Médiahelyzet

Feszült a médiahelyzet, mondta naposszerkesztőm a minap, leghelyesebb lenne, ha intakt témát választanék ebben a jegyzetsorozatban, gorombáskodjék csak odaát a Kenedi János, meg akinek parkett-táncos volt a grószmuttija.Ilyenkor szoktam átballagni Szódás Sándor szikvíz-előállító barátomhoz, aki régi motoros, huszonkilences szegény, ami állítólag jó évjárat, mondjon már valami kedveset, szépet, amiből cikket lehet írni, és nincs benne semmi goromba.Innét idézem az idős gondolkodót (csak az indulatosabb jelzőket szedem ki a szövegből): „Én is olvastam azt a Kenedi Jánost, valahol már hallottam a nevét, talán kilencven és kilencvennégy között, de aztán eltűnt a János (akkor volt a Horn-korszak), ellenben kilencvennyolcban visszajött, azóta itt harsog, egyszer azért meg kéne kérdezni, miért ennyire ciklikus szegény.”Ilyenkor válaszolni kellene jó Sándornak (legjobb lenne, ha maga Kenedi érintett válaszolna), az a helyzet, Sándor, hogy kilencvennégy és kilencvennyolc között Horn Gyula volt a porondon, abban a négy esztendőben pedig minden rendben ment az országban, aminek működnie kellett, az működött, aminek meg nem, az bekrepált. Mi, Kenediek kedvtelve szemléltük az akkori világot, örvendeztünk egy ideig, de aztán már nem annyira, amikor kiderült, mi minden történt Gyulával ötvenhat végén.Szóval az sem jó, ha ilyenkor átballag az ember Szódás Sándor gondolkodóhoz, mert akkor gondolkodni kezd, elmereng az eltelt eseményeken, rosszabb esetben cikket ír róluk, mint visszatérő ellenbaloldali, aki nem érti még Kenedi Jánost sem. Csak a huszonkilenceseket.Mondom, feszült a médiahelyzet.