Erősödik a Fidesz, süllyed a Tisza

Korábban részletesen írtam arról, hogy a politikában mindig vannak olyan események, amelyek fordulópontot jelentenek, és megváltoztatják a belpolitika dinamikáját. Kifejezetten ilyen eseménynek tartom, amikor a Tisza egészségpolitikusa, Kulja András nagy nehezen leült vitázni Takács Péter egészségügyi államtitkárral. A vitát még ellenzéki véleményformálók szerint is az államtitkár nyerte meg, ráadásul egy olyan témában, ami a mindenkori ellenzék számára kedvező, és egy olyan televízióban, amely finoman sem nevezhető kormánypártinak. Ez a győzelem megmutatta a szavazóknak, hogy toronymagasan a Fidesz a kormányképes erő, míg a Tiszának a legalapvetőbb szakpolitikai kérdésekben sincsen értékelhető kompetenciája.

Nem véletlen, hogy azóta

egyetlen vitát sem vállaltak el a tiszás politikusok, sem Tusnádfürdőn, sem az MCC Feszten, sem a Tranziton nem fogadták el az erre vonatkozó felkéréseket, sőt a legtöbb tiszás politikus el is lett tiltva attól, hogy nyilatkozzon.

Magyar Péter ugyanis nagyon jól tudja, hogy még egy ilyen bakit nem engedhet meg magának, mert abba – Tarr Zoltán gondolatával élve – belebuknak.

És ha már Tarr Zoltán szóba került, ő is egy fontos elem abban, hogy az elmúlt hetekben a Tisza Párt süllyedésnek indult.

A Tisza alelnökének nyílt beismerése, hogy a választási kampányban nem fognak minden részletet elárulni arról, hogy pontosan mire is készülnek, ha megnyerik a választást, illetve hogy miként emelnék az emberek adóját, egy olyan önleleplezés, amit nagyon ritkán látunk a politikában.

Mindez olyan bizalomvesztést okoz, ami lassan ölő méregként hat Magyar Péter pártjára, ugyanis innentől bármit is mond a párt vezetője, bármit is ígér a kampány során, alapjaiban lehet megkérdőjelezni annak hihetőségét.

Itt joggal merül fel a kérdés: mégis miért akar adóemeléseket és megszorításokat a Tisza? Miért beszélnek már a kampányban erről a Tisza-közeli közgazdászok? A válasz igen egyszerű.

A Tisza nem önálló politikai erő, hanem egy kívülről irányított politikai alakulat, amelynek a valódi vezetői nem Magyarországon, hanem Brüsszelben vannak. Márpedig a brüsszeli bürokraták azt szeretnék, ha az unió költségvetésében a korábbiaknál több pénz lenne, és ennek nagy részét Ukrajnába küldenék.

Ez nem titok, maga Ursula von der Leyen jelentette be a költségvetési tervezetét, ami több pénzt kérne a tagállamoktól, és annak közel negyedét Ukrajnának adná. Márpedig ha az EU több pénzt szeretne a tagállamoktól, azt valahonnan elő kell teremteni – erre van az adóemelés és a megszorítások. Nem véletlen, hogy a brüsszeli irányvonalat követő országokban sorra jelentik be a megszorítócsomagokat.

Mindez két dologra világít rá: a Tisza nem a magyar emberek érdekeit nézi, emellett a kampányban nem fogják elmondani a valódi terveiket, mert tudják, hogy akkor semmiképpen nem tudnának nyerni. Éppen ezért

fontos, hogy a Fidesz megszervezte magát a digitális térben is, illetve ezt kiegészítve szórólapkampányba is kezd, hiszen ennek köszönhetően a lehető legtöbb választóhoz eljut az az információ, hogy bizony a Tiszának nem lehet hinni. Emellett ugyancsak kiemelt jelentősége van a hamarosan induló nemzeti konzultációnak,

ami rengeteg ember figyelmét felhívja arra, hogy az elmúlt tizenöt évben például az adópolitika terén is rengeteg olyan döntés született, amit ma már sokan természetesnek vesznek, de ha ezek megszűnnének, az nagyon fájna a magyarok többségének.

