Alul járók

A koldusmaffia csupán mítosz – állítják a kéregetők, az utcai szociális munkások és a rendőrség illetékesei egyaránt, hozzátéve,hogy azért nyaranta némi bérkoldulás előfordulhat.Mindenfelé nyomorúság, az utcán, a metróállomásokon, a templomok kapujában és általában mindenütt, ahol a forintos jótékonyságra számítani lehet. Itt-ott csonkolt vagy természetesen sorvadó végtagokat láthatunk, hideg kövön heverő gyermekeket, és néha kartonlapra fogalmazott valóságos kétségbeesést: beteg a fiam, műtétre kell a pénz. Az idén az aluljárók világában új irányzat vált meghatározóvá; nem kell hozzá más, csak egy doboz meg néhány szívszaggatóan aranyos kölyökkutyus, és máris nyílnak a pénztárcák. Időnként pedig szervezett maffiáról hallani, Mercedesen járó gazemberekről, akik a nincsteleneket kihasználva az összelejmolt garasokból építenek maguknak budai villát.– Koldusmaffia nincs, legalábbis én az utcán töltött évek során nem találkoztam ezzel a jelenséggel – mondja Babati Bernadett, a Keresztény Advent Közösség szociális munkása. – Nyaranta ugyan megjelenik néhány bérkoldus, akik azért azonosíthatók könnyedén, mert igen szépen megtervezett és elkészített táblával ülnek ki kéregetni.A kapitánypusztai melegedő környékén ilyesféle attrakcióra bizonyosan nem kell számítani. A nappali menhely a senki földjén várja a rászorultakat, s ők jönnek is szép számmal, leginkább a környező erdőkből. A Jahn Ferenc Kórházat övező erdőség ugyanis több családnak ad otthont. Fából, papírból és gallyból készülnek a viskók, hiszen csak keveseknek adatik meg a kiváltság, hogy valamely elhagyott ipari épületben húzhassák meg magukat. Szabó Csaba és Köpe Sándor a kiváltságosok közé tartozik. A két férfi – foglalkozásukra nézve szobafestők – néhány hete költözött össze a romos házikóban, hogy reggelente egyesült erővel induljon a napi üresüveg-vadászatra. Nyolcan-tízen osztoznak az egykor raktárként üzemelő építményen, ők ketten göngyölegben utaznak, az első szoba lakói rezeznek, közvetlen szomszédaik pedig koldulásból élnek.