Komoly program

A két nagyobbik ellenzéki parlamenti párt a választási készülődés jegyében látványos arculatváltást hajtott végre. Az SZDSZ az öntörvényű Demszkyt felállította az elnöki székből, helyét Kuncze Gábor foglalta el, a balliberális összesimulás emblematikus figurájaként. A szocialisták – bízva a választópolgár rövid memóriájában – az erősen terhelt múltú Horn Gyula miniszterelnökségének emlékét kísérlik meg elfeledtetni az új jelölttel, az „européer”, párton kívüli bankárral, Medgyessy Péterrel. A két régi-új szövetséges közötti munkamegosztás erővonalai is kezdenek kikristályosodni.Az SZDSZ híven önmagához a régi nótát fújja, ugyanabban a stílusban, csak kissé hangosabban, és változó sikerrel: ez pedig a mindenféle másság, általában a kisebbségek érdekeinek védelme.Az MSZP viszont az „új imidzs” jegyében most egy olyan réteg szimpátiáját igyekszik megnyerni, amellyel meglehetősen hűvös a viszonya. Az egyházak érdekvédelmét is bevették örökösen készülő programjukba. Kovács László pártelnök bejelentette, hogy lerövidítenék az egyházi ingatlanok tulajdonrendezésének határidejét, 2011-ről 2006-ra módosítva azt. Az elképzelésben az az izgalmas, hogy az eredetileg 2001-es határidőt kormányzásuk alatt éppen ők tolták ki tíz évvel. Ráadásul az erre fordítható költségvetési pénzt négy évre befagyasztották. Ezzel aztán nemcsak az egyházakat hozták igen kellemetlen helyzetbe, de az önkormányzatokat is. Hiszen nem egy esetben megtörtént, hogy a települések átadták az egyházaknak az addig általuk használt ingatlanokat, de a költségvetéstől nem kapták meg a nekik járó pénzt, így nem tudták pótolni a kieső épületet. Nem egy esetben ez a csőd szélére sodorta a településeket. Ahhoz, hogy a kárpótlási folyamat viszonylag feszültségmentesen mégiscsak haladjon, az egyházak és az önkormányzatok kölcsönös türelmére volt szükség. Az Orbán-kormányra elődje e téren is súlyos örökséget hagyott, ennek ellenére két év alatt dupla annyi ingatlan helyzetét rendezték, mint az MSZP–SZDSZ-kormány négyéves regnálásának idején. Ráadásul a költségvetés soha annyit nem áldozott erre a célra, mint az elmúlt években. Arról már nem is beszélve, hogy az a párt, amelynek kormányzása alatt az egyházak példátlan diszkriminációt szenvedtek el – többek között azért, mert közfeladataik ellátásáért nem kapták meg azt a normatív támogatást, mint a világiak –, most hirtelen az egyházaknál dolgozó világi személyek jogi és az egyházi személyek társadalombiztosítási helyzetét is rendezné. Tegyük hozzá, miután a jelenlegi kormány már minden mást elintézett. A szocialista–szabad demokrata koalíció egyház-politikai érdemének szokás betudni, hogy megszületett a magyar–vatikáni szerződés. A megállapodás létrejöttében azonban sokkal inkább szerepet játszott a külső nyomás, mint az igazságtevés belső kényszere. Ezért történhetett meg, hogy a szerződés „valóra váltása”, vagyis a szükséges jogharmonizáció húzódott, mint a rétestészta. A folyamatot az Orbán-kormány zárta le. Az MSZP új egyház-politikai programjának elmélyült komolyságát jellemzi a magvas gondolat: az MSZP ösztönözné az egyházak, az önkormányzatok és a civil szervezetek együttműködését településfejlesztési kérdésekben. (Ezt még talán az SZDSZ elnézi.) Viszont a hívőket és az egyházakat a vallási visszaélésektől védő egyházügyi törvényt felelősségük teljes tudatában nem szavazták meg. Próbálkozni lehet – szokták mondani. De „hívő tagozat” ide vagy „szocdem” arculat oda: nem valószínű, hogy egyházügyben érdemes.