Itt érdemes kitérni arra, hogy az őszi politikai szezon elején hogyan állnak a politikai erők. A héten megjelent a több évtizedes tapasztalattal rendelkező McLaughlin & Associates amerikai közvélemény-kutató cég felmérése, ami szerint egy most vasárnap esedékes parlamenti választáson többen szavaznának a Fidesz–KDNP-re, mint a Tisza Pártra. A John McLaughlin nevéhez fűződő és Donald Trumpnak is pontos kutatásokat végző amerikai cég adatai szerint

a kormánypártok 43, míg a Tisza 37 százalékon áll. Az elmúlt héten készített kutatás szerint a magyarok relatív többsége Orbán Viktort szeretné miniszterelnöknek, és a magyar választók várakozásai szerint 2026 után is ő lesz a kormányfő.

Ez kifejezetten jó kiindulópont a kampány elején, ugyanis mivel a Tisza már láthatóan elérte a plafont, a középen álló szavazók megszólításában a Fidesz lehet sikeresebb, így az elkövetkezendő hónapokban várhatóan tovább fog nőni a különbség a kormányoldal javára.

Ugyanez volt a helyzet a 2022-es parlamenti választási kampányban. Akkor is a nyári időszakban szoros volt a küzdelem, majd az októberi ellenzéki előválasztáskor az ellenzék lendületben érezte magát. Majd jött az október 23-i békemenet, beindult a Fidesz kampánygépezete, és hétről hétre nőtt az előnye, aztán az áprilisi választáson toronymagasan győzött. Szerintem

ma nem az a kérdés, hogy a Fidesz nyeri-e meg a választást, hanem hogy mekkora arányban. Természetesen ehhez rengeteget kell dolgozni, nem szabad hibázni a kampány során – de ez alapvetés.

Magyar Péternek érezhetően elfogyott tehát a lendülete, aminek több oka is van. A legfontosabb tényező meglátásom szerint a személyisége. Sokan emlékezhetnek még Jakab Péterre, aki hasonlóan agresszív figura volt a magyar politikai életben, aki ugyancsak nem tudott együttműködni másokkal, nem tudott közösséget építeni. A Jobbik vezetőjeként szétesett a pártja, a saját alelnökeivel veszekedett, és rendszeresek voltak az információszivárgások a pártból. Ugyanez a helyzet

Magyar Péterrel is, aki nem bízik meg senkiben – miután ő is lehallgatta a saját feleségét, meg őt is lehallgatta a barátnője, ez a paranoia valahol érthető –, nem tud olyan belső bizalmi légkört kialakítani, ami egy párt életében alapvető fontosságú. A másik fontos probléma, hogy nincsenek körülötte kompetens emberek.

Az imént említett Kulja András és Tarr Zoltán kirívó példa arra, hogy alkalmatlan emberek vannak a Tisza legfelsőbb szintjein, akik rengeteg gondot okoznak Magyar Péternek, jelentősen rombolva a kormányzóképességüket. És ugyancsak fontos a pártépítés totális hiánya, ami nélkül elképzelhetetlen egy sikeres kampány.

Mindeközben

a Fidesz folyamatosan dolgozza le a hátrányát a digitális térben, a Harcosok Klubjához és a digitális polgári körökhöz egyre többen csatlakoznak. Ráadásul ez nemcsak egy virtuális világ, mint a Tisza esetében, hanem hús-vér emberek vannak benne, akik most hétvégén is találkoznak, illetve rendre szerveznek nekik különféle eseményeket, amelyek kifejezetten erős közösségépítő erejűek.

Miért is fontos ez a küzdelem? Az utóbbi hónapok világossá tették, hogy két világkép, két jövőkép között kell döntenünk. Az egyik oldalon állnak azok a patrióta politikusok, akik ugyan lehet hogy nem tökéletesek, de minden döntésük során a nemzeti érdeket követik, ellenállnak a külföldi nyomásgyakorlásnak és szuverenista álláspontot képviselnek. Ezt láttuk a migráció, a háború és számos gazdasági döntés során – például legutóbb nem engedték, hogy külföldiek felvásárolják az egyik legnagyobb magyar tejipari céget. A másik oldalon azok a politikusok vannak, akik láthatóan nem gondolnak semmit a világról, csupán azt mondják, amit a brüsszeli gazdáik elvárnak tőlük, és ők nem egy szuverén, hanem egy irányított országban gondolkodnak. Erről van szó, amikor Magyar Péter arról beszél, hogy szerinte vissza kell térni Európába – magyarán a brüsszeli irányvonalat kell követnünk. Ez a választás fő kérdése, és az elmúlt választások eredményeiből kiindulva megjósolható, hogy a magyarok mindig azt választják, amelyik oldal a nemzeti érdekeket követi.