Vadászgépre várva

2001. 07. 25. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Igencsak a múltba nyúlik már vissza a magyar vadászrepülőgép-flotta korszerűsítésének igénye – juthat eszünkbe, ha a modern harci eszközök beszerzéséről a napokban idehaza folytatott tárgyalásokról szóló híreket olvassuk. A történet még az első demokratikusan választott kormányzat idején kezdődött, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az ország az európai- és NATO- (közérthetően nyugati) integráció útjára lép, s a felbomló Jugoszlávia harci gépei többtucatnyi alkalommal sértették meg az ország légterét anélkül, hogy a magyar légvédelem – önhibáján kívül – képes lett volna távol tartásukra (az egyetlen sikeres elfogásra 1993-ban került sor). Az akkori döntéshozatal számára egyértelmű volt, hogy a súlyos gyengeséget meg kell szüntetni, ám az ország gazdasági helyzete, s a nyugati hatalmak elzárkózása ezt még meghiúsította. Használt nyugati gépek beszerzése (amelyekből a hidegháború után nagy felesleg támadt) már akkor is felmerült, ám végül is az örökölt szovjet államadósság terhére korábban legyártott MiG–29-eseket vettünk át Oroszországtól. A gyönyörű vadászgépeket fogadó kecskeméti bázison „új időszámítás kezdetéről” beszéltek, ám a csodás mértékűnek vélt korszerűsítés néhány éven belül keserű mindennapokká vált, s a lépés nem bizonyult megfelelően előrelátónak sem.A MiG–29-eseket alkalmazó repülőezred nem kapta meg azt a költségvetést, amellyel igazából befejezhette volna a rendszerbe állítást (az alacsony repülési óraszám miatt a pilóták sosem használhatták ki a MiG-ekben rejlő lehetőségeket, nem kaptak szimulátort, a gépek fedett állóhelyek hiányában mindig ki voltak téve az időjárás viszontagságainak, hogy csak néhányat említsünk). Az orosz gyártó problémái, a hazai bürokrácia rugalmatlansága miatt az alkatrészellátás mindvégig elégtelennek bizonyult, s a NATO-csatlakozással az is kiderült, hogy az orosz típus sohasem lesz alkalmas a megfelelő szintű együttműködésre.A nyugati gyártók 1995-től ellepték hát a hazai hivatalokat és repülőtereket, hogy portékáikat – amelyekkel a problémákat ígéreteik szerint meg lehet oldani – ajánlják. Máig sem tisztázott teljesen, hogy ki mit tett a siker érdekében, ám hiába került a Horn-kormány rendkívül közel a svéd pályázó kiválasztásához, a választások közeledtével meghátrált: a radikális szociális megszorítások kabinetje nem merte vállalni a méregdrága vadászgépbeszerzést.A hivatalba lépő Orbán-kormány kizárta, hogy az elkövetkező időszakban új gyártású vadászgépek beszerzésére kerülhetne sor, ám a politikai ciklus második felében nyugati használt gépek beszerzésének programját indította útnak. A lépés mögött álló legfőbb hatóerőben sokak a NATO türelmetlenségét látják, ám teljesen objektív körülmények is a beszerzés halaszthatatlanságát szorgalmazzák. Harcigép-flottánk a MiG–29-esek jó-rossz tulajdonságaitól függetlenül kis híján harcképtelen, miközben geopolitikai helyzetünk továbbra sem mentes a meglepetésektől. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy félvállról vegye a potenciális fenyegetéseket. Reménykeltő gazdasági eredményeiből immár képesnek kell lennie arra, hogy az ezt védő legfőbb felszerelést bölcs szakmai mérlegelést követően beszerezze.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.