Tartósan erős forintra számít a pénzügyminiszter

A pénzügyminiszter szerint alaptalanul vádolják a kormányt a fiskális szigor lazításával. Szerinte az államháztartás állapota nem igazolja a vádakat. Varga Mihály egyértelművé tette, hogy a gazdasági növekedésből származó többletforrások egy részét jóléti kiadásokra fordítja a kormány, mondván, hogy a GDP növekedése nem öncél, s mérőszáma nem arra való, hogy külföl-dön eldicsekedjünk vele.- Piaci elemzők azzal nyugtatták magukat az ön kinevezésekor, hogy az akkor már elfogadott, két évre szóló költségvetés miatt nem tud majd nagy galibát okozni az államháztartásban. Elrendezte már ezt a felvetést szakmai önérzetével?– Ne becsüljük le egyetlen pénzügyminiszter képességeit, és főleg a lehetőségeit ne! Az adótörvények és a költségvetés előkészítése, a járulékrendszer módosítása, és egyáltalán: az államháztartás működését érintő minden egyes miniszteri döntés komoly súllyal jelentkezhet a gazdaságban. Éppen ezért az ilyen felvetésekről a jó szándékot feltételezem, azt, hogy azok az elmúlt egy évtizedes tevékenységemet minősítik. Az alapos és rendszeres munkának voltam és vagyok a híve, ennek megfelelően ebben a házban is olyan munka folyik, amely precízen megalapozza a kormány döntéseit.– A jegybank döntött ugyan a sávszélesítésről, viszont az annak köszönhető árfolyam-erősödés vesztesei, az exportőrök most mégis a Pénzügyminisztériumtól várnak segítséget. Úgy hallani, hogy mereven elutasítják az adókedvezmény ötletét, amellyel a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rukkolt elő.– A forint árfolyamváltozását az indokolta, hogy a nemzeti valuta hosszú idő óta alulértékelt volt. A piac ezt jól tükrözte, hiszen abban a sávban, amelyben korábban a forint árfolyamát mérték, tartósan a sáv erős oldalához tapadt, ami azt is jelenti, hogy az exportőrök számára huzamos ideig alulértékelt volt a forint. A sávszélesítés után ez a helyzet változott meg, amelyről egyébként jó előre elmondtuk, hogy a gazdaság szereplőinek bizonyos rétegét érzékenyen érinti majd, de a döntő többség számára nem okoz hátrányt. Nem érinti hátrányosan az import árualapból exportra termelő cégeket, hiszen, amit az exporton veszítenek, azt a behozatalon visszanyerik. A nettó exportőrök pedig a tíz évre visszatekintő gyenge árfolyamkurzuson árelőnyre tettek szert, amit most mozgósítani tudnak a piacok megtartásához.– Mégis közvetlen állami támogatást sürget a kamara.– A kamara képviselőivel minden fontos gazdasági kérdésben egyeztetünk. Egy biztos: a Pénzügyminisztérium határozottan el szeretné kerülni, hogy mindazt, amit az árfolyam-erősödéssel nyertünk, támogatások formájában elveszítsük. Véleményem szerint az elmúlt években javult a gazdaság versenyképessége, a vállalkozásaink ma már jobb költséghatékonysággal dolgoznak, mint akár egy-két évvel ezelőtt is. Most egy többé-kevésbé nehezebb időszakkal kell szembenézniük a cégeknek mindaddig, amíg a forint árfolyama bizonyos szinten nem stabilizálódik. Az első hónap tapasztalatai igazolták, hogy a magyar gazdaságot közvetlenül nem érintő argentin vagy török válság is befolyásolhatja a forint árfolyamát. Fontosnak tartom, hogy új helyzethez való alkalmazkodást elősegítő támogatásokban tudjunk gondolkodni, különféle exportbiztosítási rendszerek elterjesztésében, vállalkozók árfolyamkockázat-kezelésre való felkészítésében, tehát olyan jellegű megoldásokban, amelyek a sávszélesítés előnyös hatásait nem gyengítik.– Vizsgálta-e azt a szaktárca, hogy a nyugdíjkorhatár eltörlésével, illetve a nyugdíjat érintő adózási szabályok módosításával mennyivel emelkedik az idő előtt nyugdíjba vonulók vagy éppen a munkáltatók által nyugdíjba kény-szerített, de tovább foglalkoztatottak száma?