Szocipoly

Miközben Kuncze Gábor minden részvétteljes diktafonnak és mikrofonnak világosan elmagyarázza az SZDSZ jövő évi stratégiáját (az MSZP-vel szövetségre lépni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem), addig Koltay Gábornak nyilván nagy elégtételére szolgálnak a történések: bár művészi tevékenységét kezdetektől fogva vehemensen támadta a balliberális média és az ugyanilyen vágású értelmiség, mégiscsak az ő nevéhez fűződik a Kuncze-legénység választási indulója (esetükben himnuszról talán mégsem lehet beszélni). Némi politikai érzékkel a Betlehemi csillag üzenete című művel lehet levezetni az SZDSZ-marsot. „(...) minket még egy rongyos / forintra sem taksál senki ember, boltos. / Nem kellünk mi múltnak, nem kellünk mi mának, / kivált jövendőnek, minket itt utálnak. / Nem kellünk mi testvér, sem itten, sem ottan, / a nemkellésekbe beleszomorodtam (...) / Együtt ettünk, ittunk, vettük meg a sáncot, / akkor még a világ gyönyörűnek látszott. / Lejárt, testvér, lejárt, rosszul tarisznyáltak, / felező ideje a fő ideánknak.” Valahogy így. Lejárt, testvér, lejárt, elmúltok, mint egy véraláfutás.Az MSZP-nél lényegesen jobb a helyzet, buzgón készülődnek a jövő évben elvesztendő választásokra, fogalmazzák következő népszavazási kezdeményezésük kérdéseit (javaslom nekik a következő variációt: akarja-e ön?), fennmaradó idejükben pedig komolykodnak és vádaskodnak, mint Arany János Zámbó Jimmy temetésén: te tetted ezt, király! Medgyessy Péter, mint várható volt, a marxi alapvetésből indul ki, amely szerint egyénekre vetítve a gazdasági állapot mindig felülírja az összes egyéb körülményt, így egyértelműen erre a területre koncentrál. Egy internetes fórumon nemrég kifejtette: „A rendszerváltás szociális értelemben még nem fejeződött be. A politikai rendszerváltás 1990-ben, a gazdasági rendszerváltás 1997-ben megtörtént. Mindebből azonban még nem következett az, hogy a jóléti struktúrák is követték volna ezt a változást. A jóléti rendszerváltás ezt jelenti: az emberek életlehetőségében és szociális helyzetében minőségi fordulatra van szükség.” Lényegileg ez az MSZP választási üzenete.Itt jövök én, a kemény segítő szándékkal. Nem kell ilyen körmönfontan fogalmazni, mint Medgyessy Péter, mert ennek a Szocipoly nevű játéknak mára teljesen világossá váltak a jellegzetességei. A feltételek egyenlőek, mindenki dobhat és léphet, bár a kommunista versenyzőknek több kockájuk és lefüggönyözött fekete autóik vannak, ráadásul minden kör után újraértelmezik a szabályokat. Például a játékban mindenki a nulláról indul, kivéve a piros bábukat, akiknek csak a 19-es négyzeten kell kezdeni a partit. Ha a többiek a 46-os mezőre lépnek, úgy elvesztik több generáció munkájának eredményét. Nem úgy a vörös gárda: nekik nincs semmijük, ezért egészen a 90-es sávig részesednek mások javaiból. Ha a polgári bábu eljut az 56-os négyzetre, akkor ott is marad a játék végéig, és végig kell néznie, amint a tömegbe lövetőkből szociáldemokrata tőkések válnak. A vörös bábok esetében más a helyzet, ők a Nyugati téri négyzet után is lehetnek miniszterelnökök, feltéve, ha eljutnak a 94-es sávra, és van egy balesetbónuszuk. Ha egy jogállami figura elharcolja magát a 90-es mezőig, elvileg előnybe kellene kerülnie, de ezt a vélelmezett szabályt súlyos tévedés lenne realitásnak tekinteni, tudniillik a megszerezhető vagyon jó része már a piros csapat birtokába került. Ha valakinek van kedve egészen a 98-as négyzetig elvergődni, itt már erősen csökken a vörösök aktivitása, és akár ki is lehetne ütni őket, de a szemlélődőket még mindig elbizonytalanítja a még ekkor is jórészt érintetlen piros mezős sajtóbirodalmak tevékenysége.Nagyjából így összegezhető a Szocipoly eddigi menete. Most minden tekintet a 02-es négyzeten van. Ez a dzsókerterület, mindent meg lehet nyerni, és mindent el lehet veszíteni. A kockák zörögnek a markokban. Egy-egy dobókocka. Ilyen jellegű ellenféllel szemben ez is nagy eredmény. Most már csak jót kell dobni.