Totalitás, brutalitás, zöldség

Fasiszta kommunizmus? Amikor József Attila egyszer fasiszta kommunizmusról mert írni, sokan felszisszentek. Valahogy úgy, mint az a gondatlan dohányos, aki a cigaretta égő részét kapja be véletlenül, s felszisszenve meglepődik, mily égető érzés lehet a füstbe ment terv. Még hogy fasiszta kommunizmus? Még ilyet... És ma? Ma virágzik az összehasonlító totalitológia. Soknapos történészkonferenciák és aranytömb súlyú könyvek taglalják a József Attila által megérzett témát. Folyik a méricske. A német eugenikusok az arc arányait illesztették össze világképpé, a totalitológusok pedig a két nagy önkény arányait, hangsúlyait, hullahegyeiknek dőlésszögét, börtöneiknek nyiroktartalmát, sóhajaiknak hídjait, útleveleiknek titkos zárványait próbálják összeilleszteni, összeszerkeszteni valamiféle egységes világképpé. Plutarkhosz párhuzamos életrajzokat írt. A nemzeti és nemzetietlen szocializmus párhuzamos életrajzát is szeretnék megírni ma sokan. A párhuzamosok persze legföljebb a végtelenben találkoznak, ott pedig még senki se járt, a Janus-arc viszont befér egy kalap alá. Ki tudja, mi az igazság?Fasiszta kommunizmus, mondta József Attila. Zöld fasizmus – nyilatkozta egyszer Teller Ede. S ismét bizseregni kezdett a szájakban a parázs. Még hogy zöld fasizmus? Milyen jogon mer zöld fasiszta veszéllyel riogatni a hidrogénbomba atyja és a stratégiai védelmi kezdeményezés, értsd: űrpajzs gaz kitervelője? Agyára mehetett a túl sok atom. Szellemi sugárfertőzöttek habla-tyolhatnak csak efféléket. Lehet, ám méltassuk egy szellemi sugárfertőzött gondolatait legalább arra, hogy áthatoljanak az ólmon. Teller szerint a szociális és a faji alapú megváltástanok leáldoztával jelenleg a környezeti alapú megváltásnak van egyedül esélye arra, hogy szerencsétlen körülmények közt egy új diktatúrává nője ki magát. Teszem hozzá tüstént: nincs ilyen veszély, de érdemes egyszer erről az oldalról is közelíteni a dologhoz. A genovai ostromállapot mindenképpen kérdezteti, hol van a front, kik a jó bácsik és kik a rossz bácsik, kik harcolnak kik ellen, s mi a veszély. Úgy érezzük magunkat, mint a metróban. Félünk a biztonsági őrtől és félünk a zsebtolvajtól is. Genova petárdafényében a zsebtolvaj és a biztonsági őr közül kellene választanunk. Hisz az antiglobalisták mint a társadalom és a törvény ellenségei kvázi bűnözőkké vannak kikiáltva, míg a globarbárok ellen védekező kommandósok úgymond a rend, a világrend őrei. S mindenki tudja: immáron most a kapitalizmus, a megvalósult új rend méricskéli saját szabadságtakarójának határait.A kérdés tehát az, kilóg-e valóban az antiglobalista lóláb ez alól a takaró alól? Hordoz-e valódi veszélyt a demokráciára nézvést mindaz, ami antiglobalizációs mozgalom címszó alatt gyülekezik? Hatvannyolc emléke mindenképp kontemplációra, megfontoltságra int. Akkor Mao és Che Guevara szellemében feszegették a párizsi diákok az utcaköveket, meg a kapitalizmus szabadságtakarójának határait. A totális elnyomás – Mao és a totális felkelés, Che Guevara szellemében. Olyan ez, mintha Michael Jackson Marc Dutroux-ra, a belga pedofilra hivatkozva énekelné: we are the world, we are the children... A lágert ifjúkorában kommunának hívják. Aztán persze borostaként kiüti a szögesdrót, ám akkor már késő.Mikor kezdenek majd borotválkozni az antiglobalista angyalok? Teller szerint az emberi önzetlenség potenciálisan nagyobb veszély, mint a nyílt önzés, hisz észrevétlenebbül lehet visszaélni vele. Amikor valaki saját egyéni érdekeit egy nagy célnak rendeli alá, úgy érzi, hogy erkölcsös. A kommunista, mikor a munkásosztály, illetve az eljövendő örök osztály nélküli társadalom érdekeinek, a nemzetiszocialista, mikor a mindenek felett álló birodalomnak és fajnak rendeli alá saját kis kérészéletét, egzisztenciáját, privát szféráját, szubjektumát és individuumát, akkor