– A kérdés a nyugdíjreformnak egy távolabbi elemét érinti, nevezetesen a rugalmasabb korhatár kialakítására vonatkozó kormányzati szándékot. Az a célunk, hogy mindenki maga döntse el mikor kíván nyugdíjba vonulni, de anélkül, hogy ezzel veszélybe sodorja inaktív életpályáját, azaz megélhetését. Vizsgáljuk, hogy célszerű-e egy minimális alsó öszszeghatárt meghúznunk, egy úgynevezett minimumnyugdíj-összeget megjelölnünk, amely alatt nem lehet nyugdíjba vonulni. Mégiscsak komikus lenne, ha húsz-harmincéves fiatalemberek ezer forintért nyugdíjba mennének. Egy belső modellszámításunk szerint ha valaki ötvenévesen nyugdíjra aspirál, a teljes ellátási jogosultságának negyven százalékától is eleshet. Ilyen visszatartó, józan korlátokat, ha tetszik: degresszív elemeket azért mindenképpen be kell építenünk a tervezett nyugdíjrendszerbe.– A családi gazdaságok támogatására dolgoznak ki különféle adó- és illetékkedvezményeket. Felválthatja-e ez a vállalkozási forma a jelenlegi őstermelői szférát, ahol – tegyük fel –, miután a családfő eléri az adóköteles bevételi összeghatárt, onnantól kezdve a család egy másik tagja számláz a terményfelvásárlónak mindaddig, amíg ő is megközelíti az adózásra köteles árbevételt. El tud képzelni ennél kényelmesebb adómegkerülési lehetőséget?– Olyan kedvezményeket, illetékmentes földvásárlást, hiteleket, kamattámogatásokat kívánunk biztosítani a családi gazdaságoknak, amelyeket az őstermelők kevésbé vagy egyáltalán nem tudnak majd igénybe venni. Elemi célunk elősegíteni ennek a vállalkozási formának a létrejöttét. Az elmúlt évtizedekben a nagyüzemekre építő agrárszerkezet alakult ki az országban. Sokan és sokszor rávilágítottak, hogy a családi gazdaságok sokkal rugalmasabban alkalmazkodnak a piaci változásokhoz, a nagyüzeminél hatékonyabb termelési kultúrát valósítanak meg. Ez az egyik oka annak, hogy igyekszünk megváltoztatni az agrárium szerkezetét a családi vállalkozások javára. A másik indok pedig az, amit önök is említettek: ha számos őstermelő ma is családi keretek között gazdálkodik, akkor azt számukra legálissá kell tennünk. Miért kényszerítjük a termelőket különböző bújtatott, törvényes, bár a szabályoknak mégiscsak ellentmondó megoldásokra, amikor becsületesen is tisztes haszonhoz juthatnak?– Ha már a tisztességnél tartunk, térjünk át a szántóföldekről a bankok világába. Az OECD illetékes szervezete Magyarországot Guatemalával, Egyiptommal, Indonéziával, Myanmarral és Nigériával együtt említette mint a pénzmosással igen szennyezett országot, és felszólította, lépjen fel a pénzmosás ellen. Körvonalazódnak a pénzmosás elleni intézkedések?– Kicsit túlzó az OECD véleménynyilvánítása. Magyarországon ma is mindent megteszünk a pénzmosás ellen. Épp a jelenlegi kormány kezdeményezett olyan törvénymódosítási javaslatokat, amelyek – az uniós csatlakozás küszöbén – megszüntetik a pénzmosás lehetőségét megteremtő megtakarítási, betéti formákat. Szeretném viszont azt is elmondani, hogy ebben a körben olyan megtakarítási gyakorlatok is léteznek, amelyek a nyugatiak számára pénzmosásnak tűnnek, viszont Magyarországon hagyományai vannak. Ilyen a klasszikus takarékbetétkönyv, amely nálunk főként vidéken bír jelentős tradícióval. Itt kétmillió forintban szabályoztuk a megtakarítás felső határát, de hangsúlyozom, hogy ez nem tekinthető pénzmosásnak, hiszen aki takarékbetétbe helyezte a pénzét, az onnan minden bizonnyal ki is veszi. Tehát attól még nem válik legálissá vagy éppen illegálissá egy pénzösszeg, ha elhelyezték, majd kivették a „takarékból”. Ettől függetlenül célszerű további módosításokat előkészíteni, olyanokat, amelyek a fejlett világban is dívnak. