Perek és egerek

Elefántkislány, lennél a feleségem? Az elefántkislány azt mondja, szürke, szürke, nagy fülű, nagy fülű (…), és igent mond. Nagy dínom-dánom, esküvő, nászéjszaka. A varázs hamar elmúlik, egérke reggel felébred, asszony, kávét! Az elefánt nem érez semmit persze, asszony, kávét! (…) Meg sem mozdul az elefánt, mire azt mondja: Úristen, egyetlen éjszaka alatt halálra k…tem, és a hátralévő életemben áshatom a sírját. Na, most én azért így sem szeretnék járni velük – sziporkázott Kuncze Gábor a Farkasházy-féle szárszói találkozón, amikor is Medgyessy Péterrel, a szocialisták miniszterelnök-jelöltjével szórakoztatták a nagyérdeműt.Kuncze tréfája kiigazításra szorul. A cincogó kisegérnek négy teljes év alatt sikerült a 98-as választásokra tetszhalotti állapotba szeretgetnie a nagy vörös elefántleánykát. Kunczéék két évig virrasztottak mellette, Demszky Gábor fél évig ásta a saját sírját, és most újra jön Kuncze egérkirályfi cincogva és a keblére ölelné az elefántamazont. Kisegerünk ama koalíciós négy év alatt minden bizonnyal időnként félálomba szenderedett Horn elvtársék izgatása közepette, csak így kerülhette el figyelmét, hogy a szerelmi partner pénztárnoka az egerünkhöz közel álló vállalkozóval éppen tocsikolják a már-már elefánt méreteket öltő ön(k)ormányzati jusst. Megértjük Kuncze Gábort, hogy „most azért így sem szeretne még egyszer járni velük”. Összeölelkezésükneknyoma máig kísért.Tocsik Márta, az ÁPV Rt. külső tanácsadója a minap nyerte meg első fokon azt a pert, amelyben a nagy állami vagyonkezelő a legfőbb ügyészséggel karöltve próbálta viszszaszerezni tőle ama bruttó 804 millió forintot, amelyet azért fizettek ki neki, mert elvégezte a munkát a több mint hárommilliárd forintos éves költséggel működő ÁPV Rt. helyett. Emlékeztetőül: a privatizációs szervezetnek kellett volna egy rendszerváltás hajnalán hozott törvény rendelkezését végrehajtania. Vagyis ki kellett volna fizetnie az önkormányzatoknak a volt állami vállalatok belterületen fekvő földjeinek ellenértékét, illetve a társaságokból ezen ingatlanok értékének megfelelő üzletrészt, illetve részvénypakettet. De nem adták a vagyont, fogták tíz körömmel. Majd a kilencvenes évek elején Csepi Lajos, egykori vagyonügynökségi igazgató furmányos vagyonapasztó Csepi-képletével csepegtettek valamennyit a jussból. A döglődő, eladósodott volt állami vállalatok adósságait is rávetítették az önkormányzati jussra, így miközben a nagy állami vagyonkezelő hagyta, hogy a társaságokból kisíbolják a leányvállalatokba a nyereségesen működő üzemrészeket, az adóssággal terhelt anyavállalat ezek után nem csoda, hogy tobzódott az adósságokban. Na, ezzel az adósságokkal elértéktelenített önkormányzati belterületi jussal akarták kiszúrni a települések szemét. De a szemet szemért ősi törvény alapján, az önkormányzatok fogat fogért követeltek. És ügyvédeket fogadtak. Követelték a jusst. A Legfelsőbb Bíróságig, sőt az Alkotmánybíróságig elmentek igazukért.És nekik lett igazuk. Jár a vagyon, tokkal-vonóval – hozták meg a döntést a legfelsőbb jogi fórumon. Lett is zavar a nagy állami vagyonkezelő háza táján, mert közben már szinte mindent eladtak, amire vevő jelentkezett. Olyan apróságokkal, mint például a korlátolt felelősségű társaságokban az önkormányzatok elővásárlási joga, nem bíbelődtek. A nemzeti vagyon kótyavetyéje közepette a nemzeti tulajdonú társaságok értékbecslésének munkáját is többnyire külföldi cégek szerezték meg. Sikerdíjért. Általában tíz százalékot kértek a vagyon általuk megbecsült mértékéhez viszonyítva. Milliárdok folytak ki a szakértelemnek becézett trükkökért. Rossz nyelvek szerint, meg az Állami Számvevőszék megállapítása szerint is előfordult, hogy az önkormányzati tulajdonú gázszolgáltató vagyonának leértékelésében szerepet játszó külföldi tanácsadó 500 millió forintot nyalt fel a pénztárból készpénzben. A szerződés – ha volt egyáltalán – szőrén-szálán eltűnt.