Ugrás a mélybe

Szegeden és környékén ez év május–július között tízen követtek el öngyilkosságot. Szatymazon a vasúti töltésen vonat alá vetette magát egy negyvenöt éves férfi. Egyedül élő, hatvanéves özvegyasszony ugrott le a külváros panelépületének hatodik szintjéről. Budapestről jött Szegedre, hogy a Tisza hullámai között vessen véget életének egy harmincnyolc esztendős férfi. Magányos tölgyfára akasztotta fel magát a Szegedi Füvészkertben az a huszonhét éves fiatalember, aki ebből a célból utazott Deszkről oda. Ugyanazon a napon egy középkorú úr otthonában akasztotta fel magát. A rendőrségi jelentések arról is beszámolnak, hogy júniusban Szeged külterületén egy nyolcvannyolc éves és egy negyvenéves férfi is a sínre feküdt, és a vonat vezetője már nem tudta leállítani a szerelvényt, halálra gázolta őket. Tizenhét éves lány önkezével vetett véget életének Ópusztaszeren, mert három héttel korábban öngyilkos lett a szerelme. Erről a Magyar Nemzet is beszámolt.Legjobb szándéka ellenére sem tud felvilágosítást adni dr. Tuczakov Szilvána főhadnagy, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense az öngyilkosságok indítékairól. A nyomozók nem vizsgálják a lelki tényezőket, munkájuk során csak az idegenkezűséget zárják ki. A helyi társadalom valamennyi esetben értesült a tragédiákról, hiszen a város lapja, a Dél-Magyarország hírt adott róluk. Tuczakov Szilvána szomorúan jegyzi meg: az az érzése, hogy az egyik tragédia szinte vonzza a másikat. A rendőrség nem adhatja ki a hozzátartozók címét és személyazonosságát. A rokonok nem szívesen beszélnek az öngyilkosságról, magukra nézve is szégyennek tekintik.Kivétel Faragóné Nagyiván Ágnes. Maga kereste az utat a nyilvánossághoz, mert tizenöt éves fia, Balázs Szegeden egy tízemeletes ház tetejéről a mélybe vetette magát. A középkorú asszony sírással küszködik, amint felidézi a szomorú délutánt.– Nem hiszem el, hogy a mindig kiegyensúlyozottnak látszó fiam öngyilkos lett. Kitűnő tanuló volt, mindent megkapott tőlem, amire a fizetésemből futotta, hiányt semmiben nem szenvedett. Szerelmi bánata nem lehetett, még nem udvarolt senkinek. Nekem az az elképzelésem, hogy valaki felcsalta a ház tetejére, és onnan lelökte. Persze nincs bizonyítékom. De elmegyek az atyaúristenig is, hogy kiderüljön, bűncselekmény történt – mondja az anya megtörten.Megmutatja Balázs bizonyítványát. Minden tantárgyból jelest szerzett. Aztán elmeséli azt a napot, amikor fia az utolsó útjára ment. A jó képességű diák egy órakor érkezett haza a makói iskolából kiszombori otthonába. Egyedül fogyasztotta el azt az ebédet, amelyet édesanyja hajnalban főzött, hiszen ő minden reggel Makóra megy dolgozni. Ebéd után elkészítette a leckéjét, majd a barátaival találkozott, akikkel megbeszélte a hét végi programot. Eddig a pontig valamennyi eseménynek akadt tanúja. A továbbiakról csak feltételezésekbe bocsátkozva beszél a gyászoló szülő. Nem tudja, hogy a fia autóbusszal vagy autóstoppal utazott-e délután két és három óra között Szegedre. Kiszombor huszonöt kilométerre fekszik a megyeszékhelytől. Elképzelni sem tudja, miképp jutott fel a tízemeletes ház tetejére, mert az épület zárt rendszerű, utolsó szintjén zárva van a kijárati ajtó. Az anya előtt nem ismeretlen a hely. Amíg el nem vált a férjétől, abban az épületben lakott, ahonnan a fia leugrott. Éveken keresztül ott házmesterkedett. Hangot ad kétségeinek.– Balázs nem írt búcsúlevelet. Alkoholt, kábítószert soha nem fogyasztott. Mindig közölte, hova megy, mikor jön haza. Ha öngyilkosságot akart volna elkövetni, megtehette volna Makón vagy akár itthon is. A lakásunktól kétszáz méterre van a vasúti sín, mindennap azon keresztül közlekedik. Miért ment be Szegedre, nem értem. A rendőrségtől tudom, hogy Szegeden sincs tanú, aki látta volna a házban lődörögni. A nyomozók azt mondták, a háztetőn csak a fiam lábnyomát rögzítették, más nem volt vele. Nekem ez hihetetlen. Ugrás közben lecsatolta az óráját! Hogy lehetséges ez? Sok mindent nem értek.