Válaszúton a toryk

Tekints e képre, s e másikra itt – mondja Hamlet Gertrúdnak és két férfi arcképét tartja anyja elé, akik egymás tökéletes ellentétei. Csakhogy a dán királyfi szavai szónokiak, hiszen Gertrúd már megmásíthatatlanul választott. A brit Konzervatív Párt alsóházi frakciója kegyetlenebb a párttagokhoz, mert előttük valódi választás áll. Ritkán kerülnek egyszerű párttagok, választókerületi bizottságok, jótékony teadélutánok, a pártkassza javára rendezett nyári mulatságok rendezői abba a helyzetbe, hogy két, egymással merőben ellentétes politikus közül kelljen megválasztaniuk őfelsége ellenzékének vezetőjét.Az egymás után két választásban megsemmisítő vereséget szenvedett toryk tudják, mi függ az új vezető egyéniségétől, politikai crédójától. A pártnak új irányt és küzdőkészséget kell adni, az ország sok millió szavazója elé olyan politikai személyiséget kell állítani, akinek a kedvéért készek hátat fordítani egy négyévi kormányzás után még mindig népszerű miniszterelnöknek.Amikor kedden kiderült, hogy a 166 konzervatív képviselő közül 59 Kenneth Clarke-ra, 54 Iain Duncan Smithre és 53 Michael Portillóra szavazott, és ezzel Portillo kiesett a versenyből, a 335 000 konzervatív párttag arra kényszerült, hogy a tűz és a víz – Clarke és Duncan Smith – között válasszon. A 61 éves Clarke korábbi konzervatív kormányokban három fontos tárca csúcsminisztere volt. A 48 éves Duncan Smith csak az árnyékkormányban kapott szerepet. Clarke öltözködésében, járásában, termetében, hanghordozásában a kényelmes, higgadt, megbízható, régimódi konzervatív úr, aki pártja baloldalán áll, a tagság euróellenességével szemben a közös európai valuta bajnoka. Duncan Smith, a korábbi testőrtiszt energikus fellépésével, határozott beszédével, minden gesztusával feszült sürgősséget árasztva, a modern menedzser megtestesítője, aki pártja jobboldalán áll, a közös valutát megalkuvás nélkül ellenzi. Mindketten készek arra, hogy a Blair által választott csatatéren küzdjenek a kormány ellen: ne Európát, hanem a brit közszolgáltatásokat állítsák a politikai küzdelem középpontjába, ott bizonyítsák a választóknak, hogy nem a kormány, hanem az ellenzék politikája helyes – de mindenki tudja, hogy egymástól mennyire eltérően fogalmazzák meg az ellenzék politikáját.Clarke rokonszenves egyénisége országszerte népszerű, európolitikája nem az. Különösen a Konzervatív Pártban nem. Duncan Smith egyelőre se nem népszerű, se nem népszerűtlen – hanem egyszerűen ismeretlen. Ezzel szemben, ha csak Tony Blair négy-öt év alatt nem játssza el teljesen a népszerűségét, a konzervatívoknak nyolc-tíz évet kell várniuk, amíg komoly eséllyel indulhatnak egy általános választáson. Clarke akkorra hetvenéves lesz, Duncan Smith még hatvan sem. Harmadmillió konzervatívnak kell latolgatnia ezeket a meggondolásokat a következő hat hét alatt, hogy dönthessen pártja sorsáról.