Több mint tízezer mosolygó, lelkes ember a lelátón és még kétszer ennyi regisztrálni vágyó szidta otthon Fortunát, a szerencse istenasszonyát, amiért nem kedvezett nekik a sorsolás, és nem tudtak személyesen jelen lenni a digitális polgári körök első országos találkozóján. Orbán Viktor meg is jegyezte: 

Látszólag ellentmondás, hogy egymással főleg a digitális térben együttműködő emberek személyesen találkozzanak, de csak látszólag. A Papp László Sportarénában derült ki, hogy a digitális honfoglaláshoz is nélkülözhetetlen a hús-vér emberek egymás iránti szeretetéből és összefogásából származó erő, ami műszerek nélkül is érezhető volt szombaton. Lelkesítő, hitet adó, nagy tettekre sarkalló beszédek hangzottak el a színpadon, de legalább annyira fontosak voltak a régi barátok találkozásai, a régen várt beszélgetések, a kézfogások, puszik és ölelések, a szelfik és közös fotók. Áradt a szeretet sok ezer tettre kész, a hazáért, a nemzetért, a családjaikért cselekedni akaró ember szívéből. Aki ott volt vagy látta valamelyik közvetítést, megérthette, mi a különbség a gyűlölet által egybeterelt magányos szerencsétlenekből verbuválódott tömeg és a szeretet, a közös értékrend, a közös célok mentén egybeforrt közösség között. Az irántunk érzett gyűlölettől fröcsögő tömeg megpróbálta elfoglalni az utcát és a digitális teret is. Szombaton sok ezren fogadtuk meg: Nem hagyjuk!

Orbán Viktor, kihasználva az alkalmat, amelyen a legaktívabb harcostársai voltak jelen, meghirdette a győzelemhez vezető út cselekvési programját. Azokkal szemben, akik elfogadták a XX. század hazánkra szabott lealacsonyító verdiktjét, miszerint Magyarország legyen kicsi és szegény, a miniszterelnök hatalmas ovációt kiváltva jelentette ki, hogy mi viszont újra naggyá és gazdaggá tesszük országunkat a XXI. században. Ahogy fogalmazott: 

– Itt áll előttünk egy kontinensnyi csődtömeg. Utcai erőszak, pénzügyi válság, kilövő rezsiárak, megfeneklő háztartások, mint egy rossz GPS, mindig újratervezik, de sosem érnek célba. De mi úgy tartjuk, Magyarország a hazánk, Európa az otthonunk. A nagy kérdés most az, hogy mi lesz velünk, magyarokkal. És ez éppen most dől el. A jó döntéshez pedig bátorságra lesz szükség. Intellektuális bátorságra, hogy nagy levegőt véve kimondjuk, az az Európa, amit szerettünk, ahová vágytunk, amire mindig csodálattal néztünk, véget ért. Politikai bátorságra, hogy a szemükbe merjük vágni, nem kérünk a brüsszeli ajánlatból, mi nem akarjuk, hogy a pénzünk Ukrajnába menjen, nem akarunk sem háborút, sem migránsáradatot, sem azt, hogy megmondják, hogyan kell élnünk. Végül személyes bátorságra, hogy merjünk megszerveződni azokkal szemben, akiket Brüsszel már megszervezett a saját céljaira ellenünk. Ez a digitális honfoglalás lényege, ennek az önszerveződésnek a terei a digitális polgári körök. És ha elég bátrak leszünk, akkor legyőzzük őket, és folytatódhat az az országépítő munka, ami a Covid és a háború okozta káoszban megrekedt.