– Például mit?– Eltűnt a személyi igazolványa és a bérlete. Hogyan repülhetett a háztól olyan messzire, tíz méterre? Miért nem engedte a rendőrség, hogy elhamvaszthassam? Talán később exhumálni akarják?– Milyen viszonyban volt gyermeke az elvált édesapjával?– Szerette az apját, akkor ment hozzá, amikor akart. Ezen a nyáron mobiltelefont kapott volna tőle. A gyerektartást neki adta, azt vehetett rajta Balázs, amit akart.– Mit gondol, miért annak a háznak a tetejéről ugrott le, ahol kiskorában lakott?– Nem tudom. De még egyszer hangsúlyozom, nem hiszek az öngyilkosságában. Felvettem a kapcsolatot olyan személyekkel, akiknek a gyerekük, hozzátartozójuk olyan rejtélyes módon halt meg, mint Balázs. Még az is előfordulhat, magánnyomozót fogadunk fel.A szegedi rendőrkapitányság helyettes vezetőjének, dr. Márton István alezredesnek nincsenek kétségei Faragó Balázs öngyilkosságát illetően. Határozottan állítja: lezárták a vizsgálatot, kizárható az idegenkezűség.– Egyedül ment fel a tetőre, és a saját akaratából ugrott le. Nem merült fel bűncselekmény gyanúja. Csak egy jól képzett pszichológus tudná megmondani, mi válthatta ki az öngyilkosságot.– Az anya elveti ezt a lehetőséget.– Gyakran a legközelebbi hozzátartozók előtt is rejtve maradnak az indítóokok. A kiszombori fiú esetéhez hasonlóan nehéz magyarázatot találni annak a szegedi egyetemistának a tettére is, aki az utolsó vizsgája előtt úgy ölte meg magát, hogy nejlonzsákot húzott a fejére, és zsineggel elkötötte a nyakán. Ez a fiatalember is jó tanuló volt.A szegedi egyetem idegklinikájának egykori igazgatója, Huszák István professzor vezetésével a hatvanas évek elején megkezdődtek a kutatások azzal a céllal, hogy kiderítsék az öngyilkosságok indítóokait. A Szeged környéki kiterjedt tanyavilágban és falvakban már a második világháború előtt olyan nagy számban fordult elő a suicidium, hogy felfigyelt rá a szakma. Világviszonylatban is a legmagasabb öngyilkossági statisztikát jegyezték a Délvidéken, és ebben a szokásban nem jelentett választóvonalat a trianoni országhatár. A Jugoszláviához került Bácskában és Bánátban is olyan sűrűn fordult elő a „meghívott halál”, mint Csongrád és Bács-Kiskun megyében. A megkezdett kutatásokat – amelyek fő okként az erős alkoholfogyasztást jelölték – a hetvenes évektől újabb vizsgálatok követték, de nem zárultak meghökkentő eredménnyel. A néhány éve elhunyt Simon Attila úgy találta, hogy a táj szülötte hajlamos az öngyilkosságot magatartási mintaként felfogni. Ha gondja van, kiborul, permetlét iszik, vonat alá fekszik, mert ezt látja a környezetében. Statisztikailag bizonyított tény, hogy a kilencvenes évek közepén csökkent az öngyilkosságok száma. Az új helyzetet a Leningrád-szindrómával magyarázzák a kutatók. Két évig, amíg Leningrádot blokád alatt tartották a németek, senki nem lett öngyilkos. A létért, a túlélésért folytatott kemény harc idején nem volt táptalaja az önpusztításnak. Ezt a kutatók úgy aktualizálják, hogy a kiélezett helyzetekben a halálösztönt az életösztön elnyomja.A szegedi egyetem gyermekklinikájának szakpszichológusa, dr. Szalma Ibolya néhány veszélyesnek nem látszó, de súlyos befolyásoló tényezőre hívja fel a figyelmet.– Már többen ugrottak le arról a házról, ahonnan Faragó Balázs a mélybe vetette magát. Ha valakit meg akarnak ölni, azt nem viszik oda, hiszen erre más hely alkalmasabb. Mindennél fontosabb és a közhiedelemmel ellentétes, hogy az öngyilkosságra való készülést el lehet titkolni. Sokszor nem vesszük észre a másikon a belső, lelki magányt, amely pusztítja az életerőt.