Nemzetgyűlés és razzia

„A Magyar Köztársaság kormánya azzal a tiszteletteljes előterjesztéssel fordul a köztársasági elnök úrhoz, hogy az 1945. évi november 4. napján az 1945. VIII. törvénycikk értelmében megtartott választások alapján megalakult Nemzetgyűlést... feloszlatni méltóztassék. Az említett Nemzetgyűlésnek számos tagja ugyanisidőközben kilépett annak a pártnak a kötelékéből, amelyneklajstromán képviselői megbízatását elnyerte. Ennélfogva kérdésessé vált, vajon a választóközönség bizalma az illetők irányában változatlanul fennáll-e.”Három kocsiból álló konvoj haladt át a Kossuth hídon 1947. július 25-én. Biztonsági emberek kíséretében Dinnyés Lajos miniszterelnök, Ortutay Gyula és Mihályfi Ernő miniszterek Tildy Zoltán köztársasági elnökhöz indultak, aki éppen Balatonlellén időzött. Dinnyés táskájában lapult a Nemzetgyűlés feloszlatását kezdeményező irat, amely megpecsételte az 1945 novemberében szabadon választott parlament és vele a magyar demokráciakísérlet sorsát. A mandátuma felénél sem járó Nemzetgyűlés felszámolása azt jelentette, hogy a háborús vereség okán korlátozott magyar szuverenitás helyreállása előtt erőszakkal, hazugsággal és csalással letérítik Magyarországot a demokratikus fejlődési útról. A sztálini Szovjetunió a Magyar Kommunista Párt felhasználásával kikényszeríti saját politikai, gazdasági és társadalmi rendszerének meghonosítását Magyarországon.A gépkocsisor a Móricz Zsigmond körtér felé haladt, kisebb feltűnést keltve a járókelők körében. Emberünk is megállt, bekukkantott a nagy Buick ablakán, felismerte Dinnyést, akiről sokféle formában terjedt a saját elmés mondása: „Hová süllyedhetett ez az ország, ha már én is miniszterelnök lehetek?” Az autók elsuhantak, maradt a valóság. Emberünknek a bíróságra kellett sietnie, ahol az egyik rokona is szerepelt.