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jelenleg ezeken a módosító javaslatokon dolgozik, reményeim szerint ősszel terjesztjük a kormány elé azokat. A módosítások január elsején léphetnek hatályba.– És egy belső kritikus hang: Horn Gyula exminiszterelnök nemrég azt vetette a kormány szemére, hogy kampányfogás gyanánt két hét alatt kétszázmilliárd forintot ígért el, tehát lazítják a költségvetést.– Az a Horn Gyula vádaskodik, aki nem talált megfelelő választ arra, hogy a gazdasági növekedést hogyan lehet az életszínvonal javításával összekapcsolni, hogyan lehet stabilizálni a növekedést, ugyanakkor ezt az emberek mindennapjaiban is érezhetővé tenni. Az ő válasza erre a tandíj bevezetése és az ingyenes fogorvosi ellátás megszüntetése volt. Az exminiszterelnök most valószínűleg a balatoni szennyvízprogramra és a köztisztviselői bérfejlesztésre, továbbá a Széchenyi-terv egyes elemeire gondolt. Szerintünk azonban a gazdasági növekedés nem öncél: nem arra való, hogy a számokkal eldicsekedjünk külföldön, hanem arra, hogy az emberek jobban éljenek, meg tudják valósítani az elképzeléseiket. A mostani kormányzásnak az az újszerű eleme, hogy a gazdasági növekedés feltételeit elősegíti, és úgy használja fel a növekedésből származó többletforrásokat, hogy egyrészt gazdaságösztönzésre, másrészt pedig az életszínvonal javítására fordítja. Ha azt láttuk volna 2000-ben, hogy a mininálbér és a keresetek növekedése megfordítja az infláció csökkenő tendenciáját és megnöveli az államháztartás hiányát, akkor szükség lett volna korrekcióra. Ennek azonban jelenleg nincs érteleme, stabil növekedés, változatlan egyensúly jellemzi a gazdaságot.– Való igaz: az államháztartás hiánya időarányosan kiemelkedően jó eredményt produkált, viszont a tb-alapoknál felhalmozódó rekordhiány feszültséget indukálhat. Beavatkozhat-e a szaktárca?– Januártól az egészségbiztosítási alap elkerült a tárcától. Nem tudom, hogy összefügg-e a hiány azzal, hogy megszűnt a pénzügyi tárca kontrollja az alapok fölött, de az kétségtelen tény: ilyen nagyságrendű deficitek nem halmozódtak fel a korábbi években. Az szakmai kérdés, hogy az egészségbiztosítási alapból finanszírozott ellátási támogatásokat milyen módon alakítják ki. A pénzügyi tárca a járulékfizetők érdekeit kívánja képviselni. Úgy tartjuk, hogy a mostani járulékrendszer a gazdaság szereplői számára nagy teher; szeretnénk, ha az ellátási színvonal ebben a keretben megoldható lenne. Amennyiben ez a racionális szint nem tartható be, akkor meg kell keresni annak a módját, hogy ez belső átcsoportosítással létrejöjjön. Hosszú távú célként azt szeretnénk, ha a költségek és a járulékterhek nem növekednének. Úgy érzékelem, megvan az elszántság a szaktárcát vezető miniszter részéről abban, hogy akár a gyógyszerkiadásoknál, akár más ellátásoknál megfékezze a hiány további növekedését. Két nagy tétel okozza egyébként a jelentős kiadási többletet: a gyógyszertámogatás és a gyógyító-megelőző támogatás. A gyógyszertámogatásnál sikerült olyan keretmegállapodást elérni, amelylyel várhatóan tartani lehet az előirányzott 170 milliárdos gyógyszerkiadást.– Az államháztartási hiány az éves előirányzatnak alig 30 százalékát érte el az első fél évben. Elképzelhető-e, hogy korrigálják a költségvetést, csökkentik az évre tervezett teljes deficitet?– A kérdést a kormány hivatott eldönteni. Tartani kívánjuk magunkat a bruttó hazai termékhez viszonyított 3,5 százalékos államháztartási hiányhoz. A tendencia azonban kedvező, s azt jelzi: milyen is a gazdaság állapota. A hiány, a jövedelemkoncentráció és az újraelosztás mértéke évről évre csökken, éppen ezért nem értem azokat a kritikákat, amelyek a fiskális szigor lazításával vádolnak. Igyekszünk úgy elérni optimális célkitűzéseket, hogy a gazdasági növekedést ne veszélyeztessük.