Török macskaszámtan

Még két hete sincs, hogy a török alkotmánybíróság betiltotta az Erény Pártja (FP) elnevezésű, iszlám beállítottságú politikai párt működését, máris három új politikai szervezet születése valószínűsíthető az FP hamvaiból. Két évig tartott a tüzetes jogi vizsgálódás, mialatt a török alkotmánybíróság minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy az FP azon elemek gyülekező helye, amelyek a világi török állam megdöntésére törnek. Mivel azonban elég nagyszámú „erényes” képviselő foglal helyet a parlamentben, s Törökország egyezkedésének a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és a Világbankkal nem tenne jót egy idő előtti választás kiírása, a taláros testület jobbnak látta, ha a honatyák mandátumát nem vonja meg, hanem függetlenként engedélyezi további tevékenységüket. Mindössze egy maroknyi, túlságosan hangos iszlámista politikust tiltott el a közélettől, ami a török törvények szerint öt év „kényszerpihenőt” jelent.Bülent Ecevit kormányfő szemmel láthatóan fellélegzett az alkotmánybírák bölcsessége láttán, és reményét fejezte ki, hogy ez a kis közjáték nem befolyásolja majd az IMF és a Világbank döntését azon gyorssegélyek odaítélésében, amelyekre a pénzügyi válsággal küzdő Törökországnak igen nagy szüksége van. Az előrehozott választásokkal kapcsolatban az is aggályos, hogy az egyre fragmentálódó török politikai palettán egyáltalán mely pártok érnék el a parlamenbe való bejutáshoz szükséges tízszázalékos szavazati arányt.Az elaprózódásra nem is lehetne szemléletesebb példát találni, mint az Erény Pártjának várható osztódását. Az alkotmánybírósági ítélet nyomán a párt által delegált polgármesterek a hét végén értekezletet tartottak Gaziantep városában, és legott két „pártra” szakadtak: a keményvonalas iszlám és a reformszárnyra. Egyik sem hagyott semmi kétséget afelől, hogy új pártot alapít, az azonban egyelőre nem világos, ki állhatna ezeknek az élére, hiszen a lehetséges vezetők öt évre száműzetésbe kényszerültek: így Necmettin Erbakan, az FP elődjének vezetője, akit azonban az iszlámista politikusok egyöntetően legfőbb vezetőjüknek tartanak, és Recep Tayyip Erdogan isztambuli polgármester, aki a reformisták potenciális vezére lehetne. Jelöltek dolgában a reformszárny valamivel jobban áll, mint a keményvonalasok, mert Erdogan akadályoztatása esetén több név is felmerülhet, a legesélyesebb közülük Abdullah Gül. A „klasszikus” iszlám politizálás híveire nehezebb idők várnak, mert Erbakan eltiltásának lejártáig (2002 vége) magukra hagyatva kell élesztgetniük a politikai iszlám parazsát, a nagy tekintélyű „Baba” („Apó”, vagyis Erbakan) ugyanis nem szívlelheti az egyetlen számbajöhető „helyettest”, Bülent Arincot. A hét végi összejövetel nyomán meglehet, hogy egy harmadik párt is születik az FP-ből: Melih Gökcek ankarai polgármester is bejelentette pártalapítási szándékát. Az alkotmánybírák akár már el is kezdhetik gyűjteni jövendőbeli pártja ellen a nyomozati anyagot, az idősecske Erbakan után ugyanis széles körben őt tartják a legrátermettebb politikusnak, és ráadásul még kiváló pénzügyi forrásokkal is rendelkezik.