Posztmodern megoldás a státustörvény

A státustörvény azt üzenheti a határon túli magyarok számára, hogy Budapest az uniós csatlakozását követően sem fogja őket „elhagyni” – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Brigid Fowler, a birminghami egyetem Orosz és Kelet-európai Tanulmányok Központjának munkatársa. A neves kutató – aki egyébként kitűnően beszél magyarul – behatóan tanulmányozta a magyar státustörvényt, és a jogszabályról nemrég előadást is tartott Londonban.A státustörvény fontos jelzés lehet az Európai Unióhoz később integrálódó országokban élő, határon túli magyarok számára, hogy Budapest az uniós csatlakozást követőn sem fogja „elhagyni” őket – hangsúlyozta Brigid Fowler. Annak, hogy Magyarország feltehetően korábban lesz EU-tag, mint egyes térségbeli államok, egyszerre oka és következménye az a gazdasági különbség, amely egyértelműen fennáll közöttük. Számos szempontból azonban gondot jelenthet az első körös csatlakozás, s a problémák között talán nem mellékes a határon túli magyarokkal való kapcsolattartás sem. A kutató úgy véli, hogy a státustörvény feltehetően azért is született éppen most, mert a határon túli magyarok kérték erre a magyar kormányt.Lapunknak arra a kérdésére, miszerint időszerű volt-e a státustörvény elfogadása, Fowler leszögezte, az biztos, hogy Magyarország az utóbbi időben külpolitikai sikereket könyvelhet el. A NATO tagjává vált, az uniós csatlakozás küszöbén áll, és Romániával és Szlovákiával is jobbak most a kapcsolatai, mint 1990 óta bármikor. A magyar kormány számára ez alapot adhatott arra, hogy határozottabban lépjen fél a határon túli magyarok ügyében – magyarázta a szakértő. Hozzátette, az Orbán-kormányt kritizálók ugyanezekkel az eredményekkel magyarázzák, hogy mégsem éppen most kellett volna a státustörvényt megszavazni.A kutató úgy véli, nem állja meg a helyét az a kritika, ami szerint a magyar kormány azért találta ki a státustörvényt, hogy ezzel szavazatokat szerezzen, és megnyerje a jövő évi választásokat. „Eredetileg a kormány nem is tudhatta, hogy majd a választásokhoz ilyen közel fogadják el ezt a jogszabályt” – hangsúlyozta Fowler. Szerinte a kormány is tisztában van azzal, hogy a határon túli magyarok ügye nem olyan fontos a magyarországi választópolgároknak. Ezzel választásokat nem lehet nyerni. A kormány inkább abban bízik, hogy a szociális és fiskális politikájával, az életszínvonal gyors és tapintható javulásaival fog voksokat szerezni.A státustörvény koncepciójáról elmélkedve a kutató kifejtette, hogy számos történelmi esemény miatt létezik egyfajta magyar politikai gondolkodásmód, amely erősen megkülönbözteti a kulturális nemzetet a területi államtól. Így el tudja képzelni a nemzet vélt érdekeinek megvalósítását a szuverén, területi állam keretén kívül is, és képes kulturális alapon különbséget tenni egy állam polgárai között is. Ez a gondolkodásmód szerinte eléggé szokatlan a mai Kelet-Közép-Európában, ahol tudjuk, milyen eredményei lehetnek az „állam egyenlő nemzettel” fajta gondolkodásnak. És ez jellemzi a státustörvényről szóló magyar hivatalos megnyilatkozások nyelvezetének egy részét is. A román fél inkább azokat a „hagyományos” érveket hangsúlyozza, mint a területi szuverenitás és egy állam polgárainak az egyenlő kezelése.De persze az egész vita részben a nemzetközi közvélemény szimpátiájáért folyó propagandaháború. E szócsatában egyetértés van Budapest és Bukarest között abban, hogy a nemzetközi megítélés rosszul fogadna egy új „XIX. századi etnikai konstrukció”-t Kelet-Közép-Európában. Ezért a magyar kormánynak az az érdeke, hogy úgy mutassa fel a törvényt, mint valami posztmodern megoldást. A jelenlegi folyamatok ugyanis az EU-ban bizonyos értelemben túlhaladták már a hagyományos nemzetállam kategóriáját, és a posztmodern nyelvezet nagyon is divatba jött. A magyar kormány számára sajnos probléma lehet, hogy a nemzetközi politikai rendszer még az Európai Unióban is alapvetően a területi államokon nyugszik, és jogi értelemben az emberek az egyes államok polgáraiként oszthatók külön csoportokba.A Magyar Nemzetnek arra a kérdésére, hogy a státustörvény miatt kitolódhat-e hazánk EU-s csatlakozása, Fowler kijelentette, Magyarország integrációját kevés dologgal tudná ez a kormány lelassítani. A birminghami egyetem kutatója hangsúlyozta, hogy az unió jogrendszerében elfogadottnak tűnik a státustörvény. Azzal a lépéssel, hogy Budapest kivette Ausztriát a törvény hatálya alól, a magyar kormány kimutatta, hogy nem akart konfliktusba keveredni az EU-val kapcsolatos jogi kötelességeivel. „Budapesten tudják, hogy amikor Magyaroszág az EU tagja lesz, módosítani kell a törvényt, talán nem csak azzal, hogy Szlovéniát és esetleg Szlovákiát is kiveszik a hatálya alól. Az a határozott benyomásom, hogy az EU nem az esetleges jogi problémák miatt aggódott elsősorban, hanem inkább Magyarország és a szomszédai közötti viszony megromlásának következményeitől tart” – vélekedett a kutató. Hozzáfűzte, az Európai Unióban nem akarják azt, hogy Kelet-Közép-Európában újabb konfliktus alakuljon ki. A szakértő úgy fogalmazott, hogy egyik fél sem, de különösen Románia nem érdekelt a nyugati integrációt veszélyeztető konfliktusba keveredni. Rámutatott, hogy gyenge politikai pozícióban van mind a román, mind a szlovák kormány, Bukarestben és Pozsonyban is erős a nyomás a radikális nacionalisták részéről.Lapunknak arra a felvetésére, hogy Londonban miként fogadták a státustörvényt, Fowler aláhúzta, talán azok, akik az Egyesült Királyságban élnek, jobban értik, hogy egy EU-s államnak lehetnek az unión kívüli érdekei is.