál a fórumából, ő beszél nekem a hiúságról? Hol van az a régi lány?Külön kalapszalont nyitottak őszőkeségének, Karády Katalin szegény New York-i masamódboltja szerény üzletecske volt az amerikai ég alatt. Pedig ő aztán nagy színésznő volt! Ő is színésznő akar lenni?Aztán Jezovics elszégyellte magát. Ahelyett, hogy segítene e régi kislánynak, maga is csak dohog itt a világ s főleg Edit hiúságán. Rá kéne vezetnie a pártkirálynőt, hogy akik kalapolják, azok a kezükben is tartják. Akik minden televízióba belefuttatják, voltaképpen a szövetségéből veszik el a híveit, kilopva az üde gondolkodás varázserejét abból a szövetségből, amelynek ő a láthatatlanul koronás feje!De mielőtt felvilágosíthatta volna, Edit elküldte első levelét, amelyből már csak a gúnyt érezte ki:Apukám házat épít.Először a kéményt, borzasztó nagy füsttel.Aztán a ház tetejét.Azután az ablakokat,nem látunk át rajtuk, olyan feketék,csak a falakon látok keresztül,mivel még nincsenek.De meg kell építeni a falakat is,meg a szobákat külön-külön.Mikor a ház leér a földig,apukám azt mondja: ujjé!Elharapódzott a levélháború ahelyett, hogy a régi kedvesek kibékültek volna.Tibor megfogja Zsuzsát.Először jól megveri.Aztán megfojtja.Végül földarabolja.Szíveit, májait mind kirakjaegyik kerítéstől a másikig.Zsuzsa gondolkodik: Én nem mondalak be,de ha nem tudsz visszacsinálni,mehetsz ám a javítóba.Végül a szövetség elnöke mindkettőjüknek külön, de közös levelet írt a nagyvonalú megegyezés reményében.KARESZ HÜJEGYÖNGYI HÜJEcsak én vagyok okosénnekem a segembe is felyem van.