Harc a folyékony aranyért

A fejlett ipari országok energiahordozók iránti igénye egyre nő, a világban fellelhető készletek azonban végesek. Az európai olaj- és gázlelőhelyek kimerülése is „karnyújtásnyira” van, így egyre értékesebbek a viszonylag közel fekvő szénhidrogénforrások, mint például a Kaszpi-tenger olaj- és gázkincse.Az osztozkodás azóta folyik, amióta Azerbajdzsán, Türkmenisztán és Kazahsztán kilépett a szovjet birodalomból. A Kaszpi-tengeri javakból még két ország kér részt: Irán és az Oroszországi Föderáció. Teherán szerint a Kaszpi-tengert öt egyenlő részre kellene osztani, ezt a véleményt azonban egyedül Türkmenisztán osztja. Azerbajdzsán és Oroszország, Kazahsztán támogatásával, amellett kardoskodik, hogy minden ország a parti vizeinek nagyságával arányos szektorhoz jusson. Döntés híján a parti országok gyakorta keverednek vitába egymással, hiszen a mesésnek mondott olajkincsükből szeretnének mielőbb pénzt látni, ezért olyan területeken is kutatnak olaj után, amelyekről még nem lehet biztosan tudni, kié. Múlt hétfőn Irán fölöttébb egyértelműen jelezte: ellenez mindenfajta kutatást a vitatott területen. Iráni harci repülőgépek és egy hadihajó visszavonulásra késztette a British Petroleum (BP) nevű olajtársaság kutatóhajóját, amely az Irán és Azerbajdzsán között vita tárgyát képező területen végzett szeizmikus méréseket. A tiltakozás Bakuból nem váratott magára sokáig. A külügyminisztérium kijelentette, hogy Irán igénye a területre megalapozatlan. A nemzetközi jog Azerbajdzsán oldalán áll, ezért Baku nem lép vissza, bármi legyen is Irán válasza.A komolynak ígérkező ügynek azonban – legalábbis egyelőre – nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Elsőnek a tiltott vizeken, olajkutatáson kapott BP fújt visszavonulót. A társaság szóvivője Bakuban bejelentette: bizonytalan időre felfüggesztik a kutatást a vitatott területen. A döntést a megfigyelők azzal magyarázzák, hogy a BP-nek tervei vannak Iránnal, s ezért óvakodik attól, hogy magára haragítsa. Azerbajdzsán ugyan nem retirált, de az a tény, hogy Heydar Aliyev elnök az ügy miatt nem halasztja el augusztusra tervezett hivatalos teheráni látogatását, jelzi: nincs komoly affér a két ország között – kapcsolataik egyébként is minőségileg új szakaszba léptek a nemrégiben aláírt titkosszolgálati együttműködési megállapodással.A múlt hétfői vita kapcsán Teherán újra felszólította a parti országokat a mielőbbi megegyezésre. Iránnak mindössze Oroszországgal van érvényes megállapodása a Kaszpi-tengeri határairól (1921, 1940), amit a közelmúltban megpróbált megújítani, orosz részről azonban nem hajlottak a kétoldalú egyezkedésre. Az állítólag 200 milliárd barrelnyi olajat rejtő Kaszpi-medence felosztásáról legközelebb ez év októberében tárgyalnak az érdekeltek. A kulisszák mögött azonban most is folyik a küzdelem a világ legnagyobb olajtársaságai és hatalmai között, most már nemcsak az olajért és a gázért, hanem az annak elszállítására kijelölendő útvonalakért is, hisz egy vezeték birtoklása hallatlan gazdasági-politikai befolyásra ad lehetőséget a mai energiafüggő gazdaságokban. A szállítási útvonalak kisajátításában elért, figyelemre méltó orosz sikerek egyre kisebb mozgásteret engedélyeznek a Kaszpi-tengeri országok közül legkevésbé oroszbarát Azerbajdzsánnak, vagyis nem engedheti meg magának, hogy Iránnal haragban legyen. Ugyanakkor Irán sem áll jól a szimpatizánsokat illetően. Az USA neheztelése akadályozza, hogy gazdasági súlyának megfelelő játékos legyen a Kaszpi-tengeri energiajátszmában. Az ott kitermelt olaj és gáz elvezetésének ugyan legtermészetesebb és leggazdaságosabb útvonala rajta keresztül vezetne, Washington azonban a törökországi (Baku–Ceyhan) útvonalat támogatja. Némi vigaszt jelenthet a perzsáknak, hogy az már vagy tíz éve nem tud lekerülni a tervezőasztalról, miközben műszakilag és költségvonzatukat tekintve irreálisnak tűnő projektek (lásd például a Fekete-tenger víztükre alatt kifesztített gázvezeték) rendre megvalósulnak.