úgy gondolja, méltó áldozatot hozott az ügyért. A haragoszöld is gondolkodhat így. Ismét áldozatra van szükség, csakhogy itt a kulcsszó az osztály nélküli társadalom, illetve birodalom helyett a környezet. Ez konfúzabb fogalom az előbbi kettőnél, s kevésbé emberszabású. A zöldség valószínűleg emiatt sem fejlődhet a totalizmus első két generációjához hasonló harmadik totalizmus generációvá, de az előbbi totalitizmus-generációk jegyei jócskán jellemzik. Ilyen jegy például a tudományoskodó messianizmus. A nemzeti- szocializmus saját, alapvetően irracionális értékrendjét megpróbálta tudományos alapokra helyezni. Ilyen tudomány volt az eugenika és a szociáldarwinizmus. A nemzetietlen szocializmus ugyancsak tudományos szocializmusként lépett föl, a marxizmust mint a társadalomtudomány Szent Grálját állították be, A marximus–leninizmus alapjai című opus első lapján például a következő Lenin-idézet olvasható: „Marx tanítása mindenható, mert igaz”, emellett pedig Sztálin virágoskertjében hosszú ideig tenyészett a vörös eugenika, a micsurini antigenetika, míg a pszichológia, a kibernetika és a genetika üldöztetve voltak.Az antiglobalista mozgalom ugyancsak tudományos alapról támad, ilyen alap például a globális felmelegedés emberi eredetének dogmája. Egy zöld diktatúrában nem szólalhatna meg Németh Lajos, bezárnák valami nagy turmixba, mondván, ott légy te csak ciklon, komám, tudniillik ő a felmelegedésszkeptikusok közé tartozik, vitatja, hogy a globális felmelegedés az utolsó tizedesjegyig emberszabású volna. A totálzöld szellemiség másik potenciálisan romboló vonása, hogy bizonyos megvetéssel viseltetik minden tárgyiasultság iránt, kimondatlanul mintegy azt sugallja, hogy létezhetne tárgyiasulatlan civilizáció, miközben az emberiség legnagyszerűbb alkotásai lényegileg tárgyak. A Pieta éppúgy tárgy, mint egy Barbie baba.Ma a gyűjtők sok ezer dollárt adnak egy korai évjáratú Barbie-ért. Én imádom a mackókat, pedig hát mackóra nincs szükség. A kiteljesedett szabad ember lényegéhez hozzátartozik az, hogy vannak mániái, hóbortjai, passziói, s rengeteg fölösleget halmoz maga köré. Hankiss szerint épp ez a fölösleg, ez a szellemi zsírpárna véd meg a folyamatosan fenyegető értelmetlenség ellen. Általuk lehelünk otthont az űrbe, hont a hazába. Ezt a lakályosságot, ezt a kedves, olykor együgyű kiszolgáltatottságot, a bazárt, a piacot, a gyűjtők szent szövetségeit veszélyeztetheti a képromboló patológiává totalizálódott takarékosság. Egy rendszer, mely környezetvédelmi elvekre hivatkozva korlátozna mindent, ami amúgy lényegileg és valójában is fölösleges. Feltételezem, Teller ilyesfélére gondolhatott, amikor zöld fasizmusról beszélt.Teller után szabadon és Genova árnyékában fogolyként most mindenekelőtt gondolkodni és elgondolkodtatni kell. Ez az én provokációm. Mert mintha kétféle üresség feszülne itt egymás ellen. Kétféle strucc, a mélység tudomásul nem vételének kétféle verziója küzdött a genovai utcákon egymással – s talált egymásra. Globalisták és antiglobalisták, de hol a Föld? Az antiglobalista New Age-nek ideje volna megkeresni saját filozófiai alapjait. A huszonegyedik század deszkáira megkésve bár, de törve nem visszatérő győztes piacgazdaság leléptetéséhez avagy akár csak megkérdőjelezéséhez is nem elég a füttyös ajak. Látó agyak kellenének ide. A fogyasztói társadalom technokráciáját ma nem egy magasabb rendű spiritualitás kérdőjelezi meg, hanem egy ellentechnokrácia, mondhatnók, a technó. A Földet maguk közt már ezerszer elosztó globalistáknak pedig ideje volna elgondolkodniuk, hogyan fajulhatott mindez ide?Tizenkét esztendeje rácsok mögé vonultam, most Genova utánoz: ketrecbe zárják. Az ostromállapotnak persze majd egyszer vége szakad. Egy hét, és ismét átjárható lesz az olasz határ. Akkor majd odamegyek Európához és felkérem egy táncra. Európa, szabad?