Kétoldalú talajkincsvita a Kígyók szigeténél

Kiújult az ellentét Románia és Ukrajna között, miután egy ukrán–angol vegyesvállalat kőolaj-kitermelésbe kezdett a Kígyók szigetének környékén. A kis fekete-tengeri sziget, illetve az azt körülvevő vízterület birtokviszonya már évek óta vita tárgyát képezi a két szomszédos ország között.A bukaresti hatóságok a sajtón keresztül szereztek tudomást arról, hogy a Kígyók szigetétől negyven kilométerre délre, négyezer méter mélységben kőolajtartalékokra bukkantak, s meg is kezdődtek a fúrások. Román szakértők szerint az érintett terület tizenkét kilométerre található a román felségvizektől, és ahhoz a részhez tartozik, amelyről a két állam között tárgyalás folyik. A bukaresti külügyminisztérium ezt követően szóbeli figyelmeztetést juttatott el a bukaresti ukrán nagykövetségre, amelyben aggodalmának adott hangot, amiért Kijev a hovatartozását tekintve vitatott területre kitermelési engedélyt bocsátott ki, holott még folyamatban vannak a határ- és felségvizek megállapítását célzó kétoldalú tárgyalások. Bukarest arra kérte az ukrán felet, állítsa le az elkezdett fúrásokat.A Kígyók szigetének hovatartozása 1990 óta borzolja a román, illetve ukrán politikai kedélyeket. Románia és Ukrajna jelenlegi határvonalát a második világháború után szovjet nyomásra a Duna– Chilia folyamágon határozták meg, s ennek hosszabbításaként a tengeri határvonal Ukrajnát kedvezményezi a Kígyók szigetét illetően. Az egykori Szovjetunió határozottan elutasított bármilyen vitát a kis Fekete-tengeri szigetről. Román szakértők szerint ugyanakkor a sziget nemzetközi jogi szempontból Románia része. Az 1947-es párizsi békeszerződés értelmében a Kígyók szigete Romániához tartozott, s ezt a döntést Moszkva is ratifikálta. Egy évvel a szerződés aláírása után a Molotov– Groza „protokollum” révén szovjet kézbe került a sziget. Bukaresti történészek és jogászok azonban úgy vélik, ez utóbbi dokumentum több szempontból is ellentétes volt a nemzetközi joggal, s így semmisnek nyilvánítható. Ennek következtében a Szovjetunió, majd az Orosz Föderáció törvénytelenül birtokolta a szigetet, és nem volt joga azt átengedni Ukrajnának. Az 1997-ben megkötött román–ukrán alapszerződés lábjegyzékben tér ki a szigetvitára. A dokumentum szerint a felek két éven belül, tárgyalások révén megpróbálják rendezni a Kígyók szigetének státusát. Négy évvel az aláírás után gyakorlatilag nincs előrelépés a kérdésben. Kijev továbbra is területi követelménynek tartja a bukaresti igényt. Szakértők nem zárják ki, hogy adott esetben az ügy a hágai nemzetközi törvényszék elé kerül.Míg régebben a szigetnek elsősorban katonai szempontból volt jelentősége, addig ma sokkal inkább a gazdaság miatt kerül előtérbe.A kétoldalú alapszerződés előtt Románia igyekezett elérni a sziget demilitarizálását, ami azt is jelentette volna, hogy nincsenek felségvizei. Kijev ezzel szemben lakott területnek nyilvánította a Kígyók szigetét, ami mindenképpen felségvizekre jogosította fel a kis szigetet, amelyet egyes román szakértők mindössze a természet egy fura fintorának, egy kiemelkedésnek tartanak. A vita következményeként jelenleg Romániának nincs az Orosz Föderáció, illetve Ukrajna által jogilag elismert kontinentális talapzata – írta a bukaresti Ziua című napilap.Bukarest efogadhatatlannak tartja, hogy a Fekete-tenger román talapzatán elhelyezkedő, területileg jelentéktelen szigetecskének saját kontinentális talapzata legyen.A Kígyók szigete körüli terület igencsak gazdag talajkincsekben, s miután a román és az ukrán gazdaság egyaránt mélyponton van, az álláspontok közeledése aligha várható a közeljövőben.