Az állam Bolgára

Üdvözlöm, Bolgár úr, szeretettel gratulálok a remek műsorához, a nevemet sajnos inkább nem mondhatom meg, nekem az első, a második és a harmadik témához volna véleményem - köszönti kedves hallgatója a betelefonálós műsor szerkesztő-műsorvezetőjét.

Azután szétáradnak az éterben a nemritkán a hülyeséggel határos hozzászólások a Bolgár György által megbeszélés tárgyává kijelölt napi politikai kérdésekhez. Nincs még egy rádióműsor, amelyik oly végletesen megosztaná hallgatóinak táborát, mint a már évek óta heti kétszer egy órában jelentkező Beszéljük meg!

Bolgárnak e megátalkodott közszolgálati működése mellett bőven marad ideje haknizni. Az utóbbi időben már gorombán kormányellenes hangnemre váltott „független” Metro újságban például gyakran ír vezércikket: a múlt csütörtöki számban a közelgő augusztus 20-i ünnep plakátját témául választva beszélte meg a saját problémáját az ingyenes lap olvasóival. „Napok óta figyelmeztetve vagyok, nehogy véletlenül elfelejtsem, hogy itt bizony hamarosan ünnep lesz, én pedig egy jó nagyot szórakozhatok az állam pénzén” – kezdi szép magyar stílusban írását a főállásban is állami pénzből szórakozó Bolgár, majd lejjebb azon sopánkodik, hogy „magára az államalapításra tiszta erőből sem bír emlékezni, mivel sajnos nem volt jelen”. Terjengősen kritizálja a plakátot, a műítész szemével – „egy kifejezetten ronda, zűrzavaros, a barnát a barnával keverő óriásplakát” (sem a színére, sem a méretére nem áll meg a bírálat) -, de igazi ellenérzése a címként szereplő idézeten horgad fel: „Reménnyé váljon az emlékezet”.

Ez utóbbiról legalább őszintén megvallja, hogy „borzasztóan műveletlen, mert fogalma sincs, hogy egy jeles idézetet lát-e, vagy csupán egy suta mondatot”, mindazonáltal erről szól az egész, a flekkdíjért szép hosszúra nyújtott elménckedése. Végül arra jut, hogy őt valakik nemcsak feledékenynek nézik, hanem hülyének is, miután a szükségesnél jóval több pénzt költenek a szórakoztatására, valamint értelmetlen és fölösleges plakátokra herdálnak néhány milliócskát.

Rendben van, a cikk írójának ez a véleménye – amint az SZDSZ-es és szocialista politikusok szerint is csak az Erzsébet téri színházförmedvény ért volna meg húszmilliárdot -, végül is minek nekünk tűzijáték, koronautaztatás meg egyáltalán bármilyen ezredfordulós ünnepség, amikor még a lakosság fogmegtartó kezelésein is lehet pénzt spórolni.

Csakhogy ezzel az idézetdologgal van egy kis baj! Bolgár – mielőtt ráugrott volna a „suta mondatra” – elmulasztotta legalább megkérdezni valakitől, aki kevésbé műveletlen nála, hogy vajon kitől származhat az idézet. Ha tudta volna, hogy Arany Jánostól, talán visszafogja magát egy kicsit, és óvatosabban fogalmaz, mert ugyebár ők ketten azért mégsem egy súlycsoportba tartoznak a magyar nyelv gyakorlását tekintve.

Na, ezt kéne megbeszélni a legközelebbi rádióműsorban, a közszolgálati Kossuthon! Netán abba is lehetne hagyni a sokakat irritáló programot, vagy átvinni egy, a Metróhoz hasonlóan független kereskedelmi rádióba. Lakatos Pál távozását a Vasárnapi Újságtól kellő önuralommal fogadták a hallgatók. Netán Bolgár György műsora nélkül is van élet a Kárpátok alatt.