Szobrot akarnak

Kádár-megemlékezést tartott a Munkáspárt az elmúlt szombaton. Tizenkét esztendeje halt meg a Párt legendás vezetője, de mint az ünnepi szónokok elmondták, csak a teste van odaát – emléke örökké itt marad. Akár az általa fölvett államadósság.Az eseményen maga Thürmer Gyula is felszólalt, legveretesebb mondatáról le ne maradjunk: „Szidják a Kádár-rendszert, hogy úgymond diktatúra volt. Azt mondják, ma nincs diktatúra. Ma van csak diktatúra, a legkegyetlenebb diktatúra...”Mindennek ellenére a keményen fogalmazó munkásmozgalmi vezetőt nem vitte el az Orbán-féle titkosrendőrség, békésen szállására hajthatott, s este már a saját fürdőkádjában fütyülhette az Internacionálét, akár az Orbán-diktatúra többi áldozata. Thürmer mellett figyelemre méltó beszédet mondott Urbán Sándor, a Munkáspárt országos elnökségének tagja is. „Hogy ne törölhessék ki a magyar fiatalság emlékezetéből Kádár Jánost, hogy emberi, politikusi, államfői nagysága méltó módon elismerést nyerjen, követeljük a magyar kormánytól, a főváros önkormányzatától, hogy állítsák fel szobrát Budapesten.”Leszámítva azt, hogy Kádár János sosem volt államfő (kormányfő igen, kétszer is), abban valószínűleg sokan egyetértünk: ne töröljük ki emlékezetünkből soha. Maradjon meg bennünk emberi „nagysága” annak a kivételes politikusnak, aki ötvenhat november elsején, a Nagy Imre-kormány tagjaként már úgy nyilatkozik, ha kell, puszta kézzel áll az orosz tankok elé, három nappal később meg orosz hernyótalpakon jön vissza valahonnét keletről halált osztogatni. Ne felejtsük el emberi nagyságát annak a Kádár Jánosnak, aki először azt ígérte, „Nem lesz itt semmiféle per”, aztán ezreket küldött börtönbe, százakat bitóra Nagy Imrétől Tóth Ilonkán át Mansfeld Péterig.Mindemellett a szoborállításra van esély. Ha a kormány nem is, a Demszky-főváros miért ne...? Ahol Sztálin díszpolgár, egy Kádár-szobor is elfér.