A bal a Szent Jobbról

Közeledvén Szent István ünnepéhez, Kertész Ákos szocialista közíró erős kényszert érez, hogy a Kerületi Szegfű elnevezésű füzetkében tájékoztassa Óbuda és Békásmegyer lakosságát, hogyan kell értelmezniük az ünnepet, meg a mögötte lapuló kormányzati svindlit. „Természetesen augusztus 20-át sem ők találták ki, csak megörökölték a Horthy rendszerétől és a bolsevistáktól.

Horthynál (az én gyerekkoromban) ez még Szent István ünnepe volt, Szent Jobb-körmenettel, azonkívül a leggyakoribb férfinevet viselők: az Istvánok, Pisták, Pistikék, Pityuk és Istókok neve napja, és valamennyi magyar férfiember országos méretű lerészegedésének a napja. Azonkívül sok faluban a búcsú napja, a válogatott alpári ízlés tombolásának ünnepe, cigányzenével, a mai lakodalmas rock elődjével – amit távolról aláfest a templomokból kiszűrődő zene.”

Így látta Kertész közíró a Horthy-korszak Szent István-ünnepeit – bár nem lehet kizárni, maga is ott volt a lerészegedett férfiemberek között, vagyis nem olyan biztos, hogy ő a hiteles krónikás.

De nem is ez az írás lényege, hanem az, hogy „a mostani jobboldali uralom nem tett mást, csak az egyházi és a royalista elemeket hangsúlyozta”. Értsd: szentmisét celebrál, szentbeszédet tart, körmenetet rendez, felmutatja a Szent Jobbot, este meg tűzijátékot csinál. És ez nem jó, hogy így van, figyelmeztet a demokrácia harmadik kerületi (Óbuda-Békásmegyer) őre. A nagy cirkusz helyett inkább enni kéne adni a népnek, meg fedelet a hajléktalanok feje fölé, túl ezen ott a rettenetes nagy munkanélküliség, a nyomor és az éhezés, ezt kellene megoldania az Orbán-kormánynak ahelyett, hogy itt tűzijátékokat rendez, pirotechnikusokat szerződtet szakmányban. És mondja, mondja Kertész Ákos nemzetmentő közíró a patinás monológot, ami engem Marosán (Buci) György beszédeire emlékeztet.