Az amerikai bűnüldöző szervek és a hírszerzés tudja, hogy az iszlám terrorizmust finanszírozó és irányító Oszama bin Laden áll számos, amerikai célpontok ellen elkövetett merénylet mögött, ám olyan bizonyíték még nincs a kezükben, amellyel nyilvános bírósági eljárást kezdeményezhetnének ellene – mi több, jelenleg nincs sok esély a szaúdi származású terrorista-milliomos kézre kerítésére sem.Bin Laden 1998 augusztusától került „első számú közellenségként” a média érdeklődésének középpontjába, amikor az Egyesült Államok kenyai és tanzániai nagykövetsége ellen egyszerre, több száz halálos áldozattal járó merényletet követtek el. A hivatalos szervek kiszivárogtatták, hogy vagyonának biztosítása után az iszlám terrorizmus egyik fő szervezőjévé és finanszírozójává előlépett szaúdi férfi kezdeményezte az akciót és hajtatta azt végre az általa kiépített hálózat tagjainak segítségével. A hivatalban lévő Clinton-kormányzat válasza nem késlekedett. Alig oszlott el a nairobi és dar-el-szalaam-i külképviseletek elleni robbantások porfelhője, amikor az Indiai-óceánon hajózó amerikai hadihajók fedélzetéről csaknem száz robotrepülőgépet lőttek ki olyan szudáni és afganisztáni létesítmények ellen, amelyek a gyanú szerint helyt adtak a bin Ladennek dolgozó önkéntesek kiképzésének, illetve az illegális vegyifegyver-gyártásnak.Sokan példásnak ítélték az akciót, azokra az örökérvényű megállapítsokra alapozva, hogy a terroristák „csak az erőből értenek”, illetve velük „nem tárgyalunk”. Mégis, ez a válaszcsapás megmutatta, hogy a világ legerősebb hatalma a maga demokratikus intézményrendszerével, korszerű fegyvereivel együtt mennyire sebezhető és egyben tehetetlen az ilyen ellenséggel szemben. Az utólagos elemzések ugyanis kimutatták: a válaszcsapásnak csupán egyetlen haszna volt, megmutatta a világnak, hogy Amerika, ha kell, a világ bármely pontjára hajszálpontosan oda tud lőni drága fegyvereivel. A nemzetközi terrorizmusnak, vagy a személy szerint bin Ladennek okozott kár különben elenyésző volt: a mintegy százmillió dolláros csapás (egy robotgép hozzávetőlegesen másfél millióba kerül) lerombolt egy gyógyszergyárat Kartúmban, amelyről nem volt bizonyítható, hogy vegyifegyver-alapanyagot állított volna elő, illetve néhány fabarakkot és akadálypályát („terroristaképző központot”) az afgán hegyvidéken.Az amerikai hírszerzésben és védelmi szervekben, majd a legfelsőbb döntéshozatalban dolgozóknak meg kellett barátkozniuk a gondolattal, hogy a technológia és pénz szinte korlátlan birtoklása nem jelent elrettentő erőt, és ami fontosabb, biztos védelmet a primitív módszereket a globalizációs világjelenségekkel ötvöző terrorizmussal szemben. Ebben a megállapításban nincs semmi új, hiszen az irreguláris módszereket alkalmazó „napi fél marék rizst fogyasztó és késsel felszerelt” fanatikusok már korábban is sok borsot törtek a nagyhatalmak orra alá.A szélsőséges iszlám fundamentalizmus béklyójában tengődő Afganisztában bin Laden, és a vele aposztrofált hálózat, illetve a „rokon csoportok” csupán annyi újdonságot jelentenek, hogy roppant egyszerű és brutális akcióikat a manapság már szinte mindenki által hozzáférhető, globális lefedettségű médiumok (elsősorban az internet) segítségével szervezik meg.Megfigyelők szerint az egyetlen sikerrel kecsegtető módszer egy helyi erők „beépülésével” kombinált kommandóakció lehetne, amelyet a titkosszolgálatok (CIA) és a speciális erők (Special Operation Forces – SOF) hajtanának végre bin Laden és társainak elfogása vagy inkább likvidálása érdekében. A washingtoni bürokrácia azonban egy ilyen akcióra valószínűleg sohasem szánja el magát, egyrészt annak illegalitása, másrészt a valószínű saját veszteségek kockázata miatt.A „terrorháborúban” érintett felek közti óriási szakadékot jól szemlélteti a tavaly októberben az ádeni kikötőben az amerikai Cole romboló elleni (17 tengerész életét kioltó) öngyilkos merénylet ügyében nyomozó FBI-ügynökök története is. Munkájukat lehetetlenné tette, hogy a jemeni hatóságokkal egyszerűen nem értettek szót, de ezenfelül arról is megfeledkeztek, hogy a világnak ebben a sarkában nincsenek ATM-auto-maták, készpénzt pedig jóformán nem vittek magukkal...
Ákosért Oszakában is megőrülnek, a japánok imádják a lemezeit
