Horvátország: nem sok maradt a „családi ezüstből”

Július 27-től augusztus 10-ig Horvátországban tartózkodik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége, hogy találkozzon a kormány és a központi bank (HNB) képviselőivel. Megbeszéléseik tárgya annak a kétszázmillió dolláros kölcsönnek az ütemezése lesz, amelyet az IMF tavasszal hagyott jóvá Horvátország számára. Jóllehet cserébe a horvát vezetés elkötelezte magát a gazdasági szerkezetátalakításra, a közkiadások és a költségvetési deficit csökkentésére, egyelőre késlekedik ígéretei beváltásával.Ivica Racan kormányának további gondokat okoz, hogy alighanem túlságosan felértékelte a privatizációból várható bevételeit: a tervezett 8,5 milliárd kunát már a pótköltségvetés is csökkentette csaknem kétmilliárddal, mostanra azonban kiderült, a Horvát Telekom tizenhat százalékos részvénycsomagjának terven felüli értékesítésével is csak a privatizációs előirányzat alig több mint fele realizálható. Egyelőre nem világos, miből teremti elő a hiányzó összeget a kormány, hiszen a még az idénre tervezett eladások (a Dubrovniki és a Croatia Bank, valamint a Croatia Biztosító) sem hoznak annyit a konyhára, amennyire szükség lenne.Általánosságban elmondható, hogy mára már nem sok maradt a „családi ezüstből” – nyilatkozata lapunknak Kresimir Starcevic, a Horvát Privatizációs Alap helyettes vezetője. A közvéleményben téves elképzelések élnek arra nézvést, mennyi is az az állami vagyon, ami még értékesíthető. Horvátországban a privatizáció 1993-ban kezdődött, s az „eladásra” szánt javak túlnyomó része azóta már elkelt. Amikor tavaly januárban a jelenlegi balközép koalíció elődjétől, a Horvát Demokratikus Közösségtől átvette a stafétabotot, a Horvát Privatizációs Alap portfóliójában ugyan még mindig 1900 vállalat volt, ezek közül azonban 1100-ban az állam részesedése 25 százaléknál kevesebb volt.Vannak még persze a horvát gazdaságban nagy értékek, mint például a nemzeti olajvállalat, az INA, a vasút vagy a villamosipar (HEP). A stratégiai jelentőségű vállalatok magánosítása azonban nem az alap, hanem a szaktárcák hatáskörébe tartozik.Az Adria kőolajvezetéket birtokló és üzemeltető JANAF – amelynek résztulajdonosa az INA – azonban az alap portfóliójában van. A vállalat privatizációja, amely iránt a Mol is érdeklődik, az INA-éval párhuzamosan fog történni. A JANAF esetleges belépése az orosz Lukoillal tervezett Druzbadria konzorciumba Starcevic szerint nem befolyásolhatja privatizációját, amire megvan a kormányzati szándék. Arra a kérdésre, hogy ez mikor fog bekövetkezni, Starcevic azt válaszolta: egyelőre még csak a külföldi szakértőket pályáztatják, akik segítségét a horvát állam több stratégiai gazdasági kérdésben is igénybe kívánja venni, így az időpontra nézve nehéz bármi határozottat állítani. Egyelőre azt sem tudni, hogy az állam mekkora részesedést szándékozik megtartani magának a JANAF-ban.A privatizáció felülvizsgálatára vonatkozó kezdeményezéssel kapcsolatban a Horvát Privatizációs Alap helyettes vezetője elmondta, hogy az erről szóló törvényt a parlament elfogadta, s az néhány hete már érvényben van. A külföldi befektetőknek azonban nincs mitől tartaniuk, mert a törvény végrehajtói tiszteletben fogják tartani az invesztíciókra vonatkozó nemzetközi előírásokat és a szokásjogot. A törvénnyel az volt a kormányzati szándék – mondta Starcevic –, hogy lehetővé váljék a betekintés az előző öt-hat év privatizációs ügyleteibe. Elismerte azonban, hogy a korábbi, tehát az 1993-tól 1996-ig terjedő időszakban gazdát cserélő vállalatokra vonatkozó dokumentumok már az elévülés hatálya alá esnek, így ezekben az esetekben, ha történt is szabálytalanság, az már nem lesz kideríthető.A felülvizsgálati kérelmek beadására megszabott két hónapos határidő a napokban járt le, s eddig csaknem ötszáz kérelem futott be a hatóságokhoz. A törvény szerint azonban automatikusan ellenőrzés alá esnek mindazon vállalatok, amelyekben szavatolták a dolgozók részvényvásárlási jogát, amelyeket közvetve vagy közvetlenül az állami költségvetésből szanáltak vagy bármilyen állami forrásból, illetve közpénzekből finanszíroznak. Az ellenőrző hatóság szerint az, hogy a vállalatok csak öt évig kötelesek megőrizni a dokumentumokat, nem jelent akadályt a régebbi szabálytalanságok felderítésében, mert az más forrásokból is lehetséges. A szakértői csoportok nem is a vállalatoknál kezdik meg a vizsgálódást, hanem egy titkos lista alapján látnak munkához augusztus elején. A revízió a tervek szerint 2003. december 31-ig tart majd, s addig az azt végző hatóság hathavi rendszerességgel számol be a parlamentnek a vizsgálódás eredményéről. Az utóbbit azonban sokan már előre kétségbe vonják Horvátországban, s nemcsak az elévülés miatt, hanem azért is, mert formálisan nem terjed ki a gazdaság egyik legfontosabb szektorára, a bankokra.A rijekai kikötő hosszú ideje húzódó, legutóbb éppen a dolgozói részvények miatt megfeneklett privatizációjával kapcsolatban – aminek a befektetni szándékozó Magyarország is kárvallottja – Starcevic elmondta, hogy a korábbi privatizációs határozatot érvénytelennek nyilvánították, az új határozat meghozatalához közgyűlést kell összehívni. Az már bizonyos, hogy a kikötőket is magánosítják, a horvát kormány azonban – mint annyi más esetben – még nem döntötte el, mekkora állami részesedést kíván megtartani e stratégiai fontosságú létesítményekben. A Horvát Privatizációs Alap helyettes vezetője azonban reméli, hogy ez a késedelem nem szegi kedvét a potenciális magyar befektetőknek, hiszen magyar– horvát együttműködés a rijekai kikötőben most is folyik.