Így azután az ÁPV-nél véletlenül felbukkant tanácsadó, Tocsik Márta – nem csoda – leányos zavarában azt találta mondani, hogy annyit kér sikerdíj gyanánt, mint a többiek. Kuncze Gábor – a kormány tagjaként – tudott a belterületi bajról. Meg arról is, hogy Békesi László expénzügyminiszter 40 milliárdra taksálta korábban az önkormányzati jogos juss mértékét, mégis hallgatott mint a potyka, amikor Bokros pénzügyminiszter azt kérte Suchman ÁPV-s minisztertől, hogy próbálják meg kifizetni a településeket 16 milliárdból. Vagyis alkudozzanak a törvényben megszabott jogos járandóság mértékéről, fittyet hányva az államháztartási törvény rendelkezéseire, amely megtiltja a járulékos követelésekről, a kamatokról való lemondást is, védendő a települések vagyonát. De Kunczénak – nyilván elvette erejét a koalíciós partnerével való viszony ápolása – nem okozott lelki válságot, hogy a felügyeletére bízott önkormányzatok vagyonát két oldalról is faragják. Az ÁPV tanácsadója a kamatokról alkuszik sikerdíjasan, a helyhatóságokat pedig a megszerzett vagyon 10-15 százalékáért képviselik a tárgyalásokon.A tanácsadókat a közbeszerzési törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva bízták meg a települések. De ez sem tűnt fel az önkormányzatok törvényes működését ellenőrző közigazgatási hivatalokat felügyelő belügyminiszternek, Kuncze Gábornak. A botrány mégsem abból lett, hogy törvénysértések garmadáját követték el a helyhatóságok kárára a belterületi földjuss megkurtításával, de még csak nem is abból, hogy a saját gázközművagyonuk elkótyavetyéléséből befolyt pénzből fizették ki őket, hogy azután az Alkotmánybíróság döntése értelmében ezért is kártalanításra tarthassanak igényt. E gázos vagyon kifizetését hagyták egyebek mellett örökül az Orbán-kormányra. De még ez sem elég. Sikerdíjat akarnak még e vagyon után is a szabad demokrata–szocialista vezetésű jobb emlékű önkormányzati szövetségnek, ahol immár ott sertepertélnek a főváros egykori sikerdíjas ügyvédei is az Ezres Ügyvédi Irodából. Ugyanis a legnagyobb önkormányzati szövetség volt elnöke jogosan kért névleges egyszázalékos díjat a települések képviseletéért. Köllner Ferenc, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének volt elnöke ugyanis a bíróságokon a gázközművagyon természetbeni kiadásáért, illetve a teljes ellenértékéért indított perek viteléért kérte a jogtanácsosi díjat. Nem pedig a törvény útján kiadott gázközműjussért. A jelenlegi kormány ugyanis az Alkotmánybíróság által megjelölt egyik lehetséges megoldást, a törvényben rendezett gázközművagyon-kiadást választotta. Tocsik Márta első fokon megnyerte egykori megbízója, az ÁPV, valamint az ügyészség által a sikerdíjáért indított pert. Ő ugyanis vállalkozóként keveredetett bele az ügybe. És a munkát – a bírósági ítélet tükrében – elvégezte, a bűnös feladatra kapott megbízást teljesítette: tízmilliárdot megtakarított az állam javára és egyszersmind az önkormányzatok kárára.Kiderült az is: a sikerdíj szokványos volt az ÁPV gyakorlatában is. Ugyanilyen ítélet született az önkormányzatok képviseletére szegődött Vektor Rt. esetében is a Legfelsőbb Bíróságon. Az ő megbízási díjuk sem bizonyult „feltűnően értékaránytalannak”. A többi sikerdíjas szerződéseket pedig nem támadta meg senki. De azok sem lennének már ezek után feltűnők. Kuncze és Medgyessy most ismét egy gyékényen árulják szakértelmüket. Belterületiföld-ügyben egyébként már Medgyessy is bizonyította hozzáértését: ő negyvenmilliárd forint kifizetését tette lehetővé pénzügyminiszterként a fővárosi önkormányzatnak, holott csak 15 milliárd járt volna.„A varázs hamar elmúlik, egérke reggel felébred…”