New Age és környéke

Sok valóságot és hazugságot terjesztenek manapság a New Age mozgalomról, összekeverve a realitást, a mítoszt és a modern terápiákat, amelyek sokszor vallási színezetben jelennek meg. Erősen hozzájárul ehhez a divathoz a tudomány és az űrkutatás fejlődése, hiszen a vadonatúj felfedezések és találmányok mindig szárnyakat adnak az emberek képzeletének.Már említettük e helyen, hogy 1500 tájékán a nagy tengerjárók Marco Polótól Cortezig és Pizarróig, Magellántól Cook kapitányig nemcsak a természettudományoknak kölcsönöztek új ötleteket, hanem a nyugati ember mesevilága is gazdagodott a föld soha nem látott zugaiból hozott hírek hatására.Az ember két világban él, egy valódi meg egy mesevilágban, és sokszor nem tudni, milyen arányban keveredik a kettő. Ezer esztendőn keresztül az emberiség azt tartotta valóságnak, ami régi volt, aminek az eredete elmerült az idők homályában. Mikor a középkorban ókori okmányokat és diplomákat tanulmányoztak, nem volt kétség afelől, melyik írásnak lehet nagyobb tekintélye, súlya: a legrégibb okmány tűnt igaznak, akár világi, akár hitbeli vonalon. Így nem meglepő, hogy a kereszténység kritikusai kezdettől fogva úgy ítéltek meg, a dominánssá lett vallást csak egyféle módon lehet aláásni: ha egy régebbi vallásra bukkannak, amely magától értetődően igazabb kellett hogy legyen. Mármost nem Róma vagy Hellász vallása látszott a legrégebbinek, hanem Egyiptomé; ez az ország ősi piramisaival és hieroglifáival már hosszú idő óta foglalta el az eredetiség, tehát az igazság rangját. A szintén óriási tekintélynek örvendő Püthagorászról tudni vélték, hogy bölcsessége alapjait Egyiptomban folytatott tanulmányai idején szerezte meg; a történész Hérodotosz Egyiptomot tartotta a papi bölcsesség ősi területének, és Platón is úgy utal az ottani filozófiára, mint a mindentudás forrására. A zsidó Josephus Flavius szintén az ókor fogalma jegyében állítja össze Júdea krónikáját. Egyszóval a történelemnek csak úgy van tekintélye, ha az „eredeti” múltat kutatja. Jézus is akkor válik „történelmi” alakká, amikor a bibliairodalom bebizonyítja Dávid királytól való származását.Az „eredeti” egyiptomi vallás és bölcsesség legendák, mítoszok és filozófiák formájában maradt fenn számunkra, bár később összeolvadt a Perzsiából, Indiából, Arábiából eredő rendszerekkel. Az ebből származó – vagy levezetett – tanok alapján kibontakozik előttünk a pogányság fogalma. Kultusza főként vidéken terjedt el, míg az elméletet Alexandria, Antiókia és a hellén gócpontok városi értelmisége dolgozta ki. Ennek a szinkretizmusnak óriási hatása volt a Római Birodalom keleti részén, ahol könnyen helyettesítette a kiüresedett hivatalos vallást, és előkészítette a terepet a kereszténység számára. Olyannyira, hogy az intelligens görög már Krisztus születése előtt sem politeista volt, hanem a henoteizmusnak, vagyis az egyistenhitnek hódolt be.Az áttérés a keresztény vallásra aránylag gyorsan zajlott, és annak az eredménye is volt, hogy Konstantin után a vallási szervezést elősegítette a birodalom szervezettsége. Ennek köszönhető, hogy az egyházi hatóság a birodalmi adminisztráció segítségével egymás után semlegesítette hitbeli ellenfeleit – a gnosztikusok, manicheusok tanait, az eretnekség különböző irányzatait, így Marcion híveit, a donatistákat stb. –, úgyhogy a „pogányság” vidékre (pagus) szorult, és paganusként lett ismert a későbbi nemzedékek előtt. A nagyvárosok viszont keresztények