Rambouillet-tól Genováig

Genovában ma támadásba lendül a „magányos tömeg”: a globalizációt ellenző fiatalok várhatóan százezres lélekszámot meghaladó áradata nekiszabadul a jobb sorsra érdemes rendőrök, csendőrök és biztonságiak védfalának, hogy rajtuk töltse ki dühét a világgal szemben. A legfurcsább talán az ebben az egyébként is abszurd, a hippi korszak koncertjeit és a 68-as nemzedék tombolását egyaránt idéző demonstrációkban, hogy a résztvevők rendszerint – s ezúttal is – nyitott kapukat döngetnek. Az 1999 novemberének seattle-i összecsapásai óta rendszeresen ismétlődő tömegjelenetek szervezői nem tudnak vagy nem akarnak tudni például arról, hogy a G8-ak vezető politikusait már akkor is élénken foglalkoztatta a munkavállalók kizsákmányolása, vagy éppen a környezetvédelem, amikor még – 30-35 évvel ezelőtt – az előbb hat, majd hét legfejlettebb ország főleg az olajválság utóhatá-sainak kiküszöbölése céljából rendezte meg közös találkozóit.A franciaországi Rambouillet-ban, 1975. november 15–17-én az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, az NSZK, Japán és Olaszország képviselői tanácskozásuk végén kiadott nyilatkozatukban kijelentették: „Azért gyűltünk össze, mert ugyanabban a meggyőződésben és felelősségben osztozunk. Felelősek vagyunk egy nyitott, demokratikus társadalomért, melyet alapvetően meghatároz a személyes szabadság és a társadalmi fejlődés.” Míg az 1976-ban Kanadával is kibővült G7 csak 1989-et követően foglalkozott politikai nyilatkozataiban a kelet-közép-európai országokkal, a fejlődő világgal szembeni felelősségét megalakulásától kezdve hangoztatta.Rambouillet meghatározta a hat alapító tagállam céljait is, többek között, hogy végére járnak a magas munkanélküliség okának, a folyamatos inflációnak, s megoldást keresnek az energiaválságra – hiszen éppen az 1975-ös olajválság ösztökélte Giscard d’Estaign francia államfőt arra, hogy együttműködésre ösztönözze a legfejlettebb ipari országokat. Az első csúcstalálkozón a „legsürgősebb feladatok” közé sorolták, hogy „redukálni kell az emberi erőforrások kizsákmányolását”, ami hozzájárulhat a munkanélküliség csökkenéséhez.Az olajárak kérdése még az 1980-as velencei csúcsra is rányomta bélyegét: miután az OPEC-tagállamok Algériában hozott döntése a hordónkénti árfolyam emelkedését irányozta elő, a tagállamok igyekeztek kiszűrni ennek kockázatait: a recessziót, a munkanélküliséget. Ekkor vetődött fel az alternatív energiaforrások keresésének gondolata.Párizsban, 1989-ben politikai és gazdasági nyilatkozatot tettek közzé a G7-ek: a történelmi dokumentumnak is beillő politikai záródokumentum emlékeztet az 1789-es emberi és polgári jogok nyilatkozatára, valamint az Egyesült Államok szenátusa által elfogadott általános emberi jogok nyilatkozatára – a résztvevők megerősítik elkötelezettségüket a demokratikus értékek és emberi jogok mellett. Külön üdvözölték a Magyarországon és Lengyelországban hozott reformokat, kifejezve: „bármelyik állam” kész támogatni közülük ezt a folyamatot. Sajnos az ekkor is beígért „gazdasági segítségből” nem sok valósult meg az eltelt évtized folyamán. A gazdasági nyilatkozat állást foglal amellett, hogy az eljövendő generációk részére meg kell menteni a Föld természetes környezetét.A lelkesedés később alábbhagyott. Az újraegyesült Németországban, Münchenben 1992-ben a tanácskozás végére meghívott Borisz Jelcinnek is üzenve aggodalmukat fejezték ki a kétpólusú világ öszszeomlását követően is megmaradt nukleáris fenyegettség miatt. Nincs tehát új a Nap alatt, a fegyverkezés kiváltotta aggodalomban éppúgy osztoznak a legfejlettebb országok vezetői, mint a fejlődő országok gondjaiban vagy éppen a környezetvédelem problémájában.Míg a múlt esztendőben, Okinaván Oroszország volt a csúcs „legfényesebb csillaga”, most egy tekintélyes orgánum még azt is fölvetette, hogy mit keres Putyin a demokratikus országok vezetői között. A legérdekesebb kérdés mégis Amerika szerepére vonatkozik: George Bush, akit befelé fordulással, a nemzetközi kapcsolatokból való kivonulással vádolnak, megcáfolhatja vagy erősítheti az Egyesült Államok Európa-politikájának közeljövőjéhez fűzött várakozásokat.