– Ez volna a magyar modell lényege?– Ez is. Úgy sikerült a fiskális politika szigorát megtartani, hogy eközben a gazdaság bővülése nem állt le – ellentétben Cseh- és Lengyelországgal. Annak, hogy Magyarország az elmúlt években az enyhe dekonjuktúra ellenére is stabil növekedést tudott felmutatni, az a magyarázata, hogy az állami gazdaságpolitika a beruházások magas szintjét megpróbálta fenntartani. A Széchenyi-terv is erről szól: lakásépítéseken, gyógy-turizmus-fejlesztésen és autó-pálya-bővítésen keresztül állami beruházásokkal is elősegítjük a gazdasági növekedést. A három elem: az export, a beruházás és a belső kereslet között meg kell találni a helyes arányt, hogy az egyensúlyi mutatók ne lazuljanak, és a növekedés stabil maradjon.– Kritikusok szerint a kormányzat meglehetősen alulértékeli a hazai tőkepiacot, és nem veszi komolyan a piaci szereplők véleményét sem.– Ennek ellentmond, hogy jelenleg átfogó szabályozás készül a magyar tőkepiacról. Az elmúlt tíz esztendő legkomolyabb reformjáról van szó; idén ősszel a parlament elé kerül a javaslat, amely, ha elfogadják a honatyák, serkentheti a tőkepiacot. Szükség is van új szabályozásra, hiszen új befektetési és megtakarítási formák jelentek meg. Olyan rendszere jött létre a tőkepiaci intézményeknek, amellyel korábban nem lehetett számolni, és a jogszabály-módosítások ezt nem tudták követni. Ezt a koncepciót úgy sikerült előkészíteni, hogy bírjuk a piaci szereplők támogatását. A különböző befektetési szövetségek, alapok és a tőzsde vezetősége is hatékonyan részt vett ennek a kimunkálásában. Olyan kompromisszumos megoldás született, amely az összes érintett – a kisbefektetőtől kiindulva a hitelintézeteken keresztül egészen a vállalati szektorig – érdekrendszerét hűen tükrözi.– Miért gondolják, hogy az alacsony forgalmú Budapesti Érték-tőzsdére államilag „besegíteni” kívánt magyar középvállalkozások papírjai likvidek lesznek? Egyáltalán: melyik lesz az a cég, amely kapva kap az alkalmon és bevonul a tőzsdére?– Azt szeretnénk elérni, hogy a hazai vállalati szektor a későbbiekben a magyar tőkepiacról, részvénykibocsátással is forrásokhoz juthasson, hiszen az elmúlt tíz évben szinte kizárólag banki hitelből oldották meg a finanszírozás kérdését. Új szakaszába jutott el a magyar gazdaság; reális elképzelésnek tartom, hogy a jövőben a növekvő, exportpiacban érdekelt hazai vállalkozások a tőzsdén is keressék boldogulásukat.– Lassul a világ, ezen belül pedig az európai gazdaság aktivitása. Milyen kilátásai vannak a jelenlegi körülmények között Magyarországnak?– Tény, hogy fél szemmel mindig az Európai Unió gazdaságára figyelünk, hiszen exportunk 80 százaléka a nyugat-európai piacokon talál gazdára. Másrészt minden olyan piaci hatás, amely az EU gazdaságában megjelenik, különösen Németországban, előbb-utóbb Magyarországon is érezhető lesz. Most úgy tűnik, a világgazdaságban tapasztalható recesszió hatásai hazánkban csak „tompítottan” érzékelhetőek. Tehát az Egyesült Államok gazdaságának lassulása tompítottan hat az EU-s gazdaságra, továbbá Nyugat-Európa enyhe recessziója tompítottan hat Magyarországra, illetve a közép-európai térségre. Az első negyedéves 4,4 százalékos növekedés, ezen belül is az export 16-18 százalékos bővülése is azt igazolja vissza: exportpiacainkon nincs baj. Hazánk gazdaságának versenyképessége elérte azt a szintet, hogy ilyen enyhe receszsziót ne érzékeljünk jelentősen. Nagy kérdés persze, mit hoznak a következő hónapok, mit hoz a következő fél év. Optimista vagyok: ha a 2001-es esztendő első felében a magyar gazdaságnak sikerült kivédenie a negatív hatásokat, akkor – azokból az elemzésekből kiindulva, amelyek az EU gazdaságának 2002-ben már nagyobb növekedést jósolnak – á