Rádió a demokráciáért

Ghána, Nyugat-Afrika talán leggazdagabb országa túl van modern kori történelmének egyik leglényegesebb fordulópontján. Az ottani emberek – nemzetközi segítség nélkül – kiharcolták a demokratikus választásokat, a legnépszerűbb jelölt győzött, az emberek pedig bizakodva néznek a jövőbe. A nagy tett annak az információs forradalomnak köszönhető, amely végbement az országban a kilencvenes évek közepén. Igaz, a kereskedelmi rádiók megjelenése nem számít a jelenkori technológia csúcsának, de Afrikában még ez is meg tud dönteni kormányokat.Ghána legújabbkori politikai történelme ugyanolyan, mint az összes környező országé. A függetlenség kivívása óta folyamatos politikai és utcai csatározások, katonák a parlament épületében és padsoraiban, elmaradott gazdaság, hatalmas korrupció és munkanélküliség. Itt is felbukkantak kellőképpen erőszakos és hatalomvágyó politikus-katonák, akik bizonyos időre magukhoz ragadták a kormányrudat. Az 1972-es katonai puccs során Ignatius K. Arche-ampong ezredes került az elnöki székbe. Hatéves regnálása után félreállították, és Frederick W. Akuffo tábornok ült a helyére. Ő még egy évig sem foglalhatta el a bársonyszéket, jött Jerry John Rawlings repülős hadnagy, és mindkettejüket kivégeztette korrupciós ügyeikért. A hatalomátvétel után lemondott a választások során győző Hilla Limann érdekében, hogy két év múlva, 1981-ben újabb puccsal magához ragadja a hatalmat. Ezután húsz évig volt Ghána vezetője, de egy ártalmatlannak tűnő törvénymódosítás végül megpecsételte a sorsát.Az évek során a hadnagy kétszer is megnyerte a választásokat, de az elmúlt választásokon már alulmaradt. Köszönhető ez sokak szerint annak a lépésnek, hogy engedélyezte a magán-rádióadók létrehozását az országban. Az adások 1995-től indultak meg. Mivel Ghána lakosságának nagy része még ma sem tud írni és olvasni, nagy lehetőségnek tartották, hogy egy telefonhívással bele tudnak szólni a politikába, elmondhatják véleményüket a kormány vezetési módszereiről. A bevásárlóközpontokat és az utcákat diktafonnal felszerelt rádiósok járták, hogy megtudják az aktuális közvélekedést egy-egy kérdésről, a ghánaiak pedig szívesen válaszoltak. A kereskedelmi rádiók mindent azonnal közreadtak. Mivel Ghánában nincsenek olyan pártharcok, mint mifelénk, nem volt „nemszeretem” rádió, csak rádió volt, amit lehetett hallgatni, és amit okulásul hallgatott a főnök, Rawlings is.Országos lefedésű adókat ugyan nem hozhattak létre, de az ország tíz régiójából nyolcban felállították az egymással nagyon szolidáris rádiókat. Az általános választások előtt mindegyik adó az esélyeket latolgatta, ismert személyeket szólaltatott meg. A választás napján pedig mindegyikük felszólította a lakosságot, hogy ha bármilyen visszaélésről tudomást szereznek, azonnal ragadják meg a telefonkagylót. Accrában, a fővárosban így sikerült megakadályozni a katonaság urnamegsemmisítő akcióját, amely Rawlings újabb négyéves uralkodását volt hivatott biztosítani.A rádiók tökéletesen működtek. A választásokon a kereskedelmi adókkal rendelkező nyolc régiót a fiatal trónkövetelő, J. A. Kufour nyerte meg, az ezek híján választó két országrész pedig tovább bízott Rawlingsban. Az ország lakossága tehát elérte azt, hogy önmaga tudott a saját sorsáról dönteni – ez pedig nagy tett a fekete kontinensen. A legtöbb ország jelenleg az internet bekötésével, az e-business térhódításával foglalkozik. Ghána pedig a régi, jól bevált technikai fejlesztéssel kezébe vette a jövőjét, és nagyot lépett a demokrácia felé.