Feltámadás a hullámsírból

Elindultak a Barents-tenger felé azok a búvárok és speciálisan felszerelt hajók, amelyek a tavaly elsüllyedt orosz Kurszk atom-tengeralattjáró kiemelését végzik majd. Jóllehet a szakértők rendkívül kockázatosnak ítélik a műveletet, az igazi bonyodalmat egyelőre az jelenti, hogy meglehetősen ellentmondásos hírek kerültek napvilágra a részt vevő cégekkel és a finanszírozással kapcsolatban.A tavaly augusztusban elsüllyedt hajó kiemeléséről szóló találgatások már közvetlenül a tragédia bekövetkezte után megkezdődtek, hiszen a baleset okaira így megbízhatóbb magyarázatot kaphatnak a szakemberek, nem beszélve arról, hogy ez az egyetlen lehetséges módja annak, hogy a tragédiában elhunyt tengerészek holttestét a felszínre hozzák.A tavaly augusztus–szeptemberi mentési kísérletek során norvég búvároknak sikerült ugyan a Kurszk egyik kijáratát megnyitva tizenkét áldozatot kiemelniük, ám a hajótest belsejébe már nem hatolhattak be a szakemberek, mivel az akkor túl kockázatos feladat lett volna. Az orosz kormányzat – nem kis részben a hozzátartozók nyomásának engedve – ezért úgy döntött, hogy az egész hajót ki kell emelni, s így felszínre hozni a mélyben nyugvó 106 tengerész földi maradványait. Az egyetlen probléma az volt a kiemelés tervével, hogy egy ilyen méretű művelethez a válságban lévő orosz haditengerészetnek egyszerűen nincsenek és alighanem sohasem voltak meg a megfelelő eszközei.Már a mentési kísérletekhez is kénytelenek voltak az oroszok igénybe venni a külföldi – brit és norvég – szakemberek és technika segítségét. Nem véletlenül, hiszen a hidegháborús csapásmérésre szánt eszközök tervezésénél és üzemeltetésénél számos kockázati tényezőt figyelembe vettek ugyan, ám az esetleges katasztrófák során szükségessé váló mentés nem tartozott a prioritások közé – hiába üzemeltetett fénykorában a szovjet flotta több száz atommeghajtású tengeralattjárót. Ezért az orosz kormányzat – együttműködve a katonai hatóságokkal – felvette a kapcsolatot olyan nyugati cégekkel, amelyek nagy tapasztalattal és eszközparkkal rendelkeznek az ilyen mentések terén.A tárgyalások kezdetén három módszert vizsgáltak meg. Az első szerint óriási uszályokra erősített darukkal vagy légzsákokkal lehetne a felszínre emelni a Kurszk roncsát. A második szerint a helyszínen darabokra kellene vágni a hajótestet, és egyenként kiemelni a részeket, míg a harmadik elképzelés szerint a tengerfenéken sekélyebb vizekre kellene „vonszolni” a hajót, hogy ott ki lehessen emelni belőle a holttesteket. Természetesen annak a megoldásnak is jelentős támogatottsága akadt, hogy hagyják a roncsot ott, ahol van, és vonják be a hajótestet olyan biológiai géllel, amilyennel az 1989-ben elsüllyedt Komszomolec tengeralattjáró roncsát is ellátták.Szerencsére a katasztrófában nem sérült meg a nukleáris reaktor, azt azonnal lezárta a beépített automatika. Fölösleges tehát a roncs bolygatásával esetleg repedést előidézni, amelyen keresztül radioaktív szennyeződés juthat a tengerbe – érvelnek a környezetvédők. A kiemelést illetően érdekes módon a hozzátartozók véleménye is megoszlik: bár a többségük vissza akarja kapni családtagja holttestét, vannak, akik szerint a matrózok jelenlegi nyugvóhelye a legmegfelelőbb kegyeleti szempontból is, a tengerésztradíciókról nem is beszélve. „Nem akarok egy kövekkel megrakott koporsót és jelképes temetést” – nyilatkozta az egyik özvegy.Sokáig úgy tűnt, az orosz kormány a nemzetközi Kurszk konzorcium ajánlatát fogadja el, amelyben két holland és egy norvég cég vállalt volna szerepet. Ezek előzetes terveket készítettek, és arra a megállapításra jutottak, hogy a hajótestet lehetőleg egyben kell a felszínre hozni óriási uszályok, daruk és speciális drótkötelek segítségével. Mivel jelentős tapasztalattal rendelkeznek a nagy mélységben végzett műveletek (föld alatti vezetékek, olajfúrótornyok, víz alatti építkezések) terén, meglepetést keltett, hogy Moszkva májusban váratlan fordulattal mégsem nekik, hanem a területen viszonylag kevésbé ismert holland cégeknek adott megbízást. A változtatásnak alighanem politikai oka van: az orosz kormány tavaly ígéretet tett arra, hogy az idén felszínre hozza a hajót, a holland–norvég konzorcium viszont csak az előkészítéssel végzett volna 2001-ben, a kiemelést jövőre halasztotta volna.A 70 millió dolláros üzlet elvesztése miatti tiltakozásul a cég közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy nem hajlandó kockára tenni munkatársai életét és a környezet biztonságát csak azért, mert a megrendelő sietni akar a művelettel.Ennek elvégzésével végül is a Smit tengeri szállítmányozási céget és a nehéz áruk emelésére specializálódott Mammoet Transport BV vállalatot bízták meg. Az elvárások szerint a jövő hét elején kezdődik a művelet, és szeptember 20-ig véget is ér, ám megfigyelők szerint nem várt tényezők sokat változtathatnak a terven. A számításokba – tekintettel arra, hogy a művelet a maga nemében teljesen egyedülálló lesz – hiba csúszhat, nem beszélve a Barents-tengeren szinte mindig kiszámíthatatlan időjárásról, amely katasztrófa idején is sokszor meghiúsította a mentési kísérleteket.A műveletben 23 különböző osztályú hajó és 32 búvár vesz részt. A technikai berendezéseket Hollandiából már Oroszországba szállították, ahol elvégzik rajtuk a szükséges átalakításokat, és tesztelik őket az „éles bevetés” előtt. Az első hajó, amely a helyszínre indul a skóciai Aberdeenből, fedélzetén orosz, holland és brit búvárokkal, az északi-tengeri kutatásokra használt Mayo lesz. A rajta utazó szakemberek feladata a hajó előkészítése lesz a roncsemelésre. Szakértők a kiszivárgott részletek alapján attól tartanak, hogy a katasztrófa rejtélyét a kiemelés után sem tudják majd minden kétséget kizáróan megoldani: a szerencsétlenül járt 155 méter hosszú szerkezet súlyosan megrongálódott orr-részét ugyanis nem emelik ki, hanem levágják, és egyelőre a mélyben hagyják, márpedig éppen ebben a szekcióban következett be az a robbanás, amely a legénység életét kioltotta. Egyesek szerint csupán elővigyázatosságról van szó, hiszen ebben a részben még több tucat éles torpedó található, amelyet jobb nem piszkálni a kiemelés során, mások szerint viszont arról, hogy az érintettek a sérült rész mélyben hagyásával egyszer s mindenkorra fátylat akarnak borítani a katasztrófa valódi okaira.A kiemeléssel tehát elsősorban a hozzátartozóknak és a közvéleménynek tett ígéreteket kívánják teljesíteni, és nem óhajtják, hogy az igazságkeresésnek a kormányzatban és a hadvezetésben helyet foglaló magas rangú tisztségviselők essenek áldozatául – vélik nem kevesen az odaveszett matrózok hozzátartozói közül.