lettek birodalmi támogatással. Az így keletkezett keresztény establishment felszámolta a más hitűek és eretnekek közösségeit, bár ezt nem volt képes teljes mértékben megvalósítani. Az egyház nem csupán külsőségekben vett át stílusokat (például építészet, nyelv, terminológia): a középkori viták és dogmadefiníciók szintén magukon viselik a korábbi bölcsesség nyomait. Platón és Arisztotelész nem szűnt meg egymással hadakozni, aminek nyomait a reneszánsz idején is látjuk. Raffaello festményén is megjelennek, ahol Platón felfelé (a mennyek irányába), Arisztotelész lefelé (a világi tudományokra) mutat (Platón Leonardo da Vinci képmásaként jelenik meg). A sztoicizmus, szkepticizmus, materializmus, epikureizmus görög tanból keresztény vitatárggyá lépett elő.Még fontosabb és jelentékenyebb, hogy a görög filozófia és a későbbi szinkretizmus teljes tekintélyével jelent meg a középkor folyamán. Fejlettségét nem lehetett tagadni, és el kellett ismerni, hogy a keresztény egyetemek sokkal tartoznak az arab bölcsességnek. Montpellier-től Páduáig a „pogány” tanok olyannyira teret hódítottak, hogy Róma „ellenegyetemeket” alapított, és szerzetesrendeket szervezett a pogány tanok (például a kathar mozgalom Provence-ban) leküzdésére. (A katharoknak többek között az antik gnózist tanították, amiből látszik, hogy az egyház hatalma mellett a pogány gondolat is megjelenhetett.) Ahogy a reneszánszhoz közeledünk, és az egyház hatalma gyengül, úgy nő a pogány hit és mitológia befolyása. Az 1300-as és 1400-as években már olyan formákat ölt, mint az alkímia, asztrológia, nekromancia, amelyek divatosak voltak a krisztusi századokban, és ismét elterjedtek a reneszánsz idején. Ez arra mutat, hogy a pogány gondolkodás a közben eltelt idő alatt sem kapott végleges csapást az egyház részéről, és túlélte annak kritikáját, ellenkezését. Sőt a XVI. században a pogányság erősebb volt, mint annak előtte, hiszen a többrendbeli egyházszakadás a pogányság befolyását növelte. A pogány gondolat sok szövetségesre talált, s az ókori filozófusok hatására megizmosodott. Peter Gay (Fröhlich) német–amerikai történész egyenesen „pogány századról” beszél, amikor a XVIII. századot emlegeti.Nem csoda, hogy a pogány filozófiák megsokszorozódtak, és látványos sikert értek el. A New Age valóságos gyűjtőnév lett, és ha megvizsgáljuk a tartalmát, benne rátalálunk az elmúlt 2000 év tanaira, irracionalizmusára, szektáinak elveire. Mi a titka ezek sikerének? Elsősorban a kereszténység intézményes gyengülése, amellyel együtt jár a világi tanok asszimilációja. A keresztény humanizmus, keresztény marxizmus, keresztény demokrácia stb. megannyi jelzőoszlop az úton, ahol az általános elfogadtatás a félig bevallott cél. Így olyan űr keletkezik a hívők felfogásában, amelyet más hitek és tanok töltenek be. Az így vagy úgy jelentkező szektáknak és filozófiáknak aránylag könnyű dolguk van, amikor új utakra próbálják terelni az értelmiségieket és a mögöttük felsorakozó, hitükben megingott hívőket. A New Age is ezekből az új hívekből toborzódik, és munkáját elősegíti a tömérdek médiaüzenet. Elhiteti, hogy a modernség ebből áll: nyugalmat ajánlani egy alig definiált vallásosság nevében.Nem meglepő, hogy az ókori világkép ismét felbukkan az Egyiptom és mítoszai, az asztrológia, a titkosírások és jelek, az alkímia iránti érdeklődés rejtélyes formájában. A döntő újdonság a technológia, amely társul a képzelettel, és együtt „oldja meg” a kozmosz „titkait”.