Kisebbségi kormányzásra készül Szlovákia

Csak a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsa jogosult arról dönteni, elhagyja-e a felvidéki magyar párt a szlovák kormánykoalíciót, a szerv ülésére pedig csak augusztusban kerül sor, Szlovákia mégis a Dzurinda-kabinet kisebbségi kormányzására készül. Igaz, maga Dzurinda kormányfő semmilyen formában nem kívánta kommentálni az MKP elnökségének döntését, mely szerint a kilépésre tesz javaslatot az országos tanácsnak, de a végső döntésig már nem vesz részt a párt vezetése a kormánykoalíciós szervek munkájában. Ivan Miklos miniszterelnök-helyettes ellenben már arról értekezik, lelassul-e a magyarok távozása után a külföldi tőke áramlása Szlovákiába, minthogy a hír hallatán a szlovák korona jelentősen romlott a nemzetközi pénzpiacon, két nap alatt ötven fillért esett az értéke, ami fél százalékot jelent.Vannak persze olyan vélemények is a magyarok bejelentésével kapcsolatban, mint amilyen Rudolf Schuster államfőé, aki szerint „nem eszik olyan forrón a kását”, illetve a sajtó néhány képviselőjéé, melyek szerint „augusztusra kihűlnek a forró fejek”, miközben arra utalnak, az MKP már többször is bejelentette távozási szándékát a kormányból, a végső döntés előtt azonban mindig „győzött a józan ész”. Azt nem tudni, hogy ezek a vélemények bizakodást takarnak-e, nevezetesen az MKP kormányzati szerepvállalását – minthogy egyértelmű Szlovákiában az a vélemény a független elemzők körében, mely szerint az MKP a kormánykoalíció legstabilabb tagja, amely jelentősen hozzájárult a kormány pozitív nemzetközi megítéléséhez –, avagy fordítva, az MKP lejáratására, szavahihetőségének csökkentésére irányulnak-e, felemlegetve holmiféle „máskor is zsaroltak már” elméletet. Az azonban biztosan állítható, hogy ezen értékelések felületesen ítélik meg az MKP eddigi kormányzati szereplését, sőt, a párt eddigi megnyilatkozásaira is csak homályosan emlékeznek a vélemények megfogalmazói.Az MKP ugyanis szigorúan tartotta magát mindeddig a kormányprogramhoz, azon túl semmilyen igényt nem fogalmazott meg. Ezen belül a legfontosabb feladat számára éppen a közigazgatási reform volt. Amikor például a parlament nélküle hagyta jóvá a hátrányos kisebbségi nyelvhasználati törvényt, vezetői unisono hirdették, nem szabad kilépni a koalícióból, mert fontosabb a decentralizáció és a területi elrendezés. Ugyanez volt a szempont akkor is, amikor javaslataik elvetése ellenére támogatták az MKP képviselői az alkotmány jelentős módosítását, a meg nem alakult magyar karral, a rendezetlen, nevesítetlen földekkel kapcsolatban sem merül fel soha a kilépés lehetősége. Mindebből egyértelmű, hogy az MKP mindvégig szigorúan tartotta magát legfontosabb céljához, a valós közigazgatási reformhoz, benne egy igazságos, új területi elrendezéssel. Úgy is mondhatnánk, azért nyelt le minden békát, hogy hatása lehessen a reformra. Mostanra kiderült, így sincs rá hatással, sőt, a számára legkevésbé elfogadható területi elrendezés mellett döntöttek a szlovák pártok, így a kormánykoalíció elhagyása nemcsak indokolt, hanem – korábbi elvi magatartását alapul véve – erkölcsi kötelessége az MKP Országos Tanácsának.