Politikai vihar Berlinben

Még mindig nyugtalanságot okoz a német politikusoknak éppúgy, mint a jogászoknak az NDK állambiztonsági szerveinek hagyatéka. A Stasi-iratokat archiváló „Gauck hivatal” – első vezetője, a hajdani keletnémet polgárjogi harcos, Joachim Gauck nevét viselve – havonta átlagban tízezer kérvénynek igyekszik eleget tenni, hogy számtalan polgárnak nyújtson bepillantási lehetőséget a róla készített adatokba. A hivatal kétezerhatszáz alkalmazottjának munkája az egyesítést követően hozott „Stasi adattörvény”-re támaszkodik, elsődlegesen azzal a céllal, hogy felderítse a besúgórendszer munkamódszereit és kimutassa, kinek jutott az „áldozat” meg a „tettes” szerepe.Az NDK összeomlása után nagy volt az igény a személyi jogokat lábbal tipró rendszer átvilágítására. A kezdeti és érthető érdeklődést most jogvita váltotta fel azt követően, hogy a berlini közigazgatási bíróság helyt adott a volt kancellár, Helmut Kohl keresetének, aki meg akarja akadályozni, hogy a róla készített Stasi-dokumentáció – titokban lehallgatott tárgyalások és telefonbeszélgetések jegyzőkönyveivel – a történészek és újságírók birtokába jusson. A bírák a személyi érdekek védelmének jegyében hozták meg elsőfokú döntésüket, kiváltva a „Gauck hivatal”-t vezető Marianne Birthler asszony ellenállását. Szerinte ugyanis a „Lex Kohl”-határozat gátat emel a Stasi-múlt tudományos feldolgozása elé. Az ellentétes vélemények tüzére további olajat öntött Otto Schily szövetségi belügyminiszter, amikor közvetlenül a bíróság – egyelőre még nem jogerős – döntése után ultimátumot intézett Birthler asszonyhoz és ebben felszólította, írásban kötelezze magát, hogy eleget tesz a bírák utasításának. Azóta folyik a szócsata a két tábor képviselői között. A Stasi-adatokra vonatkozó törvény valójában tényleg nem felel meg a köztársaság jogi rendszerének, hiszen olyan eljárásra nyújt lehetőséget, amely különben elképzelhetetlen: személyi adatokat hoz nyilvánosságra. A volt CDU-kancellár esetében ráadásul olyanokat, amelyek tiltott módon jutottak a Stasi birtokába. Ezekből további fény derülhet például a kereszténydemokraták pártadományainak botrányára – ilyen céllal pedig a parlament egyetlen pártja sem szavazta meg annak idején az idevágó törvényt. Az alkotmányjogászok nagy része abból indul ki, hogy a berlini ítélet másodfokon is megállja majd a helyét. Ugyanakkor kellemetlen jelenségnek számít, hogy a bírák egy nyugati („wessi”) személynek adnak igazat, holott előzőleg a „Gauck hivatal” irataira támaszkodva számtalan keleti („ossi”) polgárt lepleztek le, mint az NDK állambiztonsági szerveinek munkatársát.Otto Schily időközben visszavonta ugyan minisztériuma ultimátumát, de a közigazgatási bíróság határozatát továbbra is jogosnak tartja. Ezzel egy időben a Német Újságíró Szövetség óva intett attól, hogy a prominens személyekről készített aktákat véglegesen elérhetetlenné tegyék. A belpolitika hagyományosan nyugodtnak számító nyári időszaka így máris általános érdeklődést kiérdemlő témával gazdagodott.