Reklámfront

Azért ez már őrület, ami itt a reklámfronton megy. Nálunk naponta hat-nyolc utazási kalauzt, butikmeghívót, szexkatalógust, hírújságot, pártfelhívást és fitneszprogramot dobnak be a postaládába, néha alig tudom elcipelni a kukáig a sok színes papírfecnit, pedig nincs messze a kuka, talán ha három méter a távolság. Jelek szerint bezsongott a reklámipar a ménkő nagy melegben, csak ontja magából a sok tupírozott marhaságot, csupa infantilis, anglomán affektálás az egész – idézni nem szeretnék belőlük, azzal csak a malmukra hajtanám a vizet.A reklám helye nálunk a kukában van, mint mondottam, minket itt ne nézzen senki sem fejlődésben visszamaradt, kromoszómahiányos egyednek, akinek mindent be lehet adni. Én köszönöm, nem szeretnék jutányosan a Karib-szigetekre utazni, a nyeremény Audiról is lemondok, meg a pezsgős vacsora sem érdekel a Gellértben, ha azt a reklámújságon át közlik velem. Ha majd egyszer szórólapon hirdetik a tízparancsolatot, a szülőkre váró menhelyi gyermekek névsorát, az elárvult kölyökkutyák telephelyeinek címét vagy csak azt, hogy évforduló közeleg, el ne feledkezzünk Erkelről, Mikszáthról, Benczúr Gyuláról… Szóval ha ilyesmiről is olvashatok majd a postaláda papírrengetegében, akkor hinni fogok a reklám szavának. Addig, ha lehet, kíméljen a reklámipar. Ha meg ez nem megy, legalább puhább (selyem- vagy krepp-) papírra nyomtassák az érveiket. Ami elérhető...