Stratégiai manőverek

George W. Bush amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök igencsak meglepte a világot, amikor a genovai G8 csúcs alkalmával bejelentették, a jövőben összekötik a stratégiai támadófegyverek (elsősorban ballisztikus rakéták) csökkentéséről és az ilyen típusú eszközök elhárítására szánt amerikai NMD- rendszerről folytatott tárgyalásaikat. A korábbi merev szembenállástól merőben eltérő új álláspontok kinyilvánítása alighanem arra utal, hogy véget ért a mindkét oldalon túlzott retorikával jellemezhető időszak, és a racionális érvek kezdenek felülkerekedni.Eddig is nyilvánvaló volt, hogy Washington nem mond le terveiről, legfeljebb az egymást követő kormányzatok, politikai és katonai tényezők változásai befolyásolják a rakétavédelmi program lendületét. A kérdés csupán az volt, hogy kísérletek előrehaladása során mikor sértik meg egyértelműen az Egyesült Államok és az egykori Szovjetunió által az ilyen célú eszközök tiltásáról (azaz rendkívül szigorú korlátozásáról) 1972-ben kötött ABM-szerződést. Az amerikai politika komolyan veszi a folyamatosan növekvő fenyegetettséget, és nem akar védtelenül maradni egy korlátozott volumenű iraki, iráni, észak-koreai támadással szemben – mi több, lehetetlennek tűnik meggyőzni arról, hogy megváltoztassa ezzel kapcsolatos helyzetértékelését.Moszkvának ezzel a merev állásponttal szemben nem sok választása volt, nem beszélve az eszközök hiányáról, melyekkel meggondolásra bírhatta volna tengerentúli partnerét. Az orosz vezetés szájából elhangzott kijelentések, miszerint Oroszországnak az NMD megvalósítása, az ABM felrúgása esetén csak a fegyverkezési verseny újrakezdése lehet az egyetlen lehetősége, enyhén szólva komolytalannak tűntek. Az egykori szuperhatalom örökösének nem állnak rendelkezésére azok a források, amelyekkel ezt megtehetné, sőt újabbakra, elsősorban nyugatiakra lenne szüksége ahhoz, hogy végre tartósan és biztosan a gazdasági fejlődés útjára léphessen.Noha az orosz és amerikai lapok egyértelműen amerikai győzelemről cikkeztek a genovai megállapodás kapcsán, mindehhez hozzá kell tenni, hogy középtávon ez felel meg legjobban Oroszország érdekeinek is. A nemzetközi gazdasági szervezetek tagsága, az általuk nyújtott kedvezmények mind-mind előfeltételei annak a fejlődésnek, melyet sokak szerint Putyin gyors felemelkedése is fémjelez. Az erőtlen szembehelyezkedés, elszigetelődési kísérletek politikája lehet, hogy rövid távú belpolitikai sikerekkel kecsegtetnének számára, ám nagyívű terveihez, Oroszország átfogó modernizációjához a jelenlegi helyzetben sokkal inkább nemzetközi együttműködésre van szükség.