A teória hátterében a Michigeni Antropológiai Múzeum szakembereinek vizsgálata húzódik meg, amelynek során a kutatók 1988-ban Ázsiából, Európából és Amerikából származó emberi koponyát vizsgáltak meg. Miután a leleteken 21 különböző típusú mérést végeztek el, az adatokat egyaránt összevetették prehisztorikus és mai mintákkal is, hasonlóságot keresve a földrajzilag eltérő csoportok között. Megállapítást nyert, hogy a nyugati félteke 15 ezer évvel ezelőtti első lakói a modern és a prehisztorikus japánokhoz sokkal inkább hasonlítottak, mint a többi ázsiai nép képviselőihez. Az Új Világ később érkező telepesei, mint amilyenek az inuitok és Dél-Amerika na-dene nyelvet beszélő lakói, viszont koponyaformájukat és arcvonásaikat illetően már inkább mongol, kínai és egyéb délkelet-ázsiai származásról tesznek tanúbizonyságot. A betelepülések hátterében a tudósok spekulációi szerint a földművelés kelet-ázsiai térhódítása áll, így a már foglalt területek miatt az ősi japánok kénytelenek voltak elvándorolni hazájukból művelésre alkalmas területeket keresve.
Előbb alsógatyára vetkőztek, majd lepofozták őket a pályáról
