Belterében korszerű és autentikus népi motívumokat elegyednek. Ágakból font álplafon, kosárvesszőből készült világítótestek, a pult felett a plafonra szerelt, vasból hegesztett polcokon savanyúságok, olajok és más ínyenc termékek. A dekorációban megannyi használati tárgy is helyet kapott a régmúlt időkből a vizesdézsától a teknőn át a konyhai mérlegig. Sajnos a belső részben csak magasított székek vannak, aki a hagyományos ülőalkalmatosságokat részíti előnyben, leülhet a történelmi városközpontra festői kilátást biztosító teraszon. Az asztalon só- és borslisztszóró, de kérésre hoznak borsdarálót is.
Az étlap helyi alapanyagokra és fogásokra épít, nem hagyva ki a magyar tradíciót sem. Kínálnak többek között torockói sajttal besütött paradicsomot és gombát, zöldségkrémlevest, sertésoldalast, főtt marhahúst gombás rizottóval, marhapofát szarvasgombás burgonyapürével és tormás céklasalátával, Josperben sült mustármagos lazacpisztrángot medvehagymás puliszkával, egyfajta piskótapermutációnak felfogható „alivanca” nevű népi süteményt, valamint posírozott körtét fehércsokoládéval és paszternákkal (sic).
Az árak magasak, helyenként karcolják az értékarányosság határát, de az étlap jobboldalát figyelve észszerűen is lehet rendelni.
Mintegy harminc bort kínálnak a tágan értelmezett Erdélyből s a Kárpátokon túlról, melyek több, mint felét poharazzák is. Öröm látni, hogy a kimért választék közel harmadát a ménesi Balla Géza borai adják. Öt sört csapolnak, ezek közül három kisüzemi, a tíztételes palackos választék egytől egyik kézműves főzetekből áll, nem hiányzik a sorból a Brassóban igen népszerű Tiltott Csíki Sör sem. A töményszortiment szűk, de igényes, nagyrészét helyi pálinkák teszik ki.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!