Látszólag a kasmíri kérdés áldozatául esett a történelminek beharangozott agrai csúcs, amelyhez Pakisztán s India is nagy reményeket fűzött. A résztvevők zárónyilatkozat aláírása nélkül álltak fel a tárgyalóasztaltól. Pakisztáni és indiai elemzők első csalódásukban attól tartanak, hogy a jég, melyet az agrai csúcs lett volna hivatott felolvasztani, még keményebbre fagy ezután.A reménykedő hangok ellenére nehezen volt elképzelhető, hogy Agrában, a varázslatos Tádzs Mahal szomszédságában bekövetkezhet a valódi áttörés. A két vezető államférfi történelmet akart írni, s nem csak rajtuk múlott, hogy ez bizony elmaradt. Pervez Musarraf pakisztáni elnök-tábornok és Atal Behari Vadzspaji indiai kormányfő ugyanis az utolsó pillanatig lázasan kereste a megoldást, ám az álláspontok egy fikarcnyit sem közeledtek. S ez már a kezdetek kezdetén nyilvánvaló volt.Miközben Pakisztán képviselői arra törekedtek, hogy a tárgyalások kulcstémája a vitatott hovatartozású Kasmír legyen, addig az indiai politikusok elvetették ezt, és a megbeszélések szélesebb spektrumát szorgalmazták. (Az indiai küldöttség abban bízott, hogy Agrában sokkal inkább a határ menti terrorizmusról, a nukleáris fegyverzetről, valamint a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokról tárgyalnak majd.) Kasmír ügyében a pakisztáni és az indiai elnök is szűk belpolitikai mozgástérrel rendelkezik: a katonaként puccsal hatalomra került Musarraf nyilvánvalóan nem fogja otthoni pozícióját veszélyeztetni azzal, hogy engedményeket tesz az ősriválisnak tartott szomszédnak. S Atal Behari Vadzspaji elnök sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy pártja, a hindu na-cionalistákat tömörítő és kormányzó Báratija Dzsanata Párt szavazói a kasmíri kérdésben szintúgy hajthatatlanok. Hogy merész agrai kezdeményezéséért az indiai kormányfő mekkora belpolitikai árat fog fizetni, még kérdéses. A tegnapi indiai és pakisztáni kommentárok mindenesetre egymást vádolták a hét végi csúcstalálkozó kudarcáért – a kezdeti szívélyesség és lelkesedés csalódásba torkollott. Vannak, akik attól tartanak, hogy a két atomhatalom (vagy legalábbis hamarosan azzá váló ország) viszonya ezután csak tovább romlik, s ez bizony a nemzetközi közösség számára is riasztó lehet.A diplomáciai csatornák szerencsére még nyitottak s Pervez Musarraf ősszel Pakisztánba várja indiai kollégáját. Remélhetőleg az agrai kudarc után a kasmíri konfliktus nem eszkalálódik, a szomorú valóság azonban az, hogy egyes hírügynökségi jelentések szerint csak a háromnapos találkozó alatt majd kilencvenen estek áldozatul a kiújult összetűzéseknek Kasmírban.Vitathatatlan, hogy az ellenségeskedés gyújtópontja Kasmír, melyért India és Pakisztán már két háborút is vívott egymással. Amíg a két ázsiai állam a tartomány sorsát nem rendezi megnyugtatólag, addig a megbékélésnek esélye sincs, s az agrai találkozó egyik célja éppen az lett volna, hogy ehhez egyfajta menetrendet vázoljon fel. A békéhez vezető út ugyanis Kasmíron át vezet.
Az al-Kaida továbbra is súlyos fenyegetést jelent
