Nyerő ötletek

Ha meggondoljuk, a politizálás, különösen a napi pártpolitika olyan, mint egy társasjáték. Az ősi stratégiai agytornáztatótól, a sakktól kezdve a különféle klasszikus és újabb keletű kártyajátékokon, a Capitaly–Monopoly–Gazdálkodj okosan típusú kollektív időölőkön és a divatos szókirakókon át a Ki nevet a végén? gyermeteg versenyjátékig és a snóbliig bármelyiknek a szabályai behelyettesíthetők a gyakorlati politika fogalomkészletébe. Jellemző, hogy a politikai kifejezések és publicisztika szókészletében csak úgy hemzsegnek a sakk és a kártyajátékok világából átvett hasonlatok: játszma, gyalogos-, tiszt- és vezéráldozat, patthelyzet, matt, időzavar; parti, nyerő lap, adu, ász, Jolly Joker, bemondás, pókerarc, blöff, betli stb. Végül is a politikai sikerhez ugyanaz kell, mint a nyeréshez: jó ötletek (lapok, húzások, dobások), kombinációs készség, előrelátás, empátia és persze szerencse.Számos sikeres politikust ismerünk a történelemből, akinek pályafutását összefoglalhatjuk úgy, hogy az illető nagy játékos volt. Manapság, a kollektív bölcsesség és a munkamegosztás korában egyre ritkább az igazi spíler, a színes egyéniségek és jó ötletemberek hiányát a pártok azzal igyekeznek leplezni, hogy „csapatmunkát végeznek”. Minél demokratikusabb(nak vallja magát) egy párt, annál jellemzőbb rá vezetőinek mellérendelt viszonya. De maradjunk az ötleteknél, és a mi világunknál, hiszen amint léteznek nyerő ötletek, úgy az ellenkezője is igaz: a sorozatosan rossz kezdeményezések előbb-utóbb biztos vereséghez vezetnek.Az SZDSZ például már évek óta, sorozatban dönt hibásan, egyik rossz ló után a másikra tesz, aztán csodálkozik, hogy vesztésre áll. Korábbi elnöke lesvájcisapkázta a Szent Koronát, hordóztak-bőgatyáztak-fütyülősbarackoztak-Hanáknéztak, a chartában még a munkáspárttal is összebútoroztak, választási ígéretüket meghazudtolva lepaktáltak az exkarhatalmistával, csakhogy kormányba kerüljenek, leszavazták az expót, megszavazták a fognyűvő Bokros-csomagot, csinnadrattával pártelnökké fújták föl, majd fél évvel később kipukkasztották a Demszky-lufit – egyik pompás ötlet a másik után. Az eredményt szépen mutatja a húsz százalék körüli népszerűségvesztésük öt év alatt. A szabad demokraták a legutóbbi időben még gyengébben játszanak. Bauer és Eörsi M. parlamenti és közszereplése kész röhej, a ma már vegytisztán anarchista Tamás G. M. az utcán éli politikai életét, a szivárványos marsról azt üzente mindenkinek, hogy le van ...va; az SZDSZ kiállt a kalandor Krasznai strasbourgi akciója mellett, de elhatárolódott a státustörvénytől, az agresszív kisebbségek jogai mellett kardoskodik a jogkövető és tisztességes többséggel szemben...Ezt az ultijátékban betlinek hívják, amikor is minden lapot az ellenféllel kell elnyeretni, a politikai valóságban meg azt, hogy így nem lehet bejutni a parlamentbe. De ha már lúd, akkor legyen kövér, a szabály szerint a legerősebb betlit kiterített kártyákkal játszszák, ilyenkor nem lehet egyetlen „nyerő” lap sem a kézben. Ehhez a kunszthoz már csak az hiányzik az SZDSZ-nek, hogy álljanak ki a Kádár-szobor mellett. Ez lenne a tuti nyerő ötlet.