Mindez két dologra világít rá: a Tisza nem a magyar emberek érdekeit nézi, emellett a kampányban nem fogják elmondani a valódi terveiket, mert tudják, hogy akkor semmiképpen nem tudnának nyerni. Éppen ezért

ami rengeteg ember figyelmét felhívja arra, hogy az elmúlt tizenöt évben például az adópolitika terén is rengeteg olyan döntés született, amit ma már sokan természetesnek vesznek, de ha ezek megszűnnének, az nagyon fájna a magyarok többségének.

Itt érdemes kitérni arra, hogy az őszi politikai szezon elején hogyan állnak a politikai erők. A héten megjelent a több évtizedes tapasztalattal rendelkező McLaughlin & Associates amerikai közvélemény-kutató cég felmérése, ami szerint egy most vasárnap esedékes parlamenti választáson többen szavaznának a Fidesz–KDNP-re, mint a Tisza Pártra. A John McLaughlin nevéhez fűződő és Donald Trumpnak is pontos kutatásokat végző amerikai cég adatai szerint

Ez kifejezetten jó kiindulópont a kampány elején, ugyanis mivel a Tisza már láthatóan elérte a plafont, a középen álló szavazók megszólításában a Fidesz lehet sikeresebb, így az elkövetkezendő hónapokban várhatóan tovább fog nőni a különbség a kormányoldal javára.

Ugyanez volt a helyzet a 2022-es parlamenti választási kampányban. Akkor is a nyári időszakban szoros volt a küzdelem, majd az októberi ellenzéki előválasztáskor az ellenzék lendületben érezte magát. Majd jött az október 23-i békemenet, beindult a Fidesz kampánygépezete, és hétről hétre nőtt az előnye, aztán az áprilisi választáson toronymagasan győzött. Szerintem 

Magyar Péternek érezhetően elfogyott tehát a lendülete, aminek több oka is van. A legfontosabb tényező meglátásom szerint a személyisége. Sokan emlékezhetnek még Jakab Péterre, aki hasonlóan agresszív figura volt a magyar politikai életben, aki ugyancsak nem tudott együttműködni másokkal, nem tudott közösséget építeni. A Jobbik vezetőjeként szétesett a pártja, a saját alelnökeivel veszekedett, és rendszeresek voltak az információszivárgások a pártból. Ugyanez a helyzet 

Az imént említett Kulja András és Tarr Zoltán kirívó példa arra, hogy alkalmatlan emberek vannak a Tisza legfelsőbb szintjein, akik rengeteg gondot okoznak Magyar Péternek, jelentősen rombolva a kormányzóképességüket. És ugyancsak fontos a pártépítés totális hiánya, ami nélkül elképzelhetetlen egy sikeres kampány.

Mindeközben 

Miért is fontos ez a küzdelem? Az utóbbi hónapok világossá tették, hogy két világkép, két jövőkép között kell döntenünk. Az egyik oldalon állnak azok a patrióta politikusok, akik ugyan lehet hogy nem tökéletesek, de minden döntésük során a nemzeti érdeket követik, ellenállnak a külföldi nyomásgyakorlásnak és szuverenista álláspontot képviselnek. Ezt láttuk a migráció, a háború és számos gazdasági döntés során – például legutóbb nem engedték, hogy külföldiek felvásárolják az egyik legnagyobb magyar tejipari céget. A másik oldalon azok a politikusok vannak, akik láthatóan nem gondolnak semmit a világról, csupán azt mondják, amit a brüsszeli gazdáik elvárnak tőlük, és ők nem egy szuverén, hanem egy irányított országban gondolkodnak. Erről van szó, amikor Magyar Péter arról beszél, hogy szerinte vissza kell térni Európába – magyarán a brüsszeli irányvonalat kell követnünk. Ez a választás fő kérdése, és az elmúlt választások eredményeiből kiindulva megjósolható, hogy a magyarok mindig azt választják, amelyik oldal a nemzeti érdekeket követi.