Sámánok

Számos mitológiai történeten végigvonul rovarokká változott istenek vagy emberek alakja. Héra, Zeusz felesége bögöllyé változik, úgy üldözi férje tehénné változott kedvesét. Némelyik ősi hiedelem szerint az emberi lélek pillangóvá változik.Az európai kultúrában hosszú időn át érvényesült a bibliai rovarmotívumok, a sáska, bolha, légy hatása. Erre vezethető vissza a sátán „légykirály” neve, a Belzebub.A rózsa az egyik legelterjedtebb mitológiai jelkép. Amikor Brahma a virágokról vitatkozott Visnuval, eleinte a lótuszt tette az első helyre, de amikor Visnu egy rózsát mutatott neki, beismerte tévedését, s ezzel Visnué lett a diadal. Az ókori világ az örömet kapcsolta a rózsához, később a titokzatosságot, a hallgatást s ugyanakkor a szerelmet is. Gyakran a szépség és a szerelem istennőjének szimbóluma. Rómában főleg Venus virága volt: számos változat szerint Venus könnyéből született meg.A sámán az emberek és a szellemek között közvetít, munkáját segítő szellemek támogatják, amelyeket a sámánénekek a sámán erejének neveznek. Gyakran madarak, halak vagy a szárazföldön élő állatok külsejét öltik magukra, s akkor a világegyetem különböző szféráit képviselik. A sámán legfontosabb társadalmi funkciója a gyógyítás. Amikor szertartását végzi, segítő szellemeivel szimbolikus utazást tesz a szellemek világában, eközben hol az egyik, hol a másik segítő szellemét hívja, megvívja küzdelmét a betegségdémonokkal, jövendőt mond, rábeszéli, és ráolvasással kényszeríti a gazdaszellemeket, hogy teljesítsék kérését, s amikor kívánsága meghallgatásra talál, lehozza földi megbízójának azt, amire szüksége volt: a betegnek a gyógyulást, az újszülöttnek az életerőt, a vadásznak a szerencsét.Különféle állatok elegyeként képzelték el a szárnyas, repülő kígyót, sárkányt: a feje, teste rendszerint valamelyik csúszómászóé, és madárszárnyai vannak. Akárcsak a kígyó, a sárkány is többnyire a termékenységhez és a vízhez kötődik, gyakran ez utóbbi ura. Emellett kincsek őrzőjének tartották, amelyeket csak úgy lehet megszerezni, ha előbb megölik a sárkányt, mint tette Siegfried a germán mitológiában.A sas az égi erő, a tűz, a halhatatlanság, az istenek jelképe és küldötte számos nép hitvilágában. Az antik Görögországban Zeusznak volt a szimbóluma, Rómában Jupitert jelképezte.A sors számos nép képzeletében olyan felfoghatatlan erő, amely meghatározza mind az egyes eseményeket, mind az ember egész életét. A görög mitológia sorsistennői, a moirák az éjszaka leányai: ebben is megmutatkozik a sors ismeretlen és kiismerhetetlen volta.A sors mindenható erejének hite gyakran párosul a lélekvándorlás gondolatával. Az indiai hagyományban a sors helyét a karma foglalja el. Eszerint az ember sorsa korábbi tetteitől függ, a karma készteti az embert, hogy akarata ellenére is azt tegye, aminek